Az IoT, vagyis a dolgok internete (Internet of Things) olyan, mint néhány éve a felhő technológia volt, de annál sokkal nagyobb mértékben alakítja majd át az életünket. Hogy mennyire lesz fontos, azt valójában még nem tudni, de akkora számokkal dobálóznak az előrejelzések, mint korábban soha – mondta a Piac & Profit Ketyeg az adatbomba című konferenciáján tartott előadásában Szabó Zsolt, az Infobex Kft. it-igazgatója.
A változásokra, fejlődésre való felkészülés azért is különösen nehéz, mert a felhasználási területek szinte követhetetlenül gyorsan változnak. Rengeteg dolgot tudunk mérni már most is, és napról napra egyre többet. Egyre több eszköz csatlakozhat egymáshoz, de számos lehetőséget még nem látjuk, hogy valójában mire jó, sőt, lássuk be, bizonyos felhasználási területek teljesen értelmetlenek – mondta a szakértő. Vajon hányan akarnak valójában okos kenyérpirítót? Óriási hájp alakult ki körülötte, de ugyanakkor az értelmetlen eszközök is adatokat termelnek. De adatokat termelnek és továbbítanak azon eszközök tömegei is, amelyektől azt várjuk, hogy forradalmasítják az életünket, az ipari termelést, vagy a mezőgazdaságot. Az egészségügyi szenzorok, a precíziós mezőgazdaság földekre kihelyezett kis érzékelői soha nem látott adatmennyiséget hoznak létre, amit továbbítani is kellene az elemzést végző egységekhez, központokhoz.
További probléma lesz viszont, hogy a hagyományos internet nem fogja elbírni ezt a hatalmas adatmennyiséget. Egy-egy nagyobb tömegrendezvényen már most érezhetjük, hogy nem működik tökéletes a GPS. A fejlesztőknek tehát arra is megoldást kell találniuk, hogy milyen hálózaton kommunikáljon egymással a hihetetlen mennyiségű okoseszköz.
Vannak közelebbről használható protokollok, amelyek segíthetik a megoldást. A Sigfox például egy fajta rádiófrekvenciás rendszer, ami ritkán, de nagyon nagy távolságokra képes jelet adni, Kanadában például erdőtűz jelzésre használják. A másik, terjedő hálózat, a LoRa nemsokára Magyarországon is kiépül. Ez úgynevezett Low Cover szenzorokra van kitalálva, ezek közötti kapcsolatot tesz lehetővé. Kifejezetten picike adatcsomagok kommunikációjára használható eredményesen, sok esetben pedig éppen erre van szükség. Ez egy alacsony költséggel fenntartható hálózat, eszközök akár milliárdjai számára. Franciaországban már 87%-os lefedettséggel működik ilyen, alkalmas például arra, hogy a nyaraló biztonsági rendszere félperces frissítéssel jelet adjon, de a mezőgazdaságban is felhasználható lehet.
Technikai és pszichológiai veszély
Mindez, a folyamatos adatkommunikáció ugyanakkor komoly biztonsági kockázatokat jelent, a legnagyobb probléma pedig, hogy hiányzik az ehhez a megfelelő szemlélet. az IoT eszközök mindennapi életbe való belépésével nem bementünk az állatkertbe, hanem kiengedtük az állatokat- fogalmazott a szakértő. Egyelőre viszont a fejlesztők többsége sem tette még magáévá az új rendszerhez szükséges, teljesen más látásmódot.
A biztonság egy másik aspektusa, amit muszáj fontolóra vennünk, hogy a mérhetetlen mennyiségű adat többségét semmihez nem tudjuk viszonyítani. Olyan adatokat kapunk, amelyekhez nincs valós érzékelésünk, vagyis készpénznek vesszük azt, amit a gépek közölnek. A szakértő példája esetében egy hajós páratartalom mérőnél sokáig küzdöttek, mert lehetetlenül alacsony adatokat mutatott. Végül kiderült, nem a mérés rossz, hanem a rendszer adattovábbítása lehagyta a második számjegyet. A páratartalom esetében tudták, hogy a kijelzett 3% nem lehet valós, de az adatok többségében nincs ilyen viszonyítási pont, a hibák többsége nem, vagy csak nagyon későn derül ki.
Pedig egy szenzor önmagában nem mond semmit, akkor van értelme, ha konstellációba helyezzük - hangsúlyozta a szakember. Hiába mutatja egy csuklókarkötő, hogy valaki napközben hosszú ideje mozdulatlan, másra fogunk gondolni, ha egy idős ember viseli, mintha egy fiatal. A felhasználói elemzések nélkül az adatok mit sem érnek.
