Civilizációnk légszennyezése, a megnövekedett üvegházgáz emisszió azzal is jár, hogy nagyobb mennyiségű szén-dioxidot kénytelen elnyelni az óceán. A tengervíz azonban savasodik a belekerülő széndioxidtól, s megakadályozza a mészvázas élőlények számára, hogy kifejlesszék vázukat, illetve hogy megőrizzék azokat. Kipusztulásuk felborítja a táplálékláncot: egy egészségét elvesztett tengeri ökoszisztéma végzetes hatással lehet az emberek létére is - márpedig, mint azt korábban megírtuk, a tengerekben egyre nagyobb a baj.
(fotók: freeimages.com)
Rendkívül kis mozgástere maradt a tudósoknak arra, hogy megmentsék a tengerek mélyén búvó koralszigeteket - ami persze nem tartja vissza őket a próbálkozástól. Amerikai tudósok olyan vegyi anyagokat öntöttek egy lagúnába az ausztráliai One Tree Islanden, melyek megfordítani hivatottak a savasodást, de kétségeik vannak afelől, hogy az ilyen megoldások átfogóan, nagy méretekben is célra vezetnek-e. Szerintük legfeljebb helyi, kis méretű alkalmazásuk lehetséges hatékonyan, egy-egy öbölben, nemzetközi szinten viszont képtelenség ilyesmit véghezvinni.
Az emissziócsökkentést tehát nem úszhatjuk meg.
A szakemberek azt is bizonyították egy kísérletben, hogy a savasodás összefüggésben van a CO2-emissziónkkal: azok a mészvázas élőlények (rákok, kagylók, koralok), melyeket olyan tengervízbe raktak, aminek kémiai összetétele az óceánok ipari forradalalom előtti állapotát tükrözte, jobban és gyorsabban nőttek, míg a mai a tengerek mai ph-szintjével azonos vízben bomlásnak indult.
Egy 2013-ban megjelent jelentés szerint az óceánok savasodás 55 millió éve nem volt ilyen gyors. Az amerikai Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) kalkulációi szerint a korallok mintegy 30 milliárd dollárnyi értéket (pontosabban "szolgáltatást") nyújtanak a világgazdaságnak azzal, hogy megvédik a partmenti lakott zónákat az áradásoktól és a viharok által kiváltott nagy hullámoktól, élőhelyet nyújtanak a halaknak.
Ez a "virágzás" bizonyult a leghosszabban tartó és legnagyobb méretű algásodásnak az észak-amerikai tengerkutatás modern kori történetében, jelentette ki a NOAA égisze alá tartozó Northwest Fisheries Science Center.
Az algásodás kellemetlen mellékhatása az, hogy domoic savat hoz létre, ami felhalmozódik a mészhéjú rákfélékben, az ajókában/szardellában és a szardíniában, és amikor az ember elfogyasztja ezeket a halakat, a magasabb rendű tengeri és tenger körüli élőlényekben pedig -mint a sealion vagy a madarak- idegméregként fejti ki hatását. Ha az ember nagy mennyiségben fogyaszt tengeri halakat, ezek az idegmérgek az emberi szervezetre is károsak. A mészhéjú rákok elfogyasztásával szerzett mérgezés olyan emberi betegség, ami rövid távú memóriavesztéshez, agykárosodáshoz, sőt akár halálhoz is vezethet.
