- Hogyan lesz egy orvosból a magyar informatikai élet egyik meghatározó alakja?

- Kicsi gyerekkorom óra orvos akartam lenni, annak ellenére, hogy soha nem volt orvos a családban. Talán egy több hónapos gyermekkori kórházi kezelés lehetett a kiváltó ok. Még medikusként baleseti sebészeten kezdtem el dolgozni, traumatológusnak vagy idegsebésznek készültem, de egyik pillanatról a másikra kiábrándultam az egészségügyből. Egyrészt azért, mert csak azt a hierarchikus szervezetet láttam, amibe, ha előre akarok jutni, be kell tagozódnom, és amely ésszerűtlenül, pazarló módon működik, kontraszelektált környezetben. Másrészt saját magamban is csalódtam. Mert a betegeknél jobban érdekelt a betegség maga, és a probléma kezelése. Pontosan az hiányzott belőlem, ami az orvost jó orvossá teszi.

- Meg sem fordult a fejében, hogy talán meg tudná változtatni az egészségügy rendszerét?

- A mai napig határozottan az a véleményem, hogy az egészségügyet üzleti alapon működő szolgáltatórendszerként kell újraépíteni, ez pedig „belülről”, tőke és megfelelő kapcsolatrendszer nélkül nem megy. Az Elenderhez az a prózai ok is vezetett, hogy a feleségem sógora, Lepp Gyula egy nyáron munkát ajánlott az Elendernél. Egyre többet dolgoztam a cégnél, és megízleltem a sikert. Először az egyetemre jártam be kevesebbet, legvégül pedig leszámoltam azzal a romantikus álomképpel, hogy napközben öltönyös menedzserként, éjszakánként pedig medikusként mint a János-kórház segédápolója segítsem az embereket.

- A számítástechnikában járatlan, orvosi végzettségű fiatalemberre milyen munkát bíztak?

- 1994–95-ben az APEH kötelezővé tette minden kiskereskedelmi egységnek a pénztárgép használatát, és én kaptam meg a pénztárgépüzletág vezetését. Később az Elender kommunikációs feladatait is rám bízták, és az egyéb üzleti folyamatokba is bekapcsolódtam. Kiderült, hogy ezen a területen nagyon jól tudom használni a kommunikációs képességemet, és hogy nagyon sok előny származik abból, hogy rá tudok hangolódni az emberekre, képes vagyok irányítani őket. Kreativitást és új dolgok építésének képességét igényelték ezek a feladatok. Ebben a szektorban sokkal inkább a járatlan ösvények felfedezésére, a változás igényére volt szükség, mint alkalmazkodni egy bizonyos piac bejáratott mechanizmusaihoz. Akkoriban az Elender viszonylag kicsi, harmincfős cég volt, leginkább számítógép-összeszereléssel és -értékesítéssel foglalkoztunk. A pénztárgép-üzletből megtermelt pénzt befektettük egy új, induló üzletágba, amelynek internet volt a neve. Akkor még csak sejtettük, mi is az, azt viszont tudtuk, hogy a számítástechnikai kereskedelemnek betett a Bokros-csomag, és nekünk valamerre tovább kell lépnünk. Bejött! 96-ban már piacvezetők voltunk a lakossági internetes szolgáltatásban.

- Az első projekt, amely konkrétan az Elender és az ön nevéhez kötődött, 1997-ben a Sulinet program elindítása volt. Tavaly év végén pedig tenderen megnyerték a Sulinet2-t is, bár más szerepvállalásban, mint az elsőt. Milyen szerepet töltött, illetve tölt be a cég sikereiben ez a két projekt?

- A Sulinet program elindítása Magyarországon az információs társadalom fejlődését évekkel dobta meg. Büszke vagyok arra, hogy benne lehettem abban a teamben, amelyik ezt kidolgozta, és egy év alatt az összes középiskolába eljuttatta az internetet. A Sulinet2-szerződést tavaly év végén újabb három évre nyertük el, és való igaz, már más a konstrukció, hiszen nem egy fővállalkozó kezében összpontosul a program. A mi feladatunk a Sulinet Internet-hálózat üzemeltetése, az internetes feladatok ellátása, az ügyfélszolgálat és az iskolai laboratóriumok távfelügyelete, ami új szolgáltatási terület.

- Ez a három évig stabil bevételi forrás ismét annyira vonzóvá teheti a céget, hogy bekövetkezzék az, amiről már suttog az üzleti világ: újra eladó az Elender?

