A munkavállalók 18 százaléka tapasztal problémát a munka–magánélet egyensúlyának fenntartásában, ami főként a karrierjük közepén lévő, gyermekes férfiakat érinti hátrányosan. Az Eurofound korábbi adatai szerint a férfiak 21 százaléka, a nők 16 százaléka nehezen tudja elkülöníteni a munkaidőt és a társas kapcsolatokat. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt!” kampányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka–magánélet egyensúlyának felborulása komoly negatív stresszforrást jelent, ami életünk mindkét fő területére hatást gyakorol, és egészségi problémákhoz is vezethet, így a munkavállalóknak és a munkáltatóknak közös érdeke az egyensúly fenntartása.
Az elmúlt két évtizedben radikális változás ment végbe a munkaerőpiacon és a munkavállalók demográfiai profiljában. A hagyományos egykeresős családmodellt felváltotta a kétkeresős, az egyedülállók aránya pedig egyre magasabb. A technikai eszközök fejlődésének is köszönhetően a munkahelyeken egyre általánosabb elvárássá vált a rugalmas, állandó elérhetőséget igénylő, ún. 24/7 munkavégzés. Az Eurofound (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) egy korábbi, az európai munkakörülményeket vizsgáló felmérése szerint a több mint heti 48 órában dolgozó európai munkavállalók 20 százaléka, míg a 40–47 órát dolgozók 18 százaléka végez a szabadidejében is hetente legalább egyszer munkát.
A munka és magánélet közötti egyensúly felborulásának problémája elsősorban a gyermekes munkavállalókat érinti, akiknél a fizetetlen, vagyis otthoni munkavégzés aránya jóval nagyobb a gyermektelen munkavállalókhoz képest. A statisztikai adatok szerint a párkapcsolatban élő és az egyedülálló, gyermekes nők dolgoznak a legtöbbet: átlagosan heti 34 órájuk telik fizetett, 32 óra fizetetlen munkavégzéssel (házimunka, eltartottakkal törődés, képzéseken való részvétel, önkéntes aktivitások, vagyis a fizetett munkán kívüli más, a társadalom számára hasznos tevékenység). A férfiak esetében az egyedülálló szülők a leginkább leterheltek: ők átlagban 42 órát töltenek munkahelyi elfoglaltsággal, és 27 órát fizetetlen munkavégzéssel.
Ennek fényében érthető, hogy a felmérés szerint a munkavállalók mintegy ötöde, azaz 18 százalék állítja, hogy életében nincs egyensúlyban a munka és a magánélet, ami legnagyobb arányban a gyermekes, 35–49 év közötti férfiak számára okoz problémát: 23 százalékuk nem teljesen vagy egyáltalán nem érzi egyensúlyban e két területet. A nők közül a 35 év alatti és a 35–49 éves korosztályban egyaránt minden 6. megkérdezett (17%) állította, hogy a munkával töltött órák számát túlsúlyban érzi a családdal vagy társas kapcsolatokkal töltött idővel szemben. (Egy friss felmérés szerint bár általában a fizetés miatt dönt valaki a munkahelyváltás mellett, a nők körében gyakori, hogy a családdal töltött idő növelése érdekében váltanak.)
További konfliktusokat okoz
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) arra hívja fel a figyelmet, hogy a munka–magánélet egyensúlyának megszűnése nagyobb leterheltséget okoz, és az időbeosztás felborulásához, valamint viselkedésbeli változás miatti konfliktusokhoz is vezethet egyes családokban és a munkahelyeken egyaránt. Ezek a konfliktusok alapvető kihatással vannak a családi és társas életre, valamint a munkahelyi teljesítőképességre, ezért az egyénnek és a munkáltatónak egyaránt érdeke a munka és szabadidő egyensúlyának fenntartása.
Az egyensúly felbomlása nemcsak az egyénre, de a szervezetre is káros: növekszik a munkahelyi stressz, ami negatívan hat a munka eredményességére, emellett gyengül a munkavállaló szervezet iránti elkötelezettsége. Éppen ezért fontos, hogy a munkáltatók megismerjék és alkalmazzák azokat a programokat, amelyek segítenek megőrizni a munka–magánélet egyensúlyát. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség tanulmánya olyan munkaadói stratégia kialakítását is javasolja, amely hangsúlyt fektet a feladatok megosztására, lehetővé teszi az időszakos távollétet, vagy megengedi az otthoni munkavégzést gyermekes és gyermektelen munkavállalók számára egyaránt.
Az egyes munkahelyek eltérő gyakorlattal rendelkeznek a mindennapi egyensúly fenntartásában, de szakemberek segítségével egyszerűen kialakítható a szervezet számára leginkább megfelelő program. Vannak viszont, akik szerint egyszerűen el kell felejteni a munka és a magánélet egyensúlyát, és a kettő integrációjára kellene törekedni – ebben viszont a főnöknek is nagy szerepe van.
