Munkavállalói részvétel: régi-új ösztönzés

2010. december 06. hétfő - 21:10 / Gergely László-5
  •    

Munkaadók újítása lehet a munkavállalói pénzügyi részvétel intézményének elterjesztése. A vállalati belső érdekeltségi rendszer e változatától is a versenyképesség javulása várható.

MUNKAADÓK: Tulajdonosi adok-kapok

„Figyelembe véve, hogy 2000 óta milyen viharosak a pénzügyi piacok, néha megsemmisítő hatást gyakorolva a vállalkozásokra, a pénzügyi részvétel az áhított stabilitás forrása lehet. Ennek oka, hogy a munkavállalói részvénytulajdonosok egy belső magot alkotnak a részvényesek csoportján belül, és sokkal inkább a hosszú távú kilátásokra koncentrálnak." Az Európai Bizottság tisztségviselőjétől származó idézetet a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) beemelte új kiadványába, amely a munkavállalói pénzügyi ösztönzők propagálását szolgálja. Az MGYOSZ – a témaszakértő Deloitte Zrt.-vel – fel is vállalta, hogy hazai szakmai hátterévé válik a nyugati világban sokfelé és sokféleképpen gyakorolt dolgozói pénzügyi részvétel „intézményének".

Eddig sem volt akadálya annak, hogy a cégekben tulajdonosi szerepet kaphassanak a dolgozók – szögezi le Paksi Mária, az MGYOSZ nemzetközi igazgatóhelyettese. A gyakorlat vagy az, hogy az eredménymegosztásban válhatnak érdekeltekké a munkavállalók, vagy részvénytulajdonosként gyakorolják jogaikat. A térség több országában készített felmérés szerint bár sokféle formája létezik a munkavállalói pénzügyi részvételnek, az eredmény ugyanaz: a vállalkozások versenyképesebbekké válhatnak. Így befektetésként is felfogható a munkavállalók tulajdonosként való motiválása. Kelemen Gábor, az MGYOSZ szakértője pedig arra irányítja rá a figyelmet, hogy a dolgozók tőketulajdonhoz juttatása akkor az „igazi", ha a folyamatos piaci értékelés is megvalósulhat, azaz például értéktőzsdén szereplő részvényekkel rendelkezhetnek. Nem ritkaság az sem, hogy börzén jegyzett amerikai cégek európai leányvállalatai juttatnak akár több országban is dolgozóiknak részvényeket.

Nem várható, hogy térségünk országaiban gyorsan általánossá válik a munkavállalók pénzügyi részvétele. Inkább azokban a vállalkozásokban kerülhet előtérbe ez a formáció, amelyekben a munkavállalók jelentős része kulcsember is egyben, s a társaság az innovációra alapozza tevékenységét. Lehet szinergiahatás abban az esetben is, amikor elég nagyok a vállalaton belüli egységek, s már nem nagyon látni a tulajdonost, de belső kisrészvényesként a dolgozó szereti, támogatja vállalatát.

Az MGYOSZ, noha a munkaadók szervezete, szorgalmazza, hogy elterjedjen a munkavállalók tulajdonossá válásának e formája: versenyképesebbek, sőt válságállóbbak lehetnek a vállalkozások. Jogi akadálya nincs, a Deloitte adóosztályának menedzsere, dr. Arányi Attila utal is rá, 2003 óta létezik az a passzus a személyi jövedelemadó szabályai között, amely az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program feltételeit részletezi. Elsősorban a magyarországi érdekeltségekkel rendelkező nemzetközi vállalatok azok, amelyek élnek is e lehetőséggel. Mivel a tulajdon vagy az eredményben való érdekeltség motiválja az alkalmazottakat, egyáltalán nem lehetetlen, hogy a hazai cégek is készek a módszer bevezetésére. Az EU-s felmérésekből kitetszik, ott „életképes" a pénzügyi részvétel, ahol a munkavállalók maguk is meghatározó tényezők tudásuk, felkészültségük alapján. A gyógyszeripar például ilyen terület.

A Deloitte szakértője megemlíti, hogy az Egyesült Államokban összemértek azonos jellemzőjű cégcsoportokat, s ahol alkalmazták a munkavállalói programokat, ott a mutatók jövedelmezőbb tevékenységet, kedvezőbb megtérülést igazoltak. A kelet-közép-európai elemzések inkább a várakozásokról szólnak: a vállalkozások nem is annyira az adózási könnyítéseket tekintik a munkavállalói pénzügyi részvétel előfeltételének, hanem azt, hogy a jogi és főleg a gazdasági környezet stabilizálódjon végre.

RÉSZVÉTEL: Örökölt jövőkép?

A válságot felkészülten fogadtuk, volt gyakorlatunk – hangzott a rövid válasz arra, hogyan döntenek az elbocsátásokról, a költségcsökkentésekről annál a vállalatnál, ahol a történésekbe a menedzsment mellett a tulajdonosi jogokkal rendelkező vállalati dolgozók is beleszólnak. A Pemű Műanyagipari Zrt. a félmúltból hozta azt a ma már kuriózumnak számító rendszert, amelyet munkavállalói résztulajdonosi programnak, MRP-nek neveztek el a ’90-es évek elején: a gazdaságot uraló állami tulajdon privatizációjának egyik alternatívája volt a speciális tulajdoni jogok kedvezményes vételi lehetősége az adott vállalat dolgozói számára, E-hitel finanszírozásával. Számos cégnél zajlott ily módon az átalakulás, de nagyon kevés maradt meg MRP-snek. Napjainkban, amikor hasonló tulajdonosi szerkezet adaptálását szorgalmazzák munkaadói szervezetek, üzenetértéke lehet a Pemű életben maradási „technikájának".

