A Meta Group piackutató cég vitákat indító bejelentéssel állt elő a közelmúltban. Nem kevesebbet állított, mint hogy a Microsoft 2004 vége felé kénytelen lehet bevezetni az első olyan alkalmazásait, amelyek a nyílt forráskódú Linuxra épülnek. A hangzatos újságcímek persze nem azt hangsúlyozták, hogy az állítás a szerverpiacra vonatkozik, ahol a Linuxnak már ma 15–20 százalékos a részesedése. A jelentés azt is kifejti, hogy 2007-re a szerverek közel felén Linux fog futni, és ez már túl nagy piaci szegmens ahhoz, hogy a Microsoft eltekintsen tőle. Az elsőként érintett programok a .NET következő generációs internetplatform, az Exchange e-mail szoftver, a komplex webtárhely-működtető Internet Information Server és az SQL szerver-adatbáziskezelő lehetnek.

A Meta Group tovább is megy a jóslásokban: ahhoz, hogy a Microsoft versenyképessé tegye termékeit a Linuxszal szemben, elkerülhetetlennek tűnik számára egy jelentős árleszállítás, sőt az is, hogy szerveroperációs rendszerek árait megbontsa, különválasztva a rendszermagot alkotó (a kernelt) és a hozzáadott elemeket. Ez pedig homlokegyenest ellenkezik a cég jól ismert gyakorlatával, miszerint termékeit – rendszert és alkalmazást – gyakran egy csomagban szállítja.

A Microsoft tagadja, hogy tervbe vették volna akár a Linux-támogatást, akár az árak leszállítását vagy megbontását, amit a Meta Group kimért fenntartásokkal fogad. A CNN pedig arra emlékeztet, hogy a Microsoft egy évtizede hasonló veszéllyel szembesült, amikor az épp aktuális szerverszoftvere fej-fej mellett haladt a Sun Microsystems termékeivel, de akkor sem kezdett el szoftvert írni a Sun által kínált Unix változatra. Kérdés azonban, hogy az analógia mennyire helytálló: a Sun operációs rendszerei ugyanúgy a „tulajdonosi” szoftverek kategóriájába esnek, mint a Microsoft-félék, szemben a gyakorlatilag ingyenes terjesztésű és nyílt forráskódú Linuxszal.

Új gazdasági modell

Többről van itt szó, mint egy újabb konkurens felbukkanásáról: a Microsoft–Linux küzdelem középpontjában eltérő szemléletmódok ütközése áll. Ebből következően az MS-modellt követő Sunnak is ugyanúgy van félnivalója a szabad forráskódtól. Sőt rövid távon a Sun Solaris operációs rendszerét fenyegeti igazán veszély. Ugyanis – ahogy a Meta-tanulmány is rámutat –, hiába az ingyenes licencű operációs rendszer, a Linux szerverek fenntartási költsége egyelőre meghaladja a Windows szerverekét, a Sun mégis lépéseket tett a Linux és a szabad forráskód felé. Megnyitotta a saját Sun Office csomagjának forráskódját, és nagy összegekkel segít életben tartani olyan open source kutatási-fejlesztési projekteket, mint az OpenOffice.

A Sun mellett egyre több nagy szoftver- és hardvergyártó – köztük az IBM, az Oracle, a Dell vagy az Intel – kötelezi el magát a Linux támogatása mellett. Az Intel azért is kiemelkedő fontosságú, mert az elemzők szerint, ahogy az Intel processzorok árai zuhanásnak indultak, a szerverpiac az „Intel-gazdaság” felé halad. Mi több, a nagyok közül a cég az egyike azoknak, amelyek a legtöbbet mernek befektetni a Linuxba: nem átallották „bevásárolni magukat” az egyik legnépszerűbb Linux disztribúciót gyártó cég, a Red Hat részvényeibe. Az ITWorld szerint 2007-re a Linux alapú rendszerek szinte kizárólag Intel szervereken futnak.

A Linux-fejlesztők ügyfelei a saját e-mail és webszerverekkel rendelkező internetszolgáltatók és portálok közül kerülnek ki: a Yahoo, a Google és az Amazon nagyrészt nyílt forráskódú rendszereken működik. A Linux mellett szóló érvek közt az alacsony ráfordítási igényt szokás első helyen említeni. Az egyik legerősebb motiváló tényező a gyakran ingyenes használati jog, pedig egy nyílt rendszer fenntartása hosszabb távon nagy háttérköltségekkel járhat. A Meta Group az IDC-vel egyetért abban, hogy a Linuxszal futó szerverek nagyobb összegeket emésztenek fel, mint a kevésbé flexibilis zárt kódúak. A Micorsoft, az utóbbi időben, Linux-ellenes retorikáját éppen ebben az irányban finomítva – korábban cég amerikai vezetői a szabad forráskód mozgalmának nemzetellenességét és rákszerű terjedését emlegették – az összes felmerülő költség fogalmát hozta előtérbe, de ezzel még korántsem varrt el minden szálat.

Fő a biztonság

A Linux támogatói azt hangoztatják, hogy az operációs rendszer nyílt kódja nem csak a rugalmasságot, a továbbfejlesztés lehetőségét nyújtja. Fontos az is, hogy nincsenek rejtett kiskapuk a programban, amiken keresztül a gép tartalmához illetéktelenek hozzáférhetnének, vagy megfigyelhetnék használója szokásait.

