Andrew George Vajna sokszor királyi többesben fejezi ki magát. Régen a hatalmasságok beszéltek így, ma a csoporttudatos vállalatvezetők élnek ezzel a fordulattal. Vajna beszédében mindkét jelenség megfigyelhető. Szabadságát töltő turistának nézné az ember, amint Dobó Katával kézen fogva őgyeleg Prágában, pedig két nap múlva dől el új filmje, az Amerikai rapszódia európai fogadtatása a Karlovy Vary-i Filmfesztiválon, ahol a maga lazaságával járja végig az ilyenkor szokásos marketingköröket. Budapesti irodájában hasonló nyugalommal tekint vissza élete izgalmas fordulópontjaira és az újrakezdések kihívásaira. Egyáltalán nem a megfáradt üzletember szól belőle. Élete sokadik újrakezdésének kellős közepén találjuk: új produkciós vállalata első nagy dobása a most készülő, Budapesten is forgatott I Spy, a következő pedig 2002-ben a Terminátor 3. lesz.

A piaci rés

- Miért döntött úgy, hogy független producer lesz, és nem áll be egy nagy stúdióba dolgozni?
- Egész életemben önálló voltam. Saját magamnak dolgoztam, és nem volt ez másként a filmiparban sem.

- Ön korát megelőzve vágott bele a független létbe. Mennyivel volt nehezebb az úttörők egyikeként?

- A koncepciónk az volt, hogy a független filmforgalmazók szerte a világon sokkal jobb eredményeket tudnának produkálni, ha nem csak az olcsó filmek jutnának nekik. Csak éppen, függetlenek lévén, nem férhettek hozzá a nagy stúdiók filmjeihez. Ezért mi kezdtünk nekik gyártani nagy filmeket. A módszer úgy működött, hogy mindenki kifizette a leendő film minimumgaranciáját, vagyis megfinanszírozták a produkció nagy részét, mi pedig legyártottuk. Ezt egyébként Dino de Laurentiis találta ki (az Országúton, a Nyolc és fél, A keselyű három napja, Hannibal producere - A szerk.). Mi voltunk a következő csapat, utánunk jött Menahem Golan. De ők sokkal kisebb méretekben csinálták ezt, évi egy-két filmet néhány millió dolláros költségvetéssel. Mi viszont belevágtunk 30–40 milliós projektekbe is. Akkor ez óriási összegnek számított. Olyan nagyságrendű filmek voltak ezek, amilyeneket korábban csak a nagy stúdiók engedhettek meg maguknak. Fantasztikus kihívás volt.

- És fantasztikus kockázat. Az első filmjét még bankhitelből kezdte el. Miért nem így készítette a többit is?

- A Rambo: First Blood belekerült 13 millió dollárba. Ez még reális rizikó volt abban az időben. Ma legalább 100 millióból tudok kihozni egy ilyen filmet. A számok annyira aránytalanul nőnek, hogy a rizikót nem szeretném egyedül vállalni. A stúdiók bevonásával jelenleg is próbálunk egy új rendszert kialakítani.

- Azért tért át a filmek „lábon eladására”, mert az megosztja a kockázatot?

- Kezdetben azért volt arra szükség, hogy előre eladjuk ezeket a filmeket, hogy megosszuk a kockázatot. Ha nem sikerült, nem buktunk száz százalékot.

- Hogyan részesednek önök a bevételből?

- A film bevételének egy előre meghatározott százalékát kapjuk.

- A költségvetések növekedése azt is jelenti, hogy több finanszírozó között kell elosztani a százmilliót, mint a korábbi harmincat?

- Nem. Csak meg kell találni azt az egy nagy befektetőt, aki állja a költségeket. Mi ma már olyan pozícióban vagyunk, hogy megengedhetjük magunknak, ne saját zsebre vállaljuk azt a rizikót, ami egy ilyen nagy költségvetés finanszírozását jelenti. De a filmötleteinkhez meg kell győznünk partnerünket. Ez általában nem probléma, mivel partnereink bíznak sikeres múltunkban, és hajlandók újabb ötleteinket finanszírozni.

