Olvasmány a névkártyája is, a pár évvel ezelőttin is, a mostanin is alelnöke az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottságának, de most már az is fellelhető a kis papíron, hogy az ESZP (Európai Szocialisták Pártja) Nőszervezetének elnöke. Ehhez képest - legalábbis a magyarországi magyar füleknek - dr. Gurmai Zita egy alapvetően férfias ügyben vétette magát észre nem is olyan túl rég: igen nagy elánnal kezdett el harcolni azért, hogy a Gdanskból induló és Pozsonyig tervezett autópálya Szlovákiában ne forduljon be, hanem Magyarországon keresztül nyílegyenesen menjen le az Adriához.

- Az autópályás programját viszonylag csendben elnyelte az Európai Unió bürokráciája, s ez is mintha azt igazolná, hogy Brüsszelben még igen nagy ügyekben sincsenek igazi konfliktusok. Azért-e, mert uniós kollégái ottani normák szerint élnek, gondolkodnak, reagálnak, s ráadásul a számonkérés is másként, békésebben működik, mint a nemzeti parlamentek képviselői esetében?- Tényleg igaz, hogy szinte mindegyik kollégám két-három nyelvet beszél, nagy tapasztalatokkal érkezett, s Brüsszelnek egyébként is van egy különleges atmoszférája, amely megköveteli a kulturált, felelősségteljes politizálást - mondja a közgazdász végzettségű, az Európai Parlamentben a szocialisták soraiban helyet foglaló Gurmai Zita képviselő. - Ezen túl pedig alapvető, hogy alkalmasak legyenek kapcsolatépítésre, máskülönben képtelenek lennének elvégezni a kinti napi munkájukat. Ahhoz például, hogy egyről a kettőre jussak egy parlamenti jelentéssel, párt kell választanom. Mégpedig valamelyik másik pártból.

- Konkrétabban?

- Tavaly készült a roma nők helyzetéről egy dokumentum. A néppárti kolleginám, miután megannyi előkészületen, tanulmányon túljutott, a jelentés véleményezésére párt választott, hozzám fordult. Papírra vetettük az úgynevezett módosítókat, s a szakértők dolga lett a közös jelentés végleges formába öntése. Egy pont kivételével sikerült teljes mértékben egyetértenünk. A "vita" az volt, hogy a pályáztatási rendszer nagy közös kalapjából vagy külön költségvetési soron szerepeltetve finanszírozzon az EU a roma nőket segítő programokat. Az utóbbi nézetet szavazták meg a képviselők. De a lényeg az, hogy minden tekintetben sikerült együttműködni.

- A női ügyek politikusai könnyebben jutnak egyről a kettőre még a nagy horderejű gazdasági problémák esetében is?

- Nem női ügy, csak ügy: a vasút, a posta liberalizációja a jelen időszak egyik legfontosabb uniós kérdése. A német elnökség igen nagy elánnal hajtja, szülessenek mielőbb döntések is. Nézetem szerint azonban veszélyeket rejt, ha minden átmenet nélkül valóra váltjuk a német elképzeléseket. Az EU-s szocialistákkal elértük, hogy sor kerüljön úgynevezett minimeghallgatásra, de eredetileg a német és a francia posta képviselőit invitálták meg a fórumra. Kiharcoltam, hogy ott lehessen a Magyar Posta vezérigazgató-helyettese is. Azért is, mert nyolc másik tagállam postájával arra szövetkezett, hogy a liberalizációt elnyújtva, szakaszokra bontva engedi végrehajtani. Számos olyan kötelezettsége van ezekben az országokban a klasszikus postai szolgáltatóknak, amelyek veszteséget termelnek, a túlhajtott liberalizáció eredményeként azonban e tevékenységeknek nem lenne gazdájuk, mert nem állná a veszteségek számláját senki. Ebben az esetben is tetten érhető volt, hogy a magyar kormányzatnak nincs vagy nem ismert az álláspontja, s nekünk, uniós képviselőknek kell utánamenni a hazai információknak. A hivatalok az ország két és fél éves EU-s tagsága alatt rendszerint nem tudták helyükre tenni az európai parlamenti képviselők "intézményét". Pedig elég egyszerű a "státusunk", mi egyfajta gyorsítósávként működhetünk a nemzeti kormányok javára.

