A kertet az állandó mozgás, átalakulás jellemzi, és csak a megépítése után, hosszú évekkel később, a benne élő növények kifejlődésével teljesedik ki - mondja Andor Anikó táj- és kertépítész, a Land-A műterem vezetője. - A kert ugyanakkor mégsem pusztán élő növények felhasználásával készült építmény, hanem az ember által, saját ízlése, igényessége, alkotó fantáziája, korának gazdasági, társadalmi kötöttségei, a felhasznált anyagok technikai lehetőségei és nem utolsósorban a funkció szerint átalakított, művileg megkomponált darabja a természetnek.

Több ezer év stílusai

Az évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti kultúrák ránk örökített kertépítészeti emlékei is bizonyítják: egy adott kor kertjeinek megformálása mindig igazodott az akkori építészeti stílusokhoz, azokkal együtt fejlődött.
A kertépítészet több ezer éves történetében számos remekmű született. Az építőművészet szabályos mértani rendjéhez igazodó architektonikus stílusú kert bölcsője az ókori Egyiptomban, Babilóniában, Asszíriában, Perzsiában volt, ahol a fennmaradt írásos emlékek oszlopokkal szegélyezett, szobrokkal, kis szentélyekkel díszített kertekről tanúskodnak. A római korban a kezdeti kisebb átriumok mellett fokozatosan tért hódítottak az egyiptomi bonyolult kertalkotások, a módos polgárok pazarul díszített kertjei a gazdagság szimbólumaivá is váltak. A császári Rómában öntözéssel különleges kertszerkezeteket alkottak, amelyekből a gyakran formára nyírt növények mellől nem hiányoztak a vízesések, patakocskák, kisebb mesterséges tavak sem.
A kora középkori iszlám világban életre keltették a régi perzsa kerthagyományokat, ahol az öntözőrendszerek használatával szintén megjelentek a mértanilag megkomponált vizes elemek, például a kereszt alakban elhelyezett kis folyók. A középkori Kelet gazdag polgári lakhelyét már absztrakt formájú kerámiákkal díszített fürdőmedencés kert veszi körül, amely általában négyszögletesen szerkesztett, lugassal, forrással, virágos és gyógyfüves kis rétekkel gazdagított.
A reneszánsz Itália kertművészete is épít római kori elődeire, azonban már újabb formákkal, teraszok kiépítésével kísérletezik, amellyel kitágul az egybefüggő sík tér, de a szabályosság, a természetre rákényszerített szigorú fegyelem továbbra is megmarad. Ebből csak a barokk kor európai polgára próbál meg kitörni, amikor a Mezopotámiában meghonosodó, a természet rendjét követő másik stílus, a tájszerű kertépítés felé fordul: bár művi alkotás, mégis elsősorban természet. A tájkertben laza térstruktúra uralkodik, idegen tőle minden szabályosan szerkesztett, mértani forma. Az egyes növények karaktere a meghatározó, ami a csoportok spontán elrendezése mellett is jól tud érvényesülni. Európában igazi tájkertek az 1600-as évek közepétől Angliában épültek.

Hazai irányzatok

Magyarországon - bár jó néhány kastélypark megmaradt eredeti pompájában, s némelyik arborétumként működik - viszonylag kevés híres kert született. A szakemberek kiemelik még a huszadik század húszas éveinek a fővárosra koncentrálódó villakert-építészetét, amikor híres hazai műkertészek a Svábhegyen, Pasaréten, Zugligetben és a Rózsadombon a kor divatjának megfelelő, szép villakertek tucatjait hozták létre. Az államosításkor számos közülük áldozatul esett a tulajdonosváltásnak, azonban a nyolcvanas évek végétől, a magántulajdonba került villaépületek helyreállításával, megindult a kertek eredeti állapotának visszaállítása is. De nemcsak ezek megmentése kezdődött el 10-15 évvel ezelőtt, megőrizve a századforduló hazai kertkultúrájának növényi (tiszafa, vérbükk stb.) és tárgyi (grotta, pergola, kőpadok, szökőkút) emlékeit.
A zajos, zsúfolt, szennyezett levegőjű városokból, városrészekből megindult a lakosság vándorlása a zöld környezetbe. A tágas, nagy telekkel rendelkező családi házak tulajdonosai ma már kertet építenek, építtetnek, ki-ki anyagi lehetőségeihez mérten: grillezőhellyel, fedett étkezővel, elmélkedésre alkalmas pihenőhellyel, kerti pavilonnal, csobogóval, kisebb sportpályával, a gyerekek számára játszóhellyel, esetleg szaunaházzal, mártózó-, pezsgő- vagy úszómedencével.
A kertek funkcióit általában az ott élő családok életvitele és szokásai szabják meg. Kiépítésükhöz többnyire táj- és kertépítő szakemberek segítségét is igénybe veszik. Ez ajánlott is, hiszen egy kert kialakítása - és nemcsak a medence vagy egyéb kikapcsolódást segítő tárgy, hanem a növényzet kiépítése is - igen pénzigényes.

