Az ön generációja a rendszerváltás pillanataiban került ki a munkaerőpiacra, s számos műszaki egyetemet végzett, nyelvet tudó mérnök vált a privatizációval Magyarországra jött multik leányvállalatainak vezetőivé. Szokványos ilyen értelemben az ön esete?
- A szerencse mellett még jó néhány körülmény kellett ahhoz, hogy azt csináljam, amihez a legjobban értek, illetve legjobban szeretek. Az pedig a rendszerek felépítése, a rendetlenségből rend, működőképesség kialakítása. Egy Zala megyei kis faluból származom, első generációs értelmiségi vagyok. Alsós általánosban még összevont osztályokban tanultam, majd a gimnázium miatt Zalaegerszegen éltem, kollégiumban. A Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán, rendszerszervezőként végeztem, de egyetemi éveim alatt is kollégiumban laktam. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az önállóság nagyon korán jött az életemben, s vele együtt a közösségekhez alkalmazkodás képességét is el kellett sajátítanom. A katonaság éveiről nem is beszélve. Fiatalon megtanultam ezért az embereket kezelni. Úgy vettem észre a környezetemben, hogy aki messzebbről jön, az bizonyítani akar, s a küzdés képessége erősebben kifejlődik benne. Népköztársasági ösztöndíjas lettem, ami egyrészt anyagi függetlenséget adott, másrészt szabadságot az életvezetésemben.
- Mérnöki diplomával a zsebében hogyan indult el?
- 1990-ben éppen nem volt szüksége mérnökökre a gazdaságnak. Külföldre akartam menni, nyelvet tanulni, éreztem, hogy egyszer még nagy szükségem lesz rá. Bekopogtattam az angol nagykövetségre, ösztöndíjak után érdeklődve. Szerencsémre kaptam egy bő féléves tanulmányi ösztöndíjat, megtanultam angolul, a diplomámat is az ösztöndíjtémából, angol nyelven írtam. Mint később kiderült, jól döntöttem, a nyelvtudás ugyanis belépő volt mindenhová.
- S hová akart bejutni?
- Mindenhova, ahol a világot meg lehetett váltani. Bárhová is kerültem, mindig azt kerestem, hogyan lehet megváltoztatni a világot. Soha nem fogadtam el az úgynevezett helyzeteket, szokásokat, mindig azt néztem, hogyan lehet jobbá, szervezettebbé, működőképesebbé tenni a környezetemet.
- Ezt öntörvényűségnek is hívhatjuk.
- Igen, erősen követtem a saját céljaimat, s ez párosult egy "nagyszájúsággal". Az igazam érdekében mindenkivel felvettem a harcot, ez a tulajdonság persze egy olyan munkahelyen, ahol a tekintélyelvűség és a szokások uralkodnak, nagyon sok kellemetlenséget okozhat. De ahol szeretik a nagy munkabírású, mély meggyőződésű, kreatív embereket, annak nagy önállóságot adnak. Engem, néhány apró problémától eltekintve, mindig hagytak, hogy azt csináljam, amit akarok. A General Electric magyarországi leányvállalatánál például fejlesztőmérnökként dolgoztam, lámpákat fejlesztettem, pusztán azért, hogy bejárjam Európát, elmélyítsem a nyelvtudásomat, és megismerjem a nyugati üzleti kultúrát.
- Mikor jött be a képbe a Coca-Cola?
- 1994-ben keresett meg a Coca-Cola, elsőként a vendéglátóhelyek értékesítésének vezetését bízták rám, ötven-hatvanfős gárdát kellett irányítanom. Akkoriban kezdte el hazai működését a vállalat, nagy lehetőségeket találtam. Ez volt az én terepem. Rendszert építeni, rendet, működőképességet teremteni. Kértem, és kaptam lehetőséget egy MBA diploma megszerzésére, az üzleti tudás elsajátítására. Szükségem is volt rá. Nagyon sok hasznosat tanultam ott. Ma is töltekezem belőle.
- Az emberek irányítása milyen problémákat vetett fel önnél?
- Mindig sok ember vett körül, csapatban dolgoztam, tanultam, éltem. Hiszek az emberekben. Magam körül nyitottságot teremtek, kialakítom a nyílt, őszinte légkört. Csak ilyenben tudok létezni. Át tudom adni munkatársaimnak a munkába, a feladatokba vetett hitemet, motiválni tudom a környezetemet. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy egy cél érdekében gondolkodjunk, dolgozzunk.
- Hogyan jutott el az első számú vezetői pozícióhoz?