- Most a csillagok állása kedvező. Nehéz, mégis sikeres évet tudunk magunk mögött: közel ötmilliárd forintos árbevétellel, négyszázmillió körüli operatív nyereséggel zártuk a 2003-as évet. Az Elendert 2002 decemberében vásároltuk vissza Lepp Gyulával és a Wallis Rt.-vel a csődbe ment PSINet-től. Kellett egy év, amíg újraformálódtunk. A cég átalakult Elender Üzleti Kommunikációs Rt.-vé, és integráltuk a portál- és alkalmazásfejlesztésekkel foglalkozó Webigen Rt.-t. A lényeg, hogy recessziós környezetben túléltünk, fejlődni is tudtunk, nyereségesen működtünk, és van egy kiváló menedzsmentünk. Ráadásul a piaci folyamatok is kedvezőek, hiszen az új hírközlési törvény szellemében elkerülhetetlen lesz egyfajta konszolidáció, ami kiegyensúlyozottabb formát ad a piacnak, és a Matávon kívüli világ szereplői is lélegzethez, lehetőségekhez juthatnak. Gazdaságilag akkor és azért fontolnánk meg az eladást, ha annyi pénzt kínálnának érte, amennyit ez valójában ér. De az eladási szándék mögött a Matávon kívüli világ konszolidációjának szükségszerűsége is éppúgy megtalálható. Hosszú távon nem képez jelentős fejlődési potenciált az az üzleti modell, amelyet mi, független, alternatív szolgáltatók vagyunk kénytelenek képviselni. Még együtt sem érjük el a Matáv piaci nagyságrendjét. Ha képesek vagyunk túlélni az egyenlőtlen versenyhelyzet következményeit, s ha megfeszülünk, és tizenöt százalékos éves növekedési rátát tudunk érni, ami önmagában nagyon jó eredménynek mondható, akkor sem tudunk forradalmi áttörést elérni piaci pozíciónkban. Az alternatív szolgáltatók szempontjából nagyon szükséges volna, hogy meginduljon a piac konszolidációja.

- Amikor a PSINet megvette az Elendert, a céggel együtt az ön munkaerejét is megvásárolta. Ezúttal is lehetséges, hogy az új tulajdonosok ragaszkodni fognak önhöz?

- 1999-ben magyarországi country manager lettem, majd a PSINet felajánlott egy európai alelnöki címet, ami huszonnyolc évesen óriási kihívás volt, rengeteget lehetett belőle tanulni. Az Elender visszavásárlását is én kezdeményeztem. Mára a cég nem miattam működik jól, a legnagyobb érték a kollégáimban van. Ha eladjuk, szívesen részt veszek abban, hogy ez a tulajdonosváltás is zökkenőmentes legyen

- Meg sem fordult a fejében, hogy kiszálljon, legalábbis az informatika napi, operatív tevékenységéből, mint ahogyan azt Lepp Gyula, a társa tette a cég feltőkésítése után?

- Sok időt töltöttem el ezen a piacon, hogy elgondolkozzam azon, az informatikán kívül is van élet. Hiszem, hogy ugyanazzal az erővel, amivel az Elender menedzsmentje ekkora és ilyen tartós eredményt tudott felmutatni, egészen más vagy nagyságrendekkel nagyobb pályán is sikeresek lehetnénk. Néha persze rám tör az érzés: sok volt az elmúlt kilenc év, pláne, ha az informatikában szokásos „idősűrűségi szorzóval” mérjük. Sokszor bizony elegem volt a mókuskerékből, a politika négyévenkénti változása miatt a teljes államigazgatás lecserélődését magával hozó, állandó pozicionálási kényszerből. Abból is, hogy kevésbé a képességek és sokkal inkább a kapcsolatrendszerek számítanak egy-egy nagyobb projekt odaítélésekor. De egyelőre hiába tekintgetek kifelé ebből a világból. A távközlési informatika esélyeiben még mindig hiszek. Nemrég például több százmillió forint tőkéjű egészségügy-informatikai vállalkozást alapítottunk Lepp Gyulával. Az új cég neve Meditcom, és elsősorban fekvő- és járóbeteg-ellátó intézményeknek kínál szoftvereket.

- Az információs társadalom megvalósításáért az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnökeként sokat és sokszor szólal meg. Mennyire hisz abban, hogy az ön segítsége, hozzáértése, lobbizása eléri a hatását, s hozzájárulhat a fejlett társadalom felépüléséhez?

