Van, hogy egy cikk megírásakor a jegyzeteihez ragaszkodva az adatokat sorolja az újságíró, például így: a Gravoform tizenöt évvel ezelőtt, három fiútestvér által, hárommillió forinttal alapított családi vállalkozás. Az első évben hétmillió forint volt a gravírozással és cégtáblakészítéssel elért forgalmuk. Ma a cég 23 alkalmazottja több mint félmilliárd forint árbevételt termel. Vagyis a növekedést igen jó hatékonyság mellett érték el. Van, hogy egy frappáns nyitó mondat után keresgél a szerző, imígyen: "ef. Zámbó István Tehén, szimbólumokkal című alkotását a Gravoform fogadta örökbe." De az is előfordul, hogy a saját szubjektív benyomásait tartja annyira fontosnak, hogy megossza az olvasóval.
A Gravoformról az elmúlt években ilyen és olyan cikk is született már. Bár Winkler Ferenc ügyvezető szerint soha nem keresték a sajtó kegyeit, az 1999-ben elnyert Magyar Innovációs Nagydíj, majd az Építészeti Nívódíj, 2000-ben az Ipari Formatervezésért kapott elismerés, 2002-ben a Magyar Termék Nagydíj Elismerő Oklevél, majd rá egy évre maga a nagydíj és számos egyéb kisebb-nagyobb kitüntetések, rájuk terelték a figyelmet.
Megbecsült dolgozók
A legfrissebb elismerésük, amiről még csak informálisan kaptak értesítést - hiszen a díj ünnepélyes átadására lapunk megjelenése után kerül sor -, hogy ők nyerték 2006-ban a Budapest Klub Alapítvány és a Piac és Profit által alapított Üzleti Etikai Díjat, a kisvállalkozások kategóriájában.
Íme egy rövid részlet a cég pályázati anyagából: "Vállalkozásunk eddigi eredményessége mögött, sok más mellett, a kollektíva, a közösség áll. Munkatársaink évek óta állandó, stabil gárda tagjaiként, egy jól összeszokott, együtt gondolkodó csapatot alkotnak. Munkavállalóink legtöbbje több mint öt éve dolgozik velünk. A családi cégből korszerű kisvállalkozássá fejlődő vállalatban megmaradt a bensőséges, közvetlen munkatársi kapcsolat, vezető és alkalmazott viszonylatban is. Munkahelyünk kifogástalan munkakörülményeket biztosít. Valamennyi helyiségünk légkondicionált és központi levegőcserélő berendezéssel ellátott. Minden dolgozónk díjmentesen fogyaszthat ásványvizet, üdítőt, kávét. Kialakított szociális helyiségeinkben melegítők és hűtőszekrények kerültek elhelyezésre. Öltözőnk és zuhanyzónk minden igényt kielégít. Dolgozóink számára a használatra kötelezően előírt fehér inget, hűvösebb időben mellényt, természetesen mi biztosítjuk. Üzemi helyiségeinkben zajszintet méretünk, s bár a mért értékek messze határon belül vannak, megfelelő védőfelszerelést biztosítunk az ott dolgozóknak. Rendszeres munkavédelmi képzést adunk."
Amikor az igen impozáns, színeiben, anyagában és formavilágában harmonizáló Betűház emeleti részén az irodájában Winkler Ferenccel befejezzük a beszélgetést, kicsit kételkedve benne, hogy mindaz, amit olvastam, helytálló, követem a földszinten található üzemi részbe. S most jöjjön a személyes benyomás: először és utoljára tizenöt évvel ezelőtt Svédországban, egy csomagolóanyag gyárban tapasztaltam ilyen kulturált környezetet. Az, hogy az egyes egységek a munkafázisoknak megfelelően következnek egymás után, már-már másutt is természetes. A megmunkálásra váró, a félkész és kész anyagok jól látható csoportosítása sem egyedi. Viszont az egyébként porral járó munkaállomásokon itt nincs kosz, mert a por elszívásáról egy nem túl drága, de annál praktikusabb berendezés gondoskodik, automatikusan. És a másutt leginkább lomtárra emlékeztető vágószobában is szépen sorakoznak a polcokon a hulladék anyagok. Majd amikor benézünk a dolgozóknak az emeletivel mindenben azonosan felszerelt konyhába, ezt követően az öltözőkbe, egyéb mellékhelyiségekbe, kibuggyan belőlem: "Tessék mondani, nincs felvétel?"
