Amikor Ballmer 2014-ben távozott a Microsoft éléről, még csak 57 éves volt, így nyilvánvaló volt, hogy nem fejezi be aktív tevékenységét. (A milliomosok többsége folyamatosan dolgozik. Hogy miért, arról itt olvashat.)
Ballmer felesége aktívan jótékonykodik, az egykori vállalatvezér viszont eddig úgy gondolkodott, hogy az állam feladata gondoskodni a betegekről és idősekről, hiszen ezért fizetjük az adót. Felesége azonban felvilágosította, hogy a dolog sajnos nem működik ilyen flottul. (Tipikus milliárdos-gondolkodás. Azt hiszik, hogy mindenkire kiterjed a társadalom biztonsági hálója.)
Ez beindította Ballmer gondolatait, felébresztette intellektuális kíváncsiságát. Az érdekelte, hogyan hat a közpénz. Mire költik, milyen változásokat generál a világban?
Elhatározta, létrehoz egy honlapot, ami abszolút transzparenciát teremt a kormányzati költések terén.
Az adatbázisból olyan dolgokat tudhat meg például az ember, mint hogy
- mennyi rendőr dolgozik az Egyesült Államok egyes részeiben, és ez milyen kapcsolatban van a bűnügyi statisztikákkal
- mennyi bevételt hoznak a parkolójegyek az államnak
- az amerikai lakosság hány százaléka szenved depressziótól, amit orvos is diagnosztizált és mennyit költ ezen emberek kezelésére az állam
- az állam adóbevételének mekkora része származik magáncégektől
Ballmer fontosnak tartja, hogy az álhírek korszakában az állampolgároknak minél több lehetősége legyen informálódni a tényekről, hogy megalapozott véleményeket hozhassanak a legkülönfélébb kérdésekben. (Ez egyre több befolyásos ember és cég számára fontos. A Facebook például újságban elhelyezett hirdetésekkel oktatja a népet, hogy hogyan lehet kiszűrni az álhíreket a hírfolyamból.)
(fotó: JD Lasica)
Az üzletember természetesen a Microsoft keresőjével, a Binggel kezdett adatok után kutatni. De aztán a Google-t is használta, hogy biztos legyen benne, nem maradt ki semmi a kereséséből. Aztán elkezdett kutatókat gyűjteni maga köré Seattle-ben, de a University of Pennsylvania is segített az adatgyűjtésben. Előre nem határozott meg fix költségvetést, úgy döntött, a cél fontosabb, kerül amibe kerül. Végül 10 millió dollárt áldozott a projektre.
Ballmer nem aktivista céllal indította el az adatgyűjtést. "Az emberek nem feltétlenül érthetnek egyet, én sem akarom megmondani nekik, hogy mit csináljanak", de azt fontosnak tartja, hogy mindenki tudja, merre mozognak a pénzek.
Ballmer úgy érzi, minden egyes ráköltött centet megért ez a projekt. Mert rengeteg felismeréssel gazdagodott általa.
Meglepő tények
Nem tudta például, hogy a 24 millió kormányalkalmazott közel fele a közoktatásban dolgozik - államilag finanszírozott iskolákban vagy az oktatást szabályozó hivatalokban. A második nagy csoport az állami kórházak állománya. Az emberek a 24 millió hallatán hajlamosak utálkozva megjegyezni, hogy vízfejű az állam, és túl nagy