Fontos a szakértelem

Ha valaki, szakértelem híján, például a táj- és ökológiai, valamint a talajviszonyokat figyelmen kívül hagyva telepít növényzetet, előfordulhat, hogy számos növény nem bírja a klímát, ami jelentős összegeket húzhat ki a kerttulajdonos zsebéből.
A növények kiválasztásánál a szakemberek szerint fontos, de nem elsődleges szempont kell legyen a kerttulajdonos hangulata, ízlése. Meszes, lúgos kémhatású földbe például nem lehet savanyú talajt kedvelő, tűlevelű örökzöld növényeket ültetni. Ha valaki mégis ragaszkodik hozzá, talajcserét kell végeztetnie, ami amellett, hogy költséges, nem biztos, hogy sikerrel jár. Ezért egy komolyabb kertberuházás előtt ajánlott kertépítővel talajvizsgálatot végeztetni, s ennek alapján kiválasztani a telepítendő növényeket. Ugyancsak óvatosan kell bánni a hazai kertek másik slágernövényével, a tujával, amely nem igazán kedveli éghajlatunkat. A téli hideg szél éppúgy árthat neki, mint a fagyott talajra ható, hosszan tartó, erős napsütés.
Kedveltek az itáliai faiskolákból behozott gömb- és piramisszerű formanövények is, amelyeknek egy-két évig szintén akklimatizálódniuk kell, hogy megbirkózzanak az itteni éghajlati viszonyokkal.

Méret, forma, színek

Az összkép kialakításához a növények mérete, formája mellett a színek is hozzátartoznak, hiszen amellett, hogy szép látványt nyújtanak, erős érzelmi hatást is keltenek. A hideg (kék, zöld, ibolya) színek például nyugalmat sugallnak, a harsány, meleg (sárga, narancs, piros) színekkel izgató, a világos színekkel pedig vidám hatást lehet elérni. Ezért az egynyári virágokat ugyanolyan gondosan kell kiválasztani, mint a növények helyét és a kerti arányokat kialakítani.
A nagyra növő facsemeték elültetésekor például a 15-20 év múlva elért formájukat, méretüket kell alapul venni, nehogy növekedés közben elnyomják a környezetükben lévő kisebb növényeket, vagy beárnyékolják a lakóépületet. Kis telken kialakított kertbe ezért sem ajánlott nagyméretű fákat (tölgy, hárs) telepíteni, mint ahogy egy túlságosan hosszú kert végébe sem jó magasra nyúló növényeket ültetni, mivel jelentősen megnyújtják a teret.
A változatlanul divatos sziklakert kialakítása előtt is ajánlatos végiggondolni, belevágjunk-e: amíg ugyanis egy hegyoldali kertnek kellemes színfoltja lehet, sík terepen már területidegenként „viselkedik”. Ez utóbbi helyen más módon lehet megtörni a az egyhangúságot, de ehhez is érdemes szakember tanácsát kérni.
Gyakori, hogy a növények mellett különböző tárgyakat, elemeket is elhelyeznek a kertben. Ezeknél arra kell figyelni, hogy anyagukban, stílusukban ne csak egymással, de a lakóépülettel is összhangban legyenek; például hasonló burkolóanyaggal építsék ki a kerti utakat, mint a ház teraszát, esetleg oldalfalát. A házból a kertbe kilépőnek ugyanis éreznie kell a kert és a ház összetartozását, azt, hogy a lakótérnek a folytatása a kerti pihenőtér.