Szerep és jelentőség

Az önkéntes egészségpénztárak az elmúlt fél évtizedben a magyar vállalati kultúra és egészségügyi rendszer önálló, megkerülhetetlen szereplőivé váltak. 2007. évben tagságuk eléri a 750 ezer főt, bevételük a 45, szolgáltatási kiadásaik a 35-40 milliárd Ft-ot. Ezzel a részesedéssel nemcsak mintegy 2 millió ember egészségügyi kiadásainak finanszírozásában vesznek részt, de mintegy 10%-os részesedéssel rendelkezik az egészségügyi magánkiadásokból.

Az egészségügyi magánkiadások 2007-ben Magyarországon elérik, vagy meghaladják a 400 milliárd Ft-ot és a következő években tovább emelkednek. Összetételük döntően megfelel az egészségpénztárak által finanszírozott szolgáltatási körnek, fő összetevőik: gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, magán egészségügyi szolgáltatás, vizitdíj, kórházi napidíj.

Prevencióban betöltött szerep

Az egészségpénztárak jelentős része prevenciós programokat futtat vagy támogat. Ezek között munkahelyi szerveződésű szűrőprogramok és az ehhez kapcsolódó másodlagos prevenciós tevékenységek (káros szenvedélyekről való leszoktatás, életmódváltó, testmozgásra nevelő programok) mellett a pénztártagság egészét célzó ajánlatok (egyéni egészségterv) is vannak.

Az elmúlt években a szolgáltatási kör szűkítésével a törvényi környezet egyre kedvezőtlenebb feltételeket nyújt a prevenciós tevékenységek kifejtésére és finanszírozására.

Munkáltatói forrásbevonás

Az önkéntes pénztárak az elmúlt időszakban rendkívül jó munkáltatói kapcsolatokat alakítottak ki, így befizetéseik mintegy 90 százaléka a munkáltatóktól származik. Ennek jelentősége nemcsak abban áll, hogy a munkáltatói oldalon erősíti az egészségtudatosságot és a munkavállalói egészségügyi öngondoskodást, de meghatározó többletforrást jelent az egészségügyi szektor számára. A versenyszféra cégeinek negyede fordít a munkavállalók és családtagjaik egészségére.

Szolgáltatásszervezés

Az egészségpénztárak több tízezer szolgáltatóval (kórházak, magánorvosok, gyógyszertárak, gyógyászati segédeszköz boltok, egészségügyi üdülés, sportszolgáltatók) állnak szerződéses viszonyban, pénztártagjaik részére jelentős árkedvezményeket harcoltak ki és lerakták a minőségi biztosítás alapjait. Adminisztrációs rendszereik a PSZÁF által ellenőrzött módon magas színvonalon kezelik a befizetéseket, bírálják el és teljesítik a 2007-ben várhatóan  mintegy 8 millió  tételre rúgó kifizetéseket. Ügyfeleik pénzét befektetik és azt a piaci átlagot meghaladó hozammal kamatoztatják.

Problémák

• Az egészségpénztári mozgalom döntően a munkaképes lakosságot és ezen belül is a városi populációt érte el. A "nem városi" lakosság alapvetően pénzintézet-kerülő attitűdjét a pénztáraknak sem sikerült jelenleg áttörni.
• Az adókedvezmények kurtításával és a szolgáltatási kör szűkítésével az egészségpénztárak potenciális lehetőségei korlátozódtak.
• Az egészségügyi reformfolyamatban az önkéntes egészségpénztárakkal, mint jelentős erővel az egészségügyi kormányzat nem számolt.

A reformfolyamat

Az egészségpénztárak az egészségügyi átalakítás meghatározó szereplői kívánnak maradni. Meggyőződésük, hogy eddigi tapasztalataik és az intézményrendszerben rejlő potenciál jelentős hozzáadott értéket biztosíthat az átalakulási folyamatban. Hatékony eszközök a megnövekedett terhek okozta megrázkódtatások tompítására. A növekvő magánkiadások egy jelentős része kiegészítő biztosítási elemekkel nem fedezhető (ismert krónikus betegséggel rendelkezők, stb.), a önkéntes egészségbiztosításból kiszorultak számára az egészségpénztári előtakarékosság jelenti az ideális megoldást arra, hogy jövőbeni kiadásaikra felkészüljenek. A szabályozások finomhangolása után az egészséggazdaság kifehérítésének hatékony eszköze az egészségpénztári rendszer, hiszen a szerződés és a számlaadási kötelem biztosítékot jelent a szolgáltatást igénybe vevő számára mind az ár, mind a teljesítés vonatkozásában.

Pénztárjavaslatok

Az egészségügyi kormányzat a rendszer átalakítása során támaszkodjon a jelenleg meglévő intézményrendszerre, használja ki nyilvánvaló előnyeit és segítsen lebontani korlátait.

• A konvergencia program lezárásáig ne csökkenjenek, majd bővüljenek az egészségpénztári adókedvezmények (tagdíj adókedvezményét és a munkáltatói tagdíj-hozzájárulást is értve ezalatt).
• Javuljon a prevenciós programok (szűrővizsgálatok, másodlagos prevenciós programok) jogszabályi támogatottsága, a pénztárak szabadabban alakíthassanak ki munkáltatóra, kis közösségre szabott programokat, tevékenységeket.
• A prevenciós típusú szolgáltatások kerüljenek vissza az egészségpénztári szolgáltatási körbe.
• A pénztárak a tagok megbízásából, a tagok egyéni számlájának terhére végezhessenek szolgáltatásszervezői tevékenységet vagy vásárolhassanak tagjaiknak csoportos biztosítási termékeket
• A pénztárak vehessenek részt a (Kötelező) Egészségbiztosítási Pénztárak alapításában, működtetésében a pénzügyi befektetők mellett mint szakmai befektetők
• A pénztárak végezhessenek tagtoborzást a (Kötelező) Egészségbiztosítási Pénztárak részére
• Az egészségpénztárban szerzett vezetői gyakorlat a Kötelező Egészségbiztosítási Pénztárak vezető tisztségviselőinél és vezető állású személyeinek kiválasztásánál kerüljön elismerésre: a törvénytervezet vezető tisztségviselőire és vezető állású személyeire vonatkozó részei oly módon kerüljenek módosításra, hogy az önkéntes egészségpénztárak működtetésének területén szerzett legalább 5 éves vezetői gyakorlat is elfogadható legyen.