A kezdetekben inkább magánfelhasználók fogalmazták meg aggodalmaikat egy állami vagy nagyvállalati szinten megvalósuló hatalmi megfigyelőrendszer kiépülése kapcsán – amire az amerikai kormány az 1994-es Clipper Chip tervezetével szolgáltatott is erős indokokat –, 2001. szeptember 11. után viszont a korábban sebezhetetlennek hitt hatalmi szervek is a kiszolgáltatottak közt találták magukat. A biztonság egyik napról a másikra kulcskérdéssé lett, érthető módon nagyobb bizalmat kaptak tehát a nyílt forráskódú rendszerek. Az IBM és a Hewlett-Packard arról számolt be, hogy szövetségi szervektől – a Légierőtől és a Hadügyminisztériumtól – kaptak megrendelést Linuxot futtató gépekre. A Red Hat az Európai Bizottság mellett német és francia kormányügynökségeket tart számon vásárlói között.

A nem nyugati világ kormányaitól is láthattunk gazdasági vagy politikai beavatkozást a nyílt rendszerek elterjesztése érdekében: a nyugati értékek távoltartására eltökélt kínai kormány azokat a cégeket támogatja, amelyek Microsoft termékek helyett Linuxot használnak, és a latin-amerikai államokban is sorra születnek törvényjavaslatok a zárt kódú rendszerek letiltásáról a kormányzati gépekről.

A jelentős vásárlópiac megtartása érdekében így a Microsoft döntéshelyzetbe kényszerült. A biztonsági aggályok eloszlatása céljából kidolgozta Kormánybiztonsági (Government Security) Programját, amelynek keretében nemzeti kormányok és nemzetközi intézmények betekintést nyerhetnek a Windows 2000, az XP, a Server 2003 és a CE operációs rendszerek forráskódjába. A január elején beindult programot Oroszország és a NATO az elsőkként írta alá.

A kódfeltárás persze erős megszorítások között értelmezendő. Az információ látható lesz, de nem birtokolható. Vagyis a kíváncsi tekintetek a forráskódhoz nem közvetlenül férhetnek majd hozzá, hanem kijelölt helyszínekről smart kártya rendszerrel vehetik fel a kapcsolatot a Microsofttal. A módosítás lehetősége elsősorban biztonságvédelmi esetekre, például személyre szabott titkosítási (kriptográfiai) eljárások hozzáadására korlátozódik. „A cég új Kormánybiztonsági Programja jobban hasonlít majd egy peep show-hoz, amit agresszív verőlegények őriznek, mintsem a nyílt forráskód tabuk nélküli orgiájához” – fogalmaz a Wired magazin.

A Microsoft 2001-ben, a .NET program keretében már előállt egy hasonló lehetőséggel. Akkor partnervállalatoknak, kutatóintézeteknek és oktatási intézményeknek engedett betekintést a forráskódba, hogy azok új alkalmazásokat fejleszthessenek ki. A legnagyobb figyelmet ezért nem is a lépés újszerűsége kapta, hanem annak a felismerése, hogy a monopolisztikus üzleti viselkedéséről közismert cég törvényi beavatkozás nélkül volt hajlandó idáig elmenni. A redmondi óriást az alternatív számítógépes platform szülte új üzleti modellek kényszerítették arra, hogy átgondolja stratégiáit.

Merre tovább?

A következő piac, ahol összemérheti majd erejét a nyílt és zárt forráskód, a vállalati PC-ké lesz. A Linux számára ez a terület is nagy távlatokat nyújthat, elsősorban a Microsoft költséges és szigorú licencezési szabályai miatt. De míg a világ legnagyobb szoftvergyártójának pozíciói a szerverpiacon gyengültek, a globális PC-piacot továbbra is a kezében tartja, mégpedig – a Wired novemberei becslése szerint – 98 százalékos részesedéssel. Érdemes azonban számításba venni az utóbbi időben megjelenő felhasználóbarát, könnyen kezelhető Linux-változatokon, mint a Windows külsejű Gnome-on túl a Microsoft közelmúltbeli lépéseinek pszichológiai következményit is.

Az amerikai tudat – néhány válsághelyzet után – rendkívül érzékeny az összeesküvés-elméletekre. Az pedig, hogy a Microsoftnak külön megállapodása van a világ kormányaival, bárkiben orwelli megfigyelőrendszerek képét ébresztheti. A 2000-es antitrösztrendelet már így is tartalmazott egy zavarba ejtő pontot, amely szerint a cég a kormány hozzájárulása nélkül nem adhat ki közkézre információkat a Windowsról. „Vajon mit tartalmaz a szoftver, vagy mit juttathat be a felhasználó rendszerébe, amit az Egyesült Államok kormányügynökségei titokban akarnak tartani?” – teszi fel a kérdést a Wired.

A más operációs rendszereket támogató alkalmazások kérdése sem oldható meg hosszú távon egyszerű szófordulatokkal. A Microsoft a jövőbeli piacának 40 százalékától sétálna el, ha továbbra is ragaszkodna a saját operációs rendszere kizárólagosságához. Ha pedig nem lép, megelőzheti az ellenoldal. A Gnome-ot megalkotó mexikói Miguel de Icaza következő, Mono nevű projektje a nyíltforráskód-mozgalom legambiciózusabb vállalkozása: a cél nem kisebb, mint olyan program megalkotása, mely a Windows alkalmazásokat automatikusan linuxosra fordítaná.