Az üzlettárs

- Mi az oka annak, hogy önök ketten, Mario Kassarral sikeresek lettek?

- Egészen más a természetünk. Leegyszerűsítve, Mario az, aki be tud mászni az ablakon, amikor kirúgták az ajtón, én pedig meg tudom oldani a felmerülő problémákat. És a kettő együtt működik.

- Miért ment tönkre közös vállalkozásuk, a Carolco?

- Nem értettem egyet az igazgatótanács döntéseivel. Terjeszkedni szerettek volna a filmforgalmazás felé, és nagy stúdióvá válni. De ahogy átnéztem a számokat és a pénzügyi lehetőségeinket, láttam, hogy ez nem fog sikerülni. Nem akartam az az ember lenni, aki minden értekezleten nemet mond, és amitől a többiek úgy érzik, miatta nem teljesülhet az álmuk. Ezért eladtam a részesedésemet, és kiszálltam.

- A Carolco filmkönyvtára a Canal Plusnél kötött ki közel 50 millió dollárért. Ezt Kassar adta el?

- Nem, azt a csődeljárást végző hivatal adta el, amikor a Carolco már tönkrement.

- A Cinerginél nagy sikerfilmeket gyártott a kilencvenes években. Végül miért csukta be a stúdiót?

- Meguntam azt, hogy én legyek a kiszolgálója ennek a részvénytársaságnak. A Cinergi tőzsdén jegyzett cég volt, és nekem csak azért kellett termelnem, hogy minden negyedévben meglegyenek a számok. Inkább visszavásároltam az egészet, a cég ma is létezik, az én vállalatom, de akkor csinálok filmet, amikor kedvem van. Pontosabban, újra összeálltunk Marióval, és a Cinergiből közösen hoztunk létre egy új vállalatot, amit úgy hívnak, hogy C2. Ez lehet Cinergi 2 vagy Carolco 2.

- Milyen volt külön dolgozni, és milyen most újra együtt?

- Nekem mindig is hiányzott egy társ. Eleinte persze minden válásnak vannak érzékeny részei, a miénknek is volt. De az elmúlt tíz év alatt ezt feldolgoztuk, és a kettőnk baráti kapcsolata sokkal erősebb, mint ezek az egoproblémák.

- Kik azok a kollégák, akiket becsül?
- Olyan nehéz ezeket az óriási költségvetéseket egy független producernek összeállítani, hogy bárkit, aki ma egy filmet le tud gyártani, azt én százszázalékosan becsülöm. A független producerek közül ilyen Jerry Bruckheimer (Top Gun, Pearl Harbor), Joel Silver (Halálos fegyver, Mátrix) és Larry Gordon (Tomb Raider).

- Mi volt a versenyelőnye?
- Nincs versenyelőnyöm. Sok munka, nehéz munka és az elszántság, hogy én ezt meg szeretném valósítani. És mindennek a szeretete. Nincs más titok.

Újra itthon

- Miért kezdett Magyarországon vállalkozni?

- Nosztalgiát éreztem a gyerekkorom és főleg a magyar nyelv iránt.

- Milyen szinergiák érvényesülnek az Intercom filmforgalmazói és a Village Roadshow-val közös moziüzemeltetői tevékenysége között? Olcsóbban adhatja a filmeket a saját mozijainak, amivel versenyelőnyt szerez?

- Ez szerintem két külön dolog. A Village Roadshow egyébként már eladta magyarországi részét. Túl sok helyen próbáltak fejleszteni egyszerre, és inkább visszavonultak. Jelen pillanatban azokra a helyekre koncentrálnak, ahol stratégiai jelentőségű befektetéseik vannak.

- Az Intercom négy nagy stúdió - Warner, Columbia, Disney, Fox - exkluzív forgalmazási jogait birtokolja e piacra, amire alig lehet példát találni máshol a világban.

- Ez nem így van. A kisebb országokban gyakori, hogy több stúdió van egy kézben, előnyösebben fedezve ezáltal a felmerülő költségeket.

- A kaszinóüzletben mi jó?

