A kelta tigris elnevezést – amely a távol-keleti példákra utal – Írország az 1994 és 2001 közötti, átlagosan 9,4 százalékos GDP-növekedésével érdemelte ki. A hatalmas fejlődés mögött elsősorban az ekkor letelepedő multinacionális cégek exportja állt. 2002–2003-ban viszont már a gazdasági növekedés lassulását és az infláció újbóli emelkedését jelezték az elemzők. Az egyik kézzelfogható jele 2004 tavaszán, hogy valamit ismét tenni kell: 9,2 százalékos a munkanélküliségi ráta, ami több mint 27 ezer regisztrált munkanélkülit jelent, és ez sokakat a legválságosabb évre, 1984-re emlékeztet.

Társadalmi összefogás

Akkor, húsz évvel ezelőtt az íreknek az emelkedő munkanélküliséggel – 31 ezer munkanélkülit jegyeztek –, a folyamatos kivándorlással és a mind magasabbra szökő államadóssággal kellett szembenézniük.

A kilábalást a kormány, a munkaadói szervezetek és a szakszervezetek példa nélküli összefogása alapozta meg: 1987-ben közösen fogadták el azt a hároméves programot, ami a fiskális és monetáris stabilizációra, az adóreformra, a bérkiáramlás visszafogására és a kiemelt ágazatok fejlesztésére épített. Igen kedvező feltételeket biztosítottak a külföldi tőkének: versenyképes működési költségeket, a legalacsonyabb társasági adót az EU-ban (2003. januártól 12,5 százalék), egyéb pénzügyi ösztönzőket. A piacokat pedig teljesen nyitottá tették. Ugyanakkor kiemelten kezelték a demográfiai helyzet javítását és az oktatás fejlesztését, s mindent megtettek az EU-tagságból adódó előnyök kihasználásáért.

A külföldi befektetők– az első három: USA, Németország, Nagy-Britannia – számára a továbbra is alacsonyan tartott adók és járulékos költségek még mindig vonzóak, így az összes külföldi tőke mára meghaladta a 150 milliárd dollárt. A tavaly érkezett 42 milliárd dollárral pedig az írek ismét rekordokat döntöttek.

Növekedési stop: külső és belső okok

Tény, hogy Írország az elmúlt két évtizedben az uniós sereghajtók közül az élvonalba küzdötte fel magát. Igaz, a külkereskedelmi forgalom – amelyben az EU-tagállamok részesedése több mint 60 százalék, és ezen belül a teljes áruforgalom kétharmada Nagy-Britanniával bonyolódik le – hallatlanul gyors fejlődése 2002-ben megállt, de minden remény megvan arra, hogy ha a világgazdasági helyzet végre javul, vele együtt az ír gazdaság is túljut ezen a kisebb, relatív visszaesésen.

Ehhez azonban tisztán kell látniuk azt is, hogy a mai helyzethez belső folyamatok is hozzájárultak: a piaci versenynek kevésbé kitett szektorok áremelései és a belpiacra termelők hatékonyságjavulással alá nem támasztott béremelési követelései ár-bér spirált indítottak el.

Maradt a nyitottság

Nem véletlen, hogy Írország az egyik legnyitottabb az új uniós tagállamokkal szemben. A kettős adóztatást elkerülő egyezményeket a legtöbb országgal már jóval korábban megkötötték, és többfajta, vissza nem térítendő támogatást kínálnak vállalkozások indításához. S bár ingatlant vásárolni viszonylag drága Írországban, az agglomerációban a túlkínálat miatt már vannak elérhetőbb áron telkek és irodák, ahonnan egy ide betelepülő cég, ahogy erősödik, egyre jobb helyre költözhet.