Mindennapos témává vált a magyar közéletben a munkaerőhiány témája, amely a munkaerőpiac teljes szegmensét elérte ma már. Hiány van mezőgazdasági idénymunkástól, az egészségügyi dolgozókig, orvosokig. A lakosság csökkenése itt éreztette először káros hatását. Gondoljuk át, ha Magyarországon élne az elvándorolt (a különböző becsléesk szerint 400-600 ezer) magyar fiatal, valószínűleg nem lenne ilyen mértékű munkaerőhiány sem és ilyen mértékű béremelkedés sem következett volna be. (A magyar társadalom öregszik, a lakosság átlagéletkora nő, és csökken a népességszám, de ez nem csak magyar probléma.)

A teljes magyar politika elit egyetért abban, hogy a születések számának növelése elengedhetetlen. (De a politikai elittel már nem ért egyet mindenki.) A jelenlegi kormány ez ügyben tett intézkedései (pl. CSOK, részleges hitelátvállalások), nemzetközi szinthez mérve is kiemelkedőek. Azonban fontos figyelembe venni, hogy a CSOK és egyéb családtámogatási programok hatásai minimum 18 év plusz 9 hónap (azaz 19 év - első gyermeknél) után fogják éreztetni pozitív hatásukat a munkaerőpiacon - hívta fel a figyelmet az olvasható az Alternatív Gazdasági és Demográfiai Fejlesztési Központ elemzése.

Hiszen ezek a gyermekek, akik a támogatások ösztönzésével megfogannak, és 9 hónapnyi terhesség után megszületnek, csak 18 év után fognak kikerülni az iskolapadok mögül. Ha ezt a számítást kivetítjük három gyermekre és adunk szegény magyar anyák szervezetének időt regenerálódni, akkor minimum 23 év szükséges a három gyermek kihordására, felnevelésére, oktatására. Természetesen, ha szeretnénk diplomás orvosokat, mérnököket a munkaerőpiacon, akkor ez az idő is kitolódik (főiskolai, egyetemi tanulmányok elvégzése).

Forrás: Európai Bizottság - GKI

Mért fontos ez a 19 év?

Mivel a munkaerőhiány már most súlyos gondokat okoz, a születési szám növelése ezt a problémát még minimum 19 évig nem oldja meg. Tehát a munkaerőpiac 19 évnyi problémája még megoldásra vár. Fontos kérdésként merül fel, hogy a magyar gazdaság mely területét fogja hosszútávon leginkább érinteni a munkaerő probléma. Az igazi kérdés az, hogy az élet mely területét nem érinti majd?! Hiszen, ha nincs tanár, akkor ezt megsínyli az oktatás, ha nincs orvos, akkor az egészségügy, stb..

A régióban hasonló problémákkal küszködő országokban más- más megoldással próbálkoztak. Románia például, kampányt indított külhoni polgárainak hazacsábítására, igaz nagyon kevés sikerrel. Lengyelország, Csehország és Szlovákia lazított az Európai Unión kívül érkező polgárok munkavállalási szabályozásán (elsősorban az ukrán és belorusz munkaerőre koncentrálva). Horvátország, a határain túl (Bosznia-Hercegovinában) élő horvát nemzetiségű polgárok honosításával próbálja orvosolni demográfiai gondjait.

Az, hogy Magyarország számára mi lenne a legjobb megoldás, az még a jövő kérdése. Azonban egy biztos, a szükség törvényt bont, és amennyiben a jövőben a munkaerőhiánynak komoly gazdasági lassulás lehet a következménye, akkor olyan megoldásokat is elő kell venni, amelyek eddig tabutémának számítottak a hazai politikában.