A cseppfolyósított földgáz (LNG) olyan anyag, amelyet túlhűtve szállítanak, így térfogata nagyjából 600-százalékkal csökken. Ez teszi lehetővé a nagy földgázkészletekkel rendelkező országoknak, mint például az Egyesült Államok vagy Katar, hogy világszerte értékesítsék a földgázt. Miután a szárazföldön „újragázosítják” az anyagot, azt villamosenergia-termelésre, vegyipari alapanyagokhoz és lakossági fűtésre használják.
A Hormuzi-szoros: A legkritikusabb LNG-szűkületi pont
Míg egyes olajok megkerülhetik a Hormuzi-szorost csővezetékeken keresztül, a földgáztermelők, mint például Katar, számára ez az egyetlen út, hogy a terméket a piacra juttassák.
A Bab el-Mandeb-szoros
2023 óta a jemeni húszi támadások a Bab el-Mandeb-szorosban lévő hajók ellen teljesen leállították az LNG-áramlást. A Bab el-Mandeb a Vörös-tenger déli kapuja, amely összeköti az Indiai-óceánt a Szuezi-csatornával és az európai piacokkal.
Az LNG-szűkület elkerülése érdekében a tartályhajóknak Afrika déli csücskét kell megkerülniük a Jóreménység-fokon keresztül, amely a globális LNG-kereskedelem 10 százalékát (5,7 milliárd köbláb/nap) teszi ki. Az átirányítás minden egyes útnál nagyjából két héttel hosszabb utazási időt és jelentősen magasabb üzemanyagköltségeket jelent.
További LNG-szűkületi pontok (vagy azok hiánya) a világban
A Hormuz és a Bab el-Mandeb mellett számos más szűkületi pont is szabályozza a globális LNG-áramlást. Az ázsiai Malaka-szoros, amely a Hormuz után a második helyen áll, a globális LNG-kereskedelem 17 százalékát (9,2 milliárd köbláb/nap) bonyolítja. Európában a Dán-szoros körülbelül 1,6 milliárd köbláb/nap, míg a Török-szoros 0,6 milliárd köbláb/nap szállítást végez.
