Vállalkozást szeretettel is lehet csinálni. A lényeg az egyensúly és a harmónia – mondja Kassai Lajos Kaposmérő mellett, a kaposdadai völgyben lévő tanyáján, ahol arról beszélgetünk, milyen érzés úgy vezetni egy sikeres vállalkozást, hogy az nem munka, hanem szenvedély. Számára életre szóló.

– Most még én vagyok fölül, imádom csinálni. Nem az uralkodik rajtam, amit én hoztam létre – teszi hozzá.

A föltett kérdésben az is benne rejlett, hogy eléggé egyedi manapság, ha valaki a passziójából épít vállalkozást; s ő azonmód meg is cáfolja ezt a ki nem mondott állítást:

– Ma csak a negatív hír a hír. Rengeteg ember él abból, amit szeret.

Modern régiség sorozatgyártásban

Kassai Lajos, a Kassai Kft. tulajdonosa – kimagasló szakmai munkája elismeréseként augusztus 20-a óta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje kitüntetettje – immár tizenhét éve abból él, amit mindig is szeretett volna: az íjkészítésből. Gyermekkora óta vonzotta őseink, a hunok világa, s – mint a lovasíjászatról szóló könyvében írja – íjat készített „még a vödör füléből is, mindenből, ami rugalmas volt”. Pedig nagyapja intette, ne foglalkozzék ezzel, mert „ebből majd nem tudsz megélni”.

Ma Kaposmérőn jól felszerelt kisüzemben gyártják a Kassai-féle íjakat, amelyeket nemcsak az ugyanitt lévő bemutatóteremben lehet megvásárolni, hanem az interneten keresztül is. A termékek ötven százalékát külföldön értékesítik. Ezek különlegessége, hogy formájuk a honfoglalás kori magyarok reflexíjáé, ám a legmodernebb anyagokból a legújabb technológiával készülnek. Mondhatnánk, ezzel megszületett az innovatív rekonstrukció. Kassai Lajos a gyártás filozófiáját is megfogalmazta: „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.”

Persze ez így egyszerűen hangzik; a megvalósításhoz azonban – s nem utolsósorban ahhoz, hogy a világon elsőként sorozatban készülhessenek merev szarvú reflexíjak – komoly tervezőmunkára és kísérletezésre volt szükség, amelyet időigényes kutatások alapoztak meg.

– Az ember elkezdi csinálni, aztán már egyedül nem győzi – mondja Kassai Lajos, s ezzel megint olyan csodásan egyszerűvé teszi a dolgokat. – Manapság túl sok szó esik az üzletről, nem egészségesek az arányok. S ha a pénz, a pénz ideológiája uralkodóvá válik, az mindent elront. A lényeg, hogy jót kell csinálni.

Új sportág: lovasíjászat

Az üzemépülettől alig egy kilométerre lévő, gyönyörű fekvésű, 17 hektáros kaposdadai völgyben egy külső és egy fedett lovardában bemutatók, edzések zajlanak. Kassai Lajos vágtat a lován, szinte eggyé válik vele, és egymás után lövi ki nyilait: először előre, majd ahogy fordul a lóval, oldalra, s miután megfordult, hátrafelé. Mind célba talál. Látogatásunkkor holland fiatalok népes csoportja figyelte először kicsit zajongva, aztán elcsendesedve a bemutatót.

Merthogy Kassai Lajos nemcsak készíti az íjakat, hanem használja is őket. S miután ezek az íjak a honfoglalás kori magyarok fegyvereit mintázzák, az az igazi, ha lóról lőnek velük.

Kassai Lajos megtanult lovagolni, majd lóhátról használni az íjat. És megteremtett egy új sportágat, a lovasíjászatot – annak szabályaival együtt –, amely az egész világon sikert arat. Oktatása mára nemzetközi méretekben történik; tíz országban vannak tanítványok, iskolák: az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztriában, Hollandiában, Kanadában, Németországban, Olaszország, Szlovákiában, Romániában, Új-Zélandon és természetesen Magyarországon.

A lovasíjászat „anyanyelve” a magyar, az edzések levezetése a világon mindenütt magyar nyelven folyik. A sportág nemzetközi hódításáról így vélekedik Kassai Lajos:

– Az embereket most mindenütt a világon vonzza az, amit ez a sport kínál, a kontraszt a mai társadalommal. Általa kikerülnek a hétköznapokból. Pár pillanatra más dimenzióban léteznek. Ezt nehéz elérni, és a lovasíjászattal ez sikerül.

Pedig ez a sportág komoly fizikai erőfeszítéseket és szellemi erőnlétet követel meg művelőjétől. Túl azon, hogy biztosan meg kell ülnie lovát – az íj használatához mind a két kézre szükség van! –, „meg kell tanulnia előre, oldalra és hátrafelé lőni, vágtató ló hátáról célba venni 180 fokos szögben mindent, a célpont magasságától és mozgási irányától függetlenül”.

Amikor az első bemutatóról, majd a határon túli ismertségről kérdezem, a lovasíjászat megalapítója ennyit mond:

– Ezt nem eldöntöttem, nem céltudatosan alakítottam így. Tartottam itt egyszer egy bemutatót, aztán meghívtak a szomszéd faluba. Így kezdődött, hogy bejártam a világot.

Verseny pályán kívüli is

Mint mindent, ami sikeres, a Kassai-féle íjaknak és bemutatóknak is akadnak másolói, pedig – mert azért ez egy igazi vállalkozás – le van védve az íj, a lovasíjászat és a bemutató is.

– Akármit csinálsz, elkezdik másolni – mondja Kassai Lajos. – A konkurencia csak az egómat zavarná, ha lenne. De tudni kell, hogy ami rossz, az mindig belülről rossz. Ha a konkurencia jön föl, az az ő dolga. Ha én megyek lefelé, az az én dolgom. Az nem kívülről ered, hanem belőlem. De ha adott egy szituáció, az ember igyekszik jól csinálni. Általában nem épp a legjobb íjász az íjgyártó, de az én esetemben igen. Az a tudás, ami a mindennapokból fakad, megy az íjkészítésbe.

Az íjkészítéshez szükséges tudás megszerzése még több tudást eredményezett honfoglalás kori fegyverekről, nyergekről, lószerszámról, az akkori életmódról, a maga teljességében. Kassai Lajos 13 éve tart rendhagyó történelemórákat e tárgykörben; először egy kaposvári tanár kérésére, majd jött az egyik felkérés a másik után. Az ifjú hollandok is végigülik a történelemórát, amelyre hatalmas, a völgyben felállított jurtában kerül sor. Tolmács is akad Kassai Lajos egyik tanítványa személyében. A gyerekek érdeklődők, kérdés kérdést követ. A jurtából kilépve a völgy nyugalmas látványa fogad, lovak legelnek körös-körül.

– Az a lényeg, hogy gyerekek a kultúrát ne információként, hanem élményként kapják – vélekedik a lovasíjász a történelemórák sikeréről. Az általa megalkotott és népszerűvé tett sportág jövőjéről pedig ennyit mond:

– A lovasíjászat alkalmas olimpiára. Persze ezt nem én fogom eldönteni.