- A gazdaságban szorgalmazott liberalizáció képviselete sok tekintetben azon is múlik, hogy az adott képviselő milyen közgazdasági iskola nézeteit vallja. A szocialista politikus ezúttal elvi alapon foglal állást a vasúti, postai liberalizációról?

- Nem, itt is "csupán" arról volt és van szó, hogy a képviselő igyekszik felkészülni az adott témában. A konkrét esetben pedig az történt, hogy a vasúti csomag "árnyékjelentésével" egy általam is jól ismert lengyel képviselő foglalkozott, olyan valaki, aki mellesleg nyolc éven át közlekedési miniszter volt hazájában, tehát szakemberként is ismeri az ügyeket. Beiratkoztam hozzá tanulni, amikor a parlamentben a vasúti liberalizáció napirendre került.

- A gazdaság kérdéseivel is foglalkozó képviselő számára a vasúti liberalizáció belügy ahhoz képest, hogy egész Európa versenyképessége van veszélyben már hosszabb ideje Amerika és a Távol-Kelet ellenében. Éreznek-e feszültséget emiatt?

- Ez azért túlzás, bár azt elismerem, nyomós gazdasági okai voltak annak, hogy a 15-ök Európájából 25-ök Európája lett, hiszen egyszerűen megállt az EU gazdasági növekedése. A számok egyébként igazolják is az állítást, hiszen az első év mérlege szerint már a huszonötök 0,7 százalék, a tízek pedig 1,5 százalék többletnövekedést "hoztak". A további bővüléssel most már talán arra is van valós esély, hogy a globális világban méreténél fogva is javítsa pozícióit Európa, sőt nagyon is lehetséges, hogy a világ legnagyobb kereskedelmi blokkjává válik az öreg kontinens.

- Ezt hogy kell érteni?

- Főleg úgy, hogy rendelkezik olyan tudáshalmazzal Európa, amilyennel képes előtte járni vetélytársainak. S talán az utolsó pillanatban, lásd a lisszaboni stratégiát, rádöbbent arra is, hogy versenyképessége javítása érdekében minél több jó munkahelyet kell teremtenie. És ehhez bizony jobban be kell vonni a nőket a munkaerőpiacra, illetve ott kell tartani az idősebb korosztályokat is. Európának ugyanis valós hátránya az elöregedés, s e tekintetben tetten érhető a versenyképtelenedés. Sőt, Európa nem volt elég bátor ahhoz, hogy főleg 2000, azaz Lisszabon előtt elkezdje elmagyarázni a lakosságának: záros határidőn belül ötven százalékkal nő meg a nyolcvan év felettieknek a száma, az aktívaknak több és több embert kell eltartaniuk.

#page#

- Azért ezek a kiszámolható demográfiai tendenciák nem voltak teljesen váratlanok, a felelet sokáig mégis elmaradt.

- A lisszaboni stratégia félidős értékelése ugyan már erről szólt, de Barroso voltaképpen versenyképesség-növelést szeretett volna úgy, hogy nem elég hangsúlyos szociálpolitikát folytat. Nagyon hamar be kellett látnia, hogy nem lehet különválasztani az egyik területet a másiktól, s nem lehet háttérbe szorítani egyiket sem. Mára már kezd kirajzolódni, hogy Európa mégis képes együtt kezelni a gazdasági és a szociális fejlődés ügyeit, s a foglalkoztatási, valamint a környezeti problémák megoldására is tudatosan koncentrál.

- Mindeközben talán csak unokáink mondhatják el, hogy Európának mégis van közös alkotmánya. Nem nehezebb az alaptörvények nélkül összehangolt gazdaságpolitikát, szociálpolitikát formálni, megvalósítani?

- Dehogynem, s erre mutat rá a mostanában felértékelődő energiapolitika, pontosabban az, hogy mennyivel könnyebb helyzetben lennénk, ha az alkotmányra alapozva dolgozhatnánk ki a közös hosszú távú programokat. De sokkal könnyebb lenne például Kínával tárgyalnia az egy szem külügyi vezetőnek - ha lehetne uniós külügyminiszter. A francia polgárok akkor, amikor olvasgatták az alkotmány tervezetét, nem gondolták végig, hogy nem az az igazi tét, mennyire szociális az alaptörvény, hanem az, hogy sikerül-e az EU-t magát jobbá tenni. Európának nincs más választása, mint az, hogy versenyben maradjon, a folyamatos fejlődéséhez pedig jóval termelékenyebb munkára, minőségre és innovációra van szüksége. És még valamire, a nők szerepének felértékelésére.