Hajdárné Molnár Elvira, a Pemű elnök-vezérigazgatója 2010-ben is azt vallja, hogy nem bánták meg sem a vezetők, sem a dolgozók, hogy a ’90-es évek elején tulajdonosi jogokra tettek szert a cégben. Az MRP és a vezetői kivásárlás gyakorlatát egyszerre alkalmazták, s a cég első embere szerint hasznos, hogy a dolgozók változatlanul aktív tulajdonosai a vállalatuknak. A részvények 65 százalékával rendelkezik az MRP-szervezet, s mellettük létezik a vezetői konzorcium mint polgárjogi társulás.

A solymári elnök-vezérigazgató szerint „békeidőben" amolyan frázisízű kijelentésnek tűnhet az, hogy az MRP-s és a vezetői szervezet munka- és tulajdonosi kapcsolata egymást erősíti. Csakhogy a mostani válság időszakában több mint egymilliárd forintot – 20 százaléknyit – esett vissza a Pemű árbevétele, ráadásul nem a mostani krach volt az első, amelyet túl kellett élniük. A cipőiparban – Solymáron a Puma cégnek gyártottak lábbeliket – az ezredfordulón következett be a legerőteljesebb visszaesés. Már ekkor is életbevágó stratégiai döntéseket kellett meghoznia a látszólag ellentétes oldalon álló menedzsmentnek és üzemi dolgozói körnek. De tudtak közös nevezőre jutni, s még azoknak is jövőképet adni, akiknek megszűnt a munkahelyük.

A Pemű gyakorlatában az MRP működőképes „technika", ha a résztulajdonosok nem egyenként képviselik érdekeiket, hanem együttesen. A közgyűlésre „letisztult" nézetek érkeznek, s azok alapján már jól tud döntéseket hozni. Hajdárné Molnár Elvira azonban nem sémákat ajánlana a dolgozói tulajdonlás konstrukcióját fontolgatóknak. „Csupán" arra van szükség, hogy olyanok kerüljenek döntési pozícióba, akiknek határozott elképzeléseik vannak a cégnél kialakuló helyzetek kezeléséről: ekkor kaphatnak támogatást cégen belülről, s persze az üzleti partnerektől, hisz’ a vevők, a finanszírozók is jobban meggyőzhetők a szállítási, termelési biztonságról, a határidők betartásáról.

Négy előfeltétel

A magyar, a szlovák, a szlovén, a lett, a román, a bolgár gyáriparos-szövetség felmérést készített, majd állásfoglalást adott ki legfőbb elvárásairól a munkavállalói pénzügyi részvételi program teljesülése érdekében:

  • mind a munkaadók, mind a munkavállalók részvételének önkéntesnek kell lennie,
  • a munkavállalók tulajdonszerzését és a hosszabb távú eredménymegosztási programokat adókedvezményekkel ajánlott támogatni,
  • a jogi szabályozásnak lehetőséget kell adnia mind az értékpapír-, mind a készpénzjuttatásra annak érdekében, hogy minden méretű és jogi formában működő vállalkozás megvalósíthassa a pénzügyi részvételt,
  • az adózási és más adminisztratív terheket csökkenteni és a lehető legnagyobb mértékben egyszerűsíteni szükséges.

MUNKAVÁLLALÓK: Szakszervezeti igen

A szocializmus idején az új gazdasági mechanizmussal jött be a köztudatba a nyereségrészesedés, amely ugyanazt a célt szolgálta, mint a mai világban a munkavállalók motivációja érdekében működtetett pénzügyi részvétel. A párhuzamot Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke állította fel, aki arra is emlékeztetett, hogy a rendszerváltozás után a munkavállalói tulajdonlás több változata jött létre. Így kötelezően adott az állam 10-10 százaléknyi dolgozói részvényt az addig állami cégek alkalmazottainak. Csakhogy ettől nem alakult ki az emberek tulajdonosi tudata, a papírok értéke pedig gyakorlatilag nulla volt, hiszen nem voltak forgalomképesek. Csak elvétve akadt olyan vállalat, amelynél a dolgozók jegyezhettek részvényt, s számolhattak osztalékkal is. A munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) viszonylag kevés céget érintett, s leginkább azt szolgálta, hogy az adott vállalat menedzsmentje a dolgozók hátán valódi tulajdonossá válhasson. E nem éppen biztató előzmények ellenére az MSZOSZ mégis igent mondott a gyáriparosok együttműködést kínáló megkeresésére, mert annak látja értelmét, hogy a dolgozók valódi pénzügyi részvételi lehetőséget kaphassanak a jól működő cégekben.

A tulajdonosi érdek bizonyos fokig eltér a munkavállalói érdektől, hiszen a klasszikus kapitalista tulajdon a profitnövelésben, a munkavállaló pedig a költségnövelésben – a több bérben – érdekelt. A válságkezelés azonban különös helyzetet tud teremteni, hiszen azonnal felmerül a kérdés: a munkavállaló, aki tulajdonos is, miként, milyen mértékben vállal több terhet munkahelye megtartása érdekében? Pataky Péter a klasszikus példára utal, arra, hogy évtizedekkel ezelőtt a US Steelt kivásárolták a dolgozók, s az első intézkedésük az volt, hogy leszállították 80 százalékra a saját bérüket, mert ki akartak jönni az akkori válságból. A mostani krach magyarországi tapasztalatai alapján azt lehet mondani, hogy ahol nincs tulajdonosi részvétel, ott is lehet normális párbeszéd a menedzsment és a munkavállalók között. De leginkább „békeidőben" van létjogosultsága a munkavállalói tulajdonlásnak, pénzügyi részvételnek, amikor az alapvető gazdasági folyamatok rendben vannak, a foglalkoztatás biztonsága nem kérdéses, s amikor a munkateljesítményt elismerik a bérekkel.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor