Az ötmillió éves emberiség közel négyezer éve él városokban. A város kényelmes, a városban el lehet bújni, a város a megszüntetett természet. Magyarországon 1945 óta közel egy Csongrád megyényi területet építettek be, házakkal, utakkal, közszolgálati épületekkel. Az ember hosszú, küzdelmes munka árán kiszakította magát a természet kötelékeiből. És miközben azt hiszi, szabad, lassan, de biztosan veszti el eredendő energiaforrásait, mert feléli, beszennyezi és uralni akarja ahelyett, hogy szolgálná.

*

Gondviselő kíván lenni, a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő szuperragadozó, a „nagyagyú”, akit egy filozófus „a természet legfőbb tévedése”-ként aposztrofált. Theo Lösack így ír az emberről: „Hagyta volna a világrejtélyt, aminek megoldására egyébként sincs beprogramozva, hagyta volna az absztrakt gondolati játékot, minduntalan az élet értelme után kutatva. Jobban tette volna, ha összes szellemi erejét helyesen az ember ökológiai viselkedésének megismerésére vetette volna be, ha azon munkálkodik, hogy az embert megfelelő integrált magatartások kialakításával eredeti otthonába, a természetbe beillessze. Minden jel arra mutat, hogy ez már késő. A természet kísérlete, hogy a nagyagyú lényt, az embert földlakóképessé tegye, meghiúsult. Az állatok és a növények tudják magukat az alapvető természeti törvényekhez tartani, míg az emberi nagyagy megtanulta az idők folyamán ezeket a törvényeket rendszeresen megkerülni.”

*

A kert, ha meggondoljuk, kényszermegoldás. E. F. Schumacher, Nobel-díjas közgazdász mondta ki – A kicsi szép című könyvében – az emberi lépték szabályát. Eszerint csak abban a világszeletben élhetünk tisztességesen, amely a mi léptékünk. A túl nagy és a túl kicsi nagyságrendekben eleve kudarcra vagyunk ítélve. Az időjárás szabályozása és a géntechnológia például ilyenek. Az állatok és a növények a mi társaink. A városban lakó ember találhatta ki a kertet, hogy otthon érezze magát idegenben.

*

Akinek ma kertje van, szabadabbnak érezheti magát. Ha lehetne főnevet fokozni, emberebbnek. Ötmillió évet nem lehet töredékidő alatt semmissé tenni. Az emberiségnek van ökológiai tudatalattija is. A kollektív tudatalatti részeként őrződik a természethez való szerves kötődés emléke. Amikor rábámulunk egy mezőre, füleljük egy madár énekét, amikor háziállatot tartunk, akkor ez a tudatalatti szólít meg minket.

*

Az embert kiűzték az Édenből. És azóta szeretne visszatalálni. És azóta egyre távolodik tőle. Egyre veszít természetes érzékenységéből, egyre több mesterséges anyagot fogyaszt, egyre kevésbé veszi igénybe természet adta erejét, képességeit. A homo sapiens – a bölcs ember – saját értelmének rabjává vált. A megteremtett világ legalább annyira pusztítja, mint szolgálja őt. Vagy inkább… „A megoldás kulcsa az, hogy tekintsük önmagunkat a természet különleges szereplőjének, és tudatosan vállaljuk saját gyökereinket. Az emberiségnek most arra lenne a legnagyobb szüksége, hogy visszatérjen önmaga gyermekkorának természetközeliségéhez. A gyermekek közel állnak a szentekhez” – írja Zsolnai László Ökológia, gazdaság, etika című könyvében.

*

A folyamat már rég elkezdődött. A „zöldövezeti” kitétel egy lakáshirdetésben plusz 30 százalékot jelentett már évtizedekkel ezelőtt is. A diadalmas urbanizációt az elmúlt harminc-negyven évben egy nem kevésbé diadalmas szuburbanizáció követte, s követi mind a mai napig. Aki teheti, menekül, költözik a csendesebb, jobb levegőjű, tisztább környezetbe, maga mögött hagyva a megszokott kulturális infrastruktúrát, az évtizedeken át tartó baráti kapcsolatokat, vállalva az ingázás anyagi következményeit. Ha ez nem megy, marad a telek, a kert. Ha ez sem, akkor a háztetőn, az erkélyen, a lakótelep-körbefonta téren. Végül, egy örökzöld az ablak mellett.

*

Elementáris az igény. Valós a szükséglet. A lélek kertjében a dudvák mellet most mintha rózsa is teremne. Mintha rossz álomból ébrednénk, bruttó és nettó mellett feltűnt fauna és flóra. Létezik az ember és természet viszonyának nem hierarchikus, hanem mellérendelt értelmezése is.

*

„Az életminőség a pénzben mért életszínvonallal szemben többdimenziós, kvalitatív fogalom, beletartozik az épségben megőrzött természeti környezet, az egyedi, artisztikus tárgyak világa, az izgalmas, kreatív munka, a nem fényűző, de gondtalan megélhetés, az etikus személyközi kapcsolatok, a társadalmi igazságosság” – írja Zsolnai.

*

Egy virágmag elültetése, gondozása, növekedésének szemmel tartása, a méhek látogatásának regisztrálása. Egy gyümölcsfa ültetése, rügyfakadás, metszés, madarak fészekrakása, kóstolgatás. Én a fának támaszkodva, fotó. Szüret. A kertemből való.

*

„Az egyén érdekei és jogai egybeesnek bolygónk érdekeivel és jogaival” – mondja Theodor Roszak. Bio. Zöldek. Ökológia. Az „oikos”, a régi görög értelmezés szerint a család, illetve a tágabb közösség anyagi szükségleteinek kielégítését szolgáló gazdálkodás.

*

Szaunaház, kismedence, nagymedence, kerti pavilon, csobogó, grillező, sportpálya. Kerti traktor.

*

Ápolni kertjeinket.