- Miért? Nincsenek még most sem a "helyükön"?

- Amíg önnek, uram, december 31-éig kell dolgozni, addig mondjuk Kis Katalinnak február 22-éig kell ugyanazért a fizetésért. De azt azért bevallom, abban, hogy Európa nem volt felkészülve az alkotmányozásra, ugyancsak nőkön múlott: a hölgyek voltak azok, akik jóval nagyobb arányban voksoltak nemmel Franciaországban is, Hollandiában is. Úgy gondolták, hogy nem lehet Európa szociálisabb, ha közösek az alaptörvények.

- A nők nevében nyilatkozzon: belátható időn belül lesz alkotmány?

- Szerintem 2009-ig semmi nem fog történni, ezt a parlamenti ciklust már e nélkül tudjuk le. Az egyfajta alkotmányos válság mellett ráadásul erősödő euroszkepticizmust is érzékelni lehet. Nálunk sem igazán értik, hogy például közös energiapolitikára van szükség azért, hogy relatíve kevesebb pénzünkbe kerüljön a gáz, a villany.

- Lehet, hogy az EU is euroszkeptikus: bő két évvel ezelőtt ugyanis hiába állt elő a Gdanskból induló autópálya magyarországi átvezetése gondolatával.

- Csak a tanácsban nem volt kellő fogadókészség a projektre. Ugyanis arról szólt a pozsonyi "végállomás" helyett a Magyarországon át az Adriáig való építés és az azzal együtt járó uniós finanszírozás ügye, hogy azt az Európai Parlament igen nagy többséggel elfogadta, megszavazta. Eközben az is kiderült, hogy a magyar képviselők együttes ügyévé, projektjévé vált a program. Majd öt év múlva újra kezdjük...

- A sztrádaügy - és a lobbizás - nem volt-e atipikusan "nőies" feladat, s egyáltalán, múlik-e valami azon Brüsszelben, hogy valamely ügyet hölgy képvisel?

- Nem, szerintem nincsenek nőies meg férfias ügyek, hacsak mi nem tesszük azzá őket. Azaz, miért ne lehetne jó, netán jobb egy nő külügyminiszternek? Csak azon múlik, hogy kellően felkészült. Mint Göncz Kinga. Sőt, talán az ügyekbe belevitt több emóció nőiesebb, de egyben akár jobb eredményre vezethet. No de ez ugye nem baj?

- És az sem baj, hogy szegény térségek kis településeinek vezetői, hogy, hogy nem, de nők?

- Nemrégiben valóban ezt a megállapítást hoztam nyilvánosságra egy tanulmány alapján: igazolták, akkor nő meg azt esélye annak, hogy nő lesz a polgármester a településen, ha roppant hátrányos helyzetű, nagyon szegény a falu. Azt nem tudom, hogy Európában máshol ez hogyan is van, de azt igen, hogy nálunk nagyon is tetten érhető ez a sajátosság, jó lenne tenni ellene, pontosabban a szegénység ellen.

- Ehhez képest a tehetős magyar Lions Clubnak lett a tagja.

- A most már a hölgyeket sem mellőző Lions Club és én akkor fedeztük fel egymást, amikor különleges gyorsasággal szerveztek segítséget a távol-keleti szökőár áldozatainak a javára. Tavaly a vakok iskoláját támogattuk így, az idén a fogyatékosokat igyekszünk segíteni. Nagyon sokáig nem hitték el nekem: szükség van a férfiakéhoz hasonló női klubokra is. S most, hogy már van ilyen - létrejött például a Hungarian Business Leaders Club -, a mi esetünkben is kezd érvényre jutni a nagyobb összetartás s az, hogy sort keríthetünk a dolgok kibeszélésére. De leginkább arra van szükség, hogy a nők maguk is sokkal szolidárisabbak legyenek egymással.