- Az évek előrehaladtával jöttek-mentek felettem az ügyvezetők. A kilencvenes évek végén egy külföldi főnök került a cég élére, neki is megmondtam, mit kellene másként csinálni. Nem fogadta jól. Áthelyeztek a pénzügyre, tervezőnek, ahol viszont azonnal nekiláttam egy új pénzügyi tervezési rendszer kiépítésének. Ma is ezt használjuk. Amikor ki akartak nevezni pénzügyi igazgatónak, nemet mondtam. Végül is értékesítési igazgató lettem, rám bízták a vendéglátást és az élelmiszer-kiskereskedelmet. Csodákat lehetett ezen a területen alkotni. Kidolgoztam azt a vevőkezelési rendszert, amely informatikával megtámogatva, marketinggel, pénzügyi rendszerrel ma is minden értékesítőnek a munkaeszköze. Közben megjártam a huszonkilenc országban jelen lévő anyacég, a Coca-Cola Hellenic athéni központját, ahol a disztribúciós és értékesítési stratégia kidolgozását kaptam feladatul. Boldog voltam, mert megint rendszert alkothattam, melyet számos országban bevezettek. Közben nagyon jó kapcsolatom alakult ki a cégcsoport vezetőivel. Végül is ők neveztek ki a magyarországi Coca-Cola ügyvezetőjévé, 2006-ban.
- Tizenkét év alatt jól megismerhette a vállalatát. Mit változtatott meg legelőször?
- A cég jól működött, ezért a hangsúlyt a csapatépítésre és az emberekre helyeztem. A vállalat hosszú távú stratégiájának megalkotását azonban nem hamarkodtam el. Ahhoz ugyanis, hogy a cég mintegy ezernégyszáz dolgozója ugyanannak a célnak az érdekében működjön együtt, közösen megfogalmazott jövőképre van szükség. Ehhez pedig idő kell. Le kellett győznöm alaptermészetemet, s türelmesen kivárnom, hogy munkatársaimmal közösen megfogalmazzunk egy olyan jövőképet, melyben mindannyian hiszünk, s együtt valósítjuk meg. De végül megcsináltuk.
- Mi a jövőképük?
- Mi leszünk az ország legjobb munkáltatója. Olyan új üzletágakat építünk ki, melyek egy rendszerben működve, fenntarthatóságot tartalmaznak, és bennük van a vállalkozói szellem érvényesülésének támogatása. Az új lehetőségekre azonnal válaszolni képes rendszert alkotunk, az egyéni képességek fejlesztéséhez pedig minden lehetőséget megadunk.
- S ön mint vezető milyen értékrendet követ?
- Vallom, hogy az én szerepem olyan, mint egy karmesteré. Együtt alakítjuk ki a sikert, közösen alkotjuk meg a jövőképet, s valósítjuk azt meg. Egységben és keretek között tartom a gondolatokat. Nagyon fontos számomra, hogy a rendszerben mindenki jól érezze magát. A csapat összeforrottságának az is egy tartóoszlopa, ha érzik a csapattagok, kiállok mellettük, mindenkit segítek. Biztonságban érezzük magunkat, s ezt a biztonságot egymásnak teremtjük meg. Nyitottság, egyenesség, őszinteség, korrekt információáramlás, politikamentesség érvényesül nálunk. Így jó dolgozni.
- Milyen viszonyban van a felelősséggel?
- Talán túlzottan is magamra veszem a felelősséget. Ösztönösen megvédek másokat, magamra vállalom a problémákat. Ez a természetem azonban nagyon jól veszi ki magát, amikor felfelé, a cégcsoport központja felé kell menedzselnem a céget és az embereimet. A szabályos működés, a törvények betartása szintén alapvető számomra. Szerencsémre a multinacionális cégnél természetes hozzáállás a "másokra tekintettel élés". Nem tudnék másként élni, cselekedni, csak a másik érdekeit is tisztelve. Szeretem az embereket, s kíváncsi vagyok rájuk. Mostanában arra jöttem rá, hogy az embereket nemcsak érteni kell, hanem az érzéseikre is rá kell hangolódni. Az érzelmek tiszteletének, értésének komoly szerepe van a munkatársak ösztönzésében, fejlesztésében. Erre fogok törekedni.
- Ahogyan ön fogalmaz és gondolkodik, színtiszta CSR, társadalmi felelősségvállalás.
- Nagyon fontos számomra, hogy a vállalat felelősséget viseljen a pozíciójának, tehetségének megfelelően. Szerves része vagyunk a magyar társadalomnak, kötelességünk ezért hozzájárulni a közösségi problémák megoldásához.
- Mit jelent az ön számára a siker?
- Minden cselekedetem eredőjénél és végeredményénél ott van. Fürdök benne, gyógyír a testemnek, lelkemnek. A siker a munkám értelme. Melegséget érzek, ha a cég sikeres, ha az emberek jól érzik magukat, ha van közös jövőképünk, elképzelésünk. A siker azonban nem jön el számomra, ha mindezt nem úgy érem el, hogy önmagam maradhassak. Talán ez számomra a legfontosabb. Három kisfiam és a feleségem nyújtotta családi háttér biztosítja a magánéleti boldogságot. E támogatás nélkül semmit sem ér a siker.