- A kaszinóüzlet a szórakoztatóipar egyik ága . Látok benne fantáziát és kihívást, ezért érdekel.

Életstílus

- Kik alkotják a baráti körét?

- Kevés filmes van köztük. Barát az, akivel igazán jól érzed magad, akivel megtalálod a közös hangot. Minden két hétben egyszer összefutok Bruce Willisszel vagy Arnold Schwarzeneggerrel valahol, egy partin vagy vetítésen, vagy együtt ebédelünk. De ez szakmai dolog, és ennek semmi köze nincs a szoros baráti körömhöz.

- A magánéletben miben lát fantáziát, mibe fekteti a vagyonát?

- Magamba. Nincs tuti befektetési tippem. Amit látok és érdekel, van benne fantázia, azzal szívesen próbálkozom.

- Többször hangoztatta, egy percig sem unta azt, hogy filmeket csinál, és nem munkának, hanem játéknak tekinti az egészet. Hollywoodban hogyan lehet ezzel a szemlélettel érvényesülni?

- Nem szabad komolyan venned a saját fontosságodat. Ha játéknak tekinted az egészet, akkor csak azok véleménye számít, akiknek igazán adsz a szavára, egyébként pedig azt csinálod, amit szeretsz és akarsz. Ezzel Hollywood, úgy, ahogy van, kiesik az értékmegítélésből, és a siker nem azért válik fontossá, mert mások megdicsérnek, vagy díjat adnak.

- Akkor az egyetlen fokmérő a saját elégedettség? Vagy az, hogy milyen lett a bevétel?

- Szerintem a saját elégedettség. Persze ez üzlet, és a siker fokmérője az, hogy van-e haszon, vagy nincs. Fantasztikus érzés, ha egy Terminátor-szerű sikered van, és úgy érzed, hogy a világ tetején járkálsz, a felhőkben. De a saját értékrendszeredben kell kiigazodni, nem a máséban. Tudni kell, miért csináltam meg ezt vagy azt a filmet, mit szerettem benne, még akkor is, ha nem lett sikeres.

Életút

1944. augusztus 1. Születési hely: Budapest
1956. A Vöröskereszt révén Kanadába jut. Egy magyar család ideiglenesen örökbe fogadja. Hat hónap múlva Los Angelesbe megy, itt fejezi be iskolai tanulmányait. Az iskolai színi előadások szervezője és díszlettervezője.
1964–65. Saját fotóstúdiót vezet (Vajna Studio Bevery Hills).
1965. Kilenc hónapig ágyba kényszerül egy síbaleset következtében. Ezalatt kitanulja a fodrászatot.
1966. Hongkongba megy, paróka-, majd farmergyártásba kezd.
1972. Moziüzemeltetésbe fog. A Pan Asian Films tulajdonosaként filmeket forgalmaz, majd elkészíti első saját produkcióit, az első egy kung-fu-film.
1973. Cannes-ban találkozik Mario Kassarral, aki ezután ügynökeként filmeket vásárol hongkongi forgalmazócége számára.
1975. Az Egyesült Államokban Kassarral megalapítja a Carolco Picturest.
1990. Kiszáll a Carolcóból és létrehozza a Cinergit.
2000. Ismét összeáll Mario Kassarral, és megalapítják a C2-t.

Mérleg

Filmjeinek összbevétele: több mint másfél milliárd dollár.
Minden idők 100 legnagyobb mozis kasszasikerei közt: Terminator 2 (520 millió dollár), Die Hard 3 (365 millió), Elemi ösztön (350 millió), Rambo 2 (300 millió).
Legnagyobb nyereség: Terminator 2.
Egyik legnagyobb anyagi bukás: A reneszánsz ember.
Legintenzívebb éve: 1996. Öt film: Die Hard, Dredd bíró, Evita, Skarlát betű, Nixon; költségvetéseik: 100 millió, 70 millió, 60 millió, 50 millió, 37 millió dollár.
Filmtervek: I Spy, Terminátor 3, A miniszter félrelép (amerikai verzió), Elemi ösztön 2.
Hazai vállalkozásai: Intercom Rt., Las Vegas Casino.