- Az információs társadalom elérése kettős célt szolgál. A társadalmi hasznossága egyrészt megkérdőjelezhetetlen, másrészt viszont a felépítése az IVSZ tagjai számára közvetlen gazdasági érdek. Küzdünk azért, hogy legyen e-kormányzat, e-közigazgatás, e-kereskedelem, hogy számoljuk fel a digitális írástudatlanságot, hogy növekedjék a számítógépek és az internet elterjedtsége. Ha a kormány ki tudna kerülni az aktuálpolitikai kényszermozgások csapdájából, akkor az információs társadalom fejlődése hihetetlen fordulatot vehetne. Az IDC – az International Data Corporation – piackutató cég felmérése szerint a következő években az információs technológiák növekedési rátája világszinten öt százalék felett lesz, tehát vége a recessziónak. Az EU-hoz való csatlakozásunk miatt sok tízmilliárd forintos többletforrás jut a magyar gazdaság informatikai vonatkozású projektjeinek véghezvitelére. Tehát látom a felfelé ívelés feltételeit, a fejlődés esélyeit. A ma körülbelül ötszázmilliárdos magyar IT-piac, azon belül leginkább a szoftverek és szolgáltatások részpiacának fejlődési lehetőségei minden egyéb ágazatét meghaladják. A cél akár az is lehetne, hogy Magyarország egyfajta regionális központtá váljék, ahol a növekedés eszköze maga az információs társadalom fejlettsége. E fejlettség eléréséhez kíván segítséget nyújtani az IVSZ január elsején beindított eLevátor programja, amelynek lényege, hogy Magyarország minél több európai uniós forrást tudjon megszerezni informatikai fejlesztésekre. A nemzetközi lobbizásban is komoly lehetőségünk nyílt, közvetlenül Brüsszelben képviselhetjük a magyar érdekeket, mivel szeptemberben beválasztottak a tizenkilenc európai ország informatikai szövetségét tömörítő nemzetközi informatikai szövetség, az EICTA elnökségébe. Másik jelentős projektünk a Nemzeti Tudásintenzív Gazdaság Fejlesztési Program, amely a magyar tudás nemzetközi eladhatóságát segíti.

– IVSZ-elnökként az információs technológiai cégek érdekeit, közvetve az Elenderét is képviseli, miközben az ország gazdaságának fejlődésére is hatást gyakorol a szövetség tevékenysége. Hogyan egyeztethető össze a két érdekrendszer?

- Tény, hogy nekem is üzlet, ha az információs társadalom épül, és Magyarország versenyképessége növekszik. Ekkortól beszélhetünk ugyanis valódi gazdasági növekedésről. A két helyen betöltött szerep nem zárja ki egymást. Egyértelmű vállalást jelent mind a kettő, a gazdasági célok pedig, amelyek mentén mozognak, hasonlók. Az IVSZ elnökeként nagyobb ívű, de a saját vállalkozásommal összecsengő ügyekben tudok cselekedni, akárcsak az összes többi tag, tehát nincs benne semmilyen disszonancia. Nagyon világosan meg tudom fogalmazni magamnak is: az IVSZ elnökeként a gazdasági érdekeket kell összhangba hoznom a társadalmi és politikai szempontokkal, Elenderként pedig egy versenypiacon küzdök a megrendelésekért. A szakmai vízió azonban közös.

- Hihetetlenül fiatalon futott be anyagi és szakmai karriert. Alig múlt harmincéves, s már számít a véleménye, állásfoglalása komoly szakmapolitikai kérdésekben. Minek köszönhető ön szerint ez a gyors siker?

-Őszintén bevallva: a siker az elsődleges hajtóerőm. Nem feltétlenül anyagiakban mérhető sikerről beszélek. Borzasztóan zavar, ugyanakkor inspirál is, ha valamiben nem vagyok jó. Például soha nem sportoltam rendszeresen. Amikor például repülni kezdtem, úgy néztem fel az oktatómra, mint egy saolin papra, és még ma is a mérhetetlen tisztelet és alázat tölt el, valahányszor fent vagyok a levegőben. Megtanultam vitorlázni, egy éve rendszeresen squasholok, és futok. Nincs mérhető sikerem ezen a területen, de nekem óriási öröm, hogy átléptem a saját korlátaimat.

Demcsák Zsuzsa