Ha csörög a telefonunk, teljesen ösztönös mozdulattal először azt nézzük meg, ki keres minket. Ha nem jelenik meg telefonszám, sokan már nem is szívesen veszik fel a készüléket. Ha nem lenne hívószámkijelzés, akkor visszahívni sem tudnánk azokat, akik kerestek bennünket. Ez a hasznos szolgáltatás mára már a mindennapjaink nélkülözhetetlen részévé vált. Eközben a legtöbben nem is gondolkodnak el azon, hogy a képernyőn megjelenő azonosító biztosan a minket hívó fél valódi telefonszáma-e.

A valóságban azonban a hívószámkijelzést eredetileg csupán kényelmi szolgáltatásnak szánták, ezért akár a hívó, akár a hívás továbbításában közreműködő valamelyik szereplő meg tudja azt változtatni. Ez ahhoz hasonlítható, ahogyan egy borítékra is bármilyen feladót ráírhatunk – legfeljebb, ha nem a saját címünket adjuk meg, és a küldeményt nem sikerül kézbesíteni, akkor nem kapjuk vissza.

A hívószám meghamisításának lehetősége azonban veszélyt is jelenthet, ha csalók használják fel arra, hogy a mit sem sejtő áldozatoktól pénzt szerezzenek, személyes adataikat kicsalják, vagy hozzáférjenek a bankszámlájukhoz, illetve kártyaadataikhoz. Egy csaló a hamisított hívószám segítségével igyekezhet az áldozat éberségét is elaltatni, vagy megbízhatónak feltüntetni magát, ha például látszólag egy banki ügyfélszolgálat hívószámáról keres bennünket.