– Játékgyártóként talán az egyik legkomolyabb szakmai siker a legnagyobb francia játékgyár, a Berchet csoport beszállítójának lenni. Hogyan indult a kapcsolatuk?

– 2002 májusában írtunk egy bemutatkozó levelet a cégnek. Eredetileg azt szerettük volna, ha az általunk gyártott játékok bekerülhetnek a világcég katalógusába, és így megjelenhetnek az ő értékesítési piacaikon is. Pár hónap múlva megkaptuk a választ: az együttműködés ilyenformán nem elképzelhető; ám felajánlották próbagyártásra az egyik stratégiai terméküket. Bár a feladat első pillanatban riasztónak tűnt, kihátrálás helyett felnőttünk hozzá, és 2003 nyarán megindult a pedállal hajtott traktorok gyártása. Azóta eltelt egy év, és ma már az egész európai piacra a mi gyárunkból kerül ki a játék. A kapcsolat pedig tovább mélyült a francia partnerrel: most kezdjük gyártani egy másik terméküket, és a kezdeti elképzelésünkből is megvalósulni látszik valami, hiszen saját piacukon forgalmazzák a bébitaxi elnevezésű játékunkat. Idén már négyszer nagyobb forgalmat bonyolítunk le velük, mint a következő legnagyobb exportvevőnkkel.

– Milyen partnerek a francia üzletemberek?

– Mint a franciák általában: barátságosak és könnyedek, ugyanakkor célratörők, különösen, ami az árképzést illeti. Miközben a költségeiket igyekeznek a lehető legalacsonyabb szinten tartani, a minőségben nem ismernek pardont. Az igazat megvallva, az általuk támasztott műszaki és szakmai elvárások a mi régiónkban még újdonságként hatnak. A kapcsolatunk kezdetén éppen az fogta meg őket, hogy a Metalcar tulajdonosaként üzleti és szakmai kérdésekben egyaránt kompetens partner tudtam lenni.

– Igaz, nagyon friss még az ország EU-csatlakozása, de talán már vannak jelei a megváltozott üzleti környezetnek. Ön mit tapasztalt?

– Csak pozitív hatást. Már most is érezhető a nagyobb bizalom a külföldi partnerek részéről. Jóllehet eddig sem éreztünk kifejezetten bizalmatlanságot, de „családtagként” egy jogrendszer alá tartozunk, tágan értelmezve közösek a céljaink. Ezek elsősorban a csatlakozás pszichológiai vetületei, de biztos vagyok benne, hogy hatással vannak az üzleti kapcsolatok elmélyülésére. Az áru szabad mozgásának viszont jelentős gyakorlati előnye van. Eddig egy kamion órákat várakozott a vámszabad területen, ahol leplombálták, majd a magyar határon, hogy elhagyhassa az országot; Franciaországban pedig egy vámraktárba érkezett, és csak a papírmunka után mehetett a vevő telephelyére. A procedúra megszűnése mintegy nyolc órával gyorsítja meg a menetidőt.

– Az üzleti kapcsolatok mélyülésének lehetőségét tapasztalt az ön partnere részéről is?

– Igen. A Berchet vállalat célja, hogy a Metalcar Kft. két éven belül gyártó- és logisztikai központtá fejlődjön. Szándékai szerint a rendkívül széles választékukból egy szűkített palettát mi fogunk Magyarországon gyártani, és a kelet-közép-európai régió országaiban – itt elfogadható áron – forgalmazni. A dolog hátterében a munkabérekből fakadó kedvezőbb költségszint áll; az alacsonyabb ár viszont nem jelenthet rosszabb minőséget.

– Az európai vállalatok számára egyértelműen nagyobb piacot jelent az EU kibővítése, de mit jelent a magyar cégeknek?

– Ugyanezt, hiszen egy hatalmas piac belső szereplőjévé váltunk. Itt helye van a magyar termékeknek, és az uniós vállalatok is keresik a beszállítói kapcsolatokat. Azt gondolom, sok magyar vállalatnak lesz esélye a növekedésre. Ám a mi példánk is mutatja, hogy nem lehet ölbe tett kézzel ülni, és várni a csodát. A nyugat-európai vállalat nem ismeri a hazai cégeket, nekünk kell helyzetet teremteni a bemutatkozásra.

– Nem túl optimista képet fest, mikor sok kis- és középvállalkozó fél, hogy a csatlakozás kedvezőtlenül érintheti? S a Metalcar számára nem jelent veszélyt a növekvő piaci verseny?

– Nem mondom azt, hogy nincsenek nehézségek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy 1990-ben a rendszerváltás jelentett egy lécet a vállalkozók számára: volt, aki átugrotta, mások leverték; és persze akadtak, akik átcsúsztak alatta. 2004-ben az EU-csatlakozás jelent hasonló helyzetet. Azt tudomásul kell venni, hogy a minőségi követelmények teljesítése bizony okozhat nehézséget. Olyan apró hiba, ami a mi piacunkon még nem befolyásolja egy termék eladhatóságát, az európai piacról visszajön. A másik kényes kérdés a határidő betartása. Itt nincs pardon. A szállítás akár egynapos késése is komoly gondot okozhat, sőt! Esetleg a kapcsolat végét. Persze a teljesítést nem könnyíti meg a 90–120 napos fizetési határidő. Amikor ezt szóvá tettem, egy franciásan udvarias választ kaptam: nem kötelező nekünk szállítani. Vagyis maradt a folyószámlahitel. Ezeket a feltételeket tudomásul kell venni, és felnőni hozzájuk.