Komolyan viszont azt kérdezem: "Mindez nagyon szép. De miből teremtették elő mindehhez és az üzemekben látott legkorszerűbb gépekhez az anyagi fedezetet? Vagy másként fogalmazva: gravírozással, címfestéssel, táblakészítéssel nagyon sokan kezdtek el foglalkozni. Ám egyikükből sem lett Gravoform..."#page#
Türelem, elhivatottság, tisztesség
Winkler Ferenc keresi a megfelelő szavakat, mert - mint mondja - nem akar patetikusan fogalmazni. Az első azonban, ami eszébe jut: a türelem, az elhivatottság és a tisztesség. Igen, ezt írták a már idézett pályázatukban is: "A vezetés első pillanatoktól megfogalmazott filozófiája a tisztesség, a minőség, az érték, melyekkel a mai napig jellemezhető. A tulajdonosok - akiknek összetétele és tulajdoni aránya a létrehozás óta változatlan - egyetértésben, felelősen döntöttek új gépek vásárlásáról, technológiai bővítésről, nagyobb, korszerűbb telephely kialakításáról. A gazdaságilag nehezebb időszakban saját egyéni forrásainkat is a cég szolgálatába állítottuk. A keletkezett nyereséget a fejlődés érdekében évről évre a termelésbe visszaforgattuk. A társadalmi felelősségvállalás és fenntartható fejlődés napjainkban váltak divatos, sokat hangoztatott fogalmakká. A Gravoform Kft. tulajdonosai és vezetése azonban ezt képviseli a kezdetektől a cég érdekében meghozott döntéseivel."
Kicsit megfoghatóbban: amikor 1991-ben cége indításához Winkler Ferenc a testvérei anyagi segítségét kérte, bízott benne, hogy a korszerű közigazgatás, a színvonalas vendéglátás, az átalakulóban lévő egészségügy és egyebek között az országban egymás után vállalatokat alapító multik nem érik majd be azzal, hogy "ragasztószalaggal az ajtóra rögzített cédulákon" tájékoztassák az ügyfeleiket. Ezért szisztematikusan sorra járta a lehetséges megrendelőket. Akik ma már egymásnak adják a címüket, legyen szó egy szálloda vagy irodakomplexum teljes feliratozásáról, vagy egy bank országos fiókhálózatának arculatáról. És a vevők hetven százaléka maga is rendszeresen visszajár.
Magát a vizuális kommunikációt természetesen nem az angyalföldi cégnek kellett feltalálnia, hiszen már száz évvel ezelőtt is voltak "reklámczím-festők". Winkler Ferenc a lépcsőházban büszkén mutatja is ezzel kapcsolatos gyűjteményét, benne a parlament egykori, cizellált Főlépcső feliratát. A mesterség 21. századi formáját azonban a nemzetközi szakvásárokon évről évre fel kellett fedezniük, meg kellett ismerniük. A vásárokról az első években még úgy jöttek haza, hogy "bárcsak nekünk is lenne", ma viszont azzal a jó érzéssel néznek a kiállításokon körül, hogy "ennek is, annak is megvan már otthon a legmodernebb megfelelője". Sőt!
Az említett innovációs díjakat már saját szabadalmakért kapták. Ami mögött megint csak egészen egyszerű a magyarázat: például az ismert technológiával nem lehetett aranyszínű csillagokat "festeni" a megrendelt európai uniós zászlót is tartalmazó cégtáblára. Ezért az egyik munkatársuk a csillagot egy másfajta eljárással utólag pótolta, amit továbbfejlesztve megalkotta az intarziás feliratozás technikáját. Hasonló módon, a vevő kívánságát igyekeztek teljesíteni, amikor három évvel ezelőtt kifejlesztették a ma már sorozatban gyártott értékzáró műanyag plombacsaládot. E történetekben tehát a közös: soha nem szabad a megrendelőnek azt mondani, hogy ezt vagy azt nem lehet, hanem meg kell találni a megoldást.
Az oktatást kiemelten támogatják
Az impozáns késztermékeket, nem túlzással alkotásokat látva - és tudva a formatervezésért kapott díjról - igencsak meglep az ügyvezető beismerése: "Sem én, sem a cégünk alkalmazottai nem rendelkezünk grafikus-tervezői szakképzettséggel. A gyakorlatban sajátítottuk el a szakmát. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, nagyon fontosnak tartom, hogy támogassuk a felsőoktatásban részt vevőket, így szinte folyamatosan biztosítunk gyakornoki lehetőséget. Az elmúlt tanévtől a Nyugat-magyarországi Egyetemek vizuális kommunikáció tanszéke diákjait fogadjuk, és készítjük el vizsgamunkáikat díjmentesen."
Az oktatás támogatása a kezdetektől megvan. Amikor induláskor az anyagi lehetőségeik azt engedték meg, az óvódások szekrényére készítettek jeleket. Azóta számos gyermekintézmény feliratainak készítését vállalták el ajándékként. S ma már - mivel megtehetik - a vállalkozás egyik fontos szereplője a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint a Bay Zoltán Kutatásfejlesztési Alapítvány közös programjának, amely fiatal tehetségek bevonásával hazai alapanyagok fejlesztését célozza.
