A Szabad Demokraták Szövetségének Országos Tanácsa egyhangúlag őt választotta meg 2004 novemberében a Demszky Gábor lemondásával megüresedett európai parlamenti (EP) képviselői helyre.
Az Európai Parlamentben a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) képviselőcsoportban dolgozik, tagja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak, valamint az EU-Kazahsztán, EU-Kirgizisztán, EU-Üzbegisztán Parlamenti Együttműködési Bizottságokba delegált küldöttségnek és a Tádzsikisztánnal, Türkmenisztánnal és Mongóliával fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségnek is.
Három kisgyermeket nevel: saját kislánya mellé örökbe fogadott egy roma testvérpárt, egyikük már iskolás. Mohácsi Viktória nemrégiben nyílt levélben szólította föl Traian Basescu román elnököt, hogy kérjen bocsánatot, amiért egy munkáját végző újságírót súlyosan megsértett.
- Megnézte már a mai postáját? Válaszolt már Basescu elnök?
- Még nem. Európai parlamenti frakciónk viszont támogatja a kezdeményezésemet. Szeretnénk, ha különféle civil szervezetek, amelyek az emberi, kisebbségi, női jogok védelmével foglalkoznak, szervezett akció keretében elérnék, hogy naponta kerüljön egy tiltakozó levél Traian Basescu asztalára, egészen addig, amíg a román elnök nem hajlandó nyilvánosan bocsánatot kérni. Senki, de egy államfő különösen nem nyilatkozhat így. Romániában kétmilliónál is több roma él, és a mindennapos gyakorlat más kisebbségek tekintetében is kritikával illethető. Az ország január elseje óta az Európai Unió tagja, a jogszabályok rá is vonatkoznak, nem hivatkozhat arra, hogy mindez a belügye. Voltak korábban is szomorú tapasztalataim. Még a csatlakozás előtt, tavaly szeptemberben egy razzia alkalmával több mint negyven ember súlyosan megsérült a cigánytelepen, mert gumilövedékekkel lőtték őket. Szóvá tettük az esetet, fogadkoztak rendesen, aztán pár héttel később újabb hasonló esetek történtek...
- Az ilyesmi is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy roma csoport időről időre fölkerekedik, és más országban keres magának biztonságosabb helyet. Persze ez csak az egyik oka a romamigrációnak...
- Elég sokat foglalkozom ezzel. Az uniós rendeletek, irányelvek, határozatok betartatása nem megy könnyen, az alapvető emberi jogok érvényesülésének sok akadálya van az Európai Unió régebbi tagországaiban is. Most például Dániában vizsgáljuk a koszovói cigányok helyzetét. Több tízezren vannak - egész Nyugat- és Észak-Európában lehetnek vagy négyszázezren -, és most haza akarják küldeni őket, mondván, hogy Koszovót a politikai tárgyalásokon immár biztonságos országgá minősítették. Nagyon rossz körülmények között élnek a menekülttáborokban is, de azért harcolnak, hogy ne küldjék haza őket, mert ott még mindig nincs rend. Házaikat elfoglalták, nem volna hová menniük, sokuknak pici gyerekkel. Menedékjogot nem kaptak, ideiglenes elszállásolást biztosítottak csak nekik - és ez így van már nyolc-tíz éve. De róluk legalább tudunk, számon lehet tartani őket, a másik nagy csoportról, például azokról a romániai romákról, akik spanyol vagy olasz földön keresik boldogulásukat, semmilyen adatunk nincs. Ezért néhány hónappal ezelőtt indítványoztam az Európai Parlamentben, hogy próbáljuk megtudni, valahogy mérni, a szülőföldjüket elhagyók hány százaléka indul útnak gazdasági okokból, és hány százalékuk azért, mert hátrányos megkülönböztetés sújtja őket otthonukban. Az utóbbiak aránya szerintem hatvan-hetven százalék lehet.
- Hogyan fogadták indítványát?
- Negatívan. Általában az a gond, hogy a romaügyeket a kisebbségi kérdéskörbe próbálják besorolni, amivel én mindaddig egyetértek, amíg mondjuk a kulturális autonómiáról van szó. De bizonyos dolgok túllépnek ezen a határon, és az alapvető emberi jogok körébe tartoznak.
- Azért ebben a kérdésben eléggé sokszínű az Európai Unió...
- Változó, melyik országban hogyan fogadják el a kisebbségeket. Az a tapasztalatom, hogy amíg valamelyik politikai erő vagy akár civil szerveződés föl nem lép egy-egy kisebbség hátrányos megkülönböztetése ellen, addig nem történik semmi. Mihelyt bebizonyítják, hogy emberi jogi kérdésről van szó, máris komolyabban veszik a dolgot. Romaügyben is ez a helyzet.
- Vonatkozik ez a szegregációként emlegetett iskolai elkülönítésre is?
- Igen. Amíg be nem bizonyítom, hogy a szegregáció alapvető emberi jogot sért, addig azt mondják, hogy belügyről van szó, amely a nemzeti oktatási kompetenciába tartozik, ezért az unió nem szól bele. Csakhogy ezekből a speciális tanrendű oktatási intézményekből, amelyeket régebben kisegítő iskolának neveztek, az elmúlt ötven évben olyan gyerekek kerültek ki, akik közül egyetlenegy sem volt képes diplomát szerezni. Az európai - nagyjából háromszázalékos - átlaggal szemben a magyarországi tankötelesek hét százaléka tartozik ide, de a romák aránya már húszszázalékos... Mi más hát ez, mint súlyosan hátrányos megkülönböztetés?
#page#
- Nyugat-Európában jobb a helyzet?
- Spanyolországban is szép számmal találhatók cigányosztályok, az egyik németországi régióban pedig a fogyatékosnak minősített gyerekek között nyolcvan százalék a romák aránya. Sorolhatnék más példákat is.
- A szegregáció, az iskolai elkülönítés elleni küzdelmében az Európai Parlamentben is vannak szövetségesei? Végtére is összesen ketten vannak roma képviselők...
- Hál' istennek vannak szövetségeseink. Mindenekelőtt azok, akik az emberi jogok kérdéskörével foglalkoznak. Még 2005 áprilisában hoztunk egy határozatot, amelynek első mondata kimondta, hogy az Európai Unióban is létezik diszkrimináció a romákkal, a legnépesebb kisebbségi csoporttal szemben.
- Azt a határozatot különben ön kezdeményezte, ez volt az első alkalom, hogy roma témát tűzött napirendjére az Európai Parlament.
- Igen, és összesen talán ha negyven ellenszavazat volt. Ennek ellenére, amikor a migrációs kérdést előhoztam, mindenki azt mondta, nem lehet olyan szabályt hozni, amelynek segítségével megállapíthatnánk, ki a gazdasági menekült, és ki hagyja el politikai okokból a szülőföldjét. Ha elismerjük, hogy az unióban is van diszkrimináció, akkor hogyan tárgyalunk Törökországgal vagy Horvátországgal, mondták. De hiszen elismertük, ti is megszavaztátok, replikáztam. Akkor kaptak a fejükhöz, hogy mégsem következetesek. Az egyik kéz ad, a másik visszaveszi...
- Gyönyörű ívű pálya már eddig is, amit befutott. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy biztos igen módos romacsalád szülötte, de én tudom, hogy nem így van, hogy mélyről indult...
- A véletlennek, a szerencsének meg a Jóistennek köszönhetem, hogy itt tartok. Nem jártam ugyan elkülönített iskolába, de azért az utolsó padból nem kerülhettem előre. A gimnáziumban voltunk vagy hatszázan, de sose lehettem bandatag: valahogy úgy alakult, hogy ötszázkilencvennyolc diák nagyjából mindenben együtt volt, mi pedig, egy másik cigány lánnyal ketten, külön. Hatan vagyunk testvérek, én az ötödik a sorban. Van olyan testvérem, aki három diplomát szerzett, és olyan is, aki nem tudott leérettségizni, most taxisofőr. Amúgy szomorú vagyok, hogy azzal kell foglalkoznom, amivel, mert ez azt jelenti, hogy Európa-szerte nagyon sok minden akadályozza még a romák legalapvetőbb emberi jogainak érvényesítését. Ezért van, hogy messze nincs annyi cigány orvos vagy ügyvéd, amennyi a népességben elfoglalt arányunkból adódna, de ez nem a mi szégyenünk.
