Ha egy polgármesteri hivatal úgy dönt, hogy jóváhagyja egy bizonyos telek mezőgazdasági használatát, vagy ingatlanfejlesztésre ad ki engedélyt, annak a várható pozitív hatások mellett lesz egy külső (kár)költsége (externáliája) is, amit egyelőre a piac még nem kalkulál bele az ilyen beruházásokba. Hogy mit is jelent ez? A Yale Egyetem és több más amerikai kutatóintézet tudósainak közös vizsgálata szerint világszerte a vízgyűjtő területek 90%-ánál jelentkezett talajvízromlás, főként a mezőgazdasági termelés miatt a földbe kerülő irdatlan vegyszermennyiség miatt.
A szakemberek 309 várost vizsgáltak meg és egynegyedüknél találták úgy, hogy megtörténtek a szükséges beruházások a vízkészletek tisztán tartásához, vagyis az agrárium vegyszerei által okozott talajerózió és a városi szennyvíz miatt előállt talajvízszennyezés orvoslására (ez utóbbiba beleértik a szennyvíz tisztítását és újrafelhasználását is). A pozitív példák közé tartozik Tokió, Boston, melyek szigorú szabályozásokat léptettek érvénybe a vízgyűjtő területek megóvására.
Azok a nagyvárosok, melyek folyókból szerzik ivóvizüket -mely folyók már erősen szennyezettek az ipari szennyvíz és a mezőgazdaság miatt-, növekvő víztisztítási költségekkel kell számolniuk. E kategóriába tartozik például St. Louis és Buenos Aires. Hosszabb távon kifizetődőbb megoldás a városatyák számára a vízgyűjtő területek óvása, minthogy ennek híján a jövőben még tovább növekvő víztisztítási költségekkel kelljen számolniuk.
Az emberiség létszámának folyamatos növekedésével óriási kihívás a hatalmas embertömegnek ivóvizet szolgáltatni, ráadásul úgy, hogy a legnagyobb és leggyorsabb mértékű városiasodás a fejlődő országokban fog végbemenni, ahol a közmű-infrastruktúra elmarad a nyugati színvonaltól.
A hamburger externáliáit például nem fizetik meg a gyorsétterem-hálózatok, de a termékből származó profitot szépen zsebre teszik. Vannak élelmiszeripari szakértők, akik a tömeges elhízást, mint népbetegséget is a jelenlegi élelmiszeripari termelési módok externáliájának tekintik, a károk ez esetben a megnőtt orvosi és kórházi költségek, amit az állami társadalombiztosítási rendszer fedez.
Az ausztráliai Flinders University munkatársai amerikai farmok externáliáit vizsgálták egy viszonylag kis szegmensben, alacsony számú résztvevővel. A karbon, vagyis az üvegházgáz-kibocsátás piaci árát vették alapul (15 dollár a karbonárfolyam jelenleg az emissziókereskedelemben) és mivel az ismeretes, hogy egy holdnyi területen a szójabab vagy a kukorica termesztése 1,22 tonna emisszióval jár, 1,22-vel szorozták meg a 15-öt.
A termőföld és a benne lévő gyökerek karbonmegkötő kapacitásának megbolygatása -a felszántással- 18 dolláros emissziós kárt jelentett holdanként. Ha még a műtrágyák, gyomirtó-szerek és más kemikáliák negatív hatását is hozzávették, 89 dollárnyi externália jött ki holdanként. Ehhez hozzáadták még a termesztés során használt gépek benzin- és villamosenergia-fogyasztását (aminek ugye szintén van CO2-vonzata), amivel 219 dollárra emelkedett az ökológiai kár becsült mértéke. Egy másik farmon 153 dollárra árazták be az externáliákat. Összességében véve egy 700-800 holdas farmnál könnyen a százezer dolláros tartományba csúszhat az éves externália. Ezzel szemben a teljes ökológiai nyereség 9500 dolláros értéket jelentett. (Hogy a nyereség alatt mit értenek, az nem egészen világos.)
De még ezek a számítások is eléggé esetlegesek, hiszen a karbon árfolyama volt már 10 dollár és 100 dollár is a világ különböző pontjain. 2013-ban a Trucost, mely a cégek és a kormányzatok externáliáit kalkulálja, a teljes világgazdaság ökológiai kárát 7300 milliárd dollárra tette, ami a globális GDP 13%-a. Elemzők valószínűtlennek tartják, hogy az externáliák még pontosabb beépítése a kormányok ökológiai szabályozásába -bírságok formájában vagy szennyezési kvótavásárlás még több piaci szereplőre való kiterjesztésével- megvalósulhatna a közeljövőben.
Ha létrejönne a externáliákat pontosan megfizettető gazdaság, szakértők úgy képzelnék azt el, hogy a farmokat vagy a cégeket rangsorolnák, osztályzatot kapnának, mint externália-intenzív termelőegységek, ezt a számot pedig feltüntetnénk a termékek csomagolásán. Így a vásárlók dönthetnék el, kiktől veszik meg a tojást vagy a lisztet, egy szennyezőbb vagy egy környezetbarátabb cégtől.
Forrás: greenbiz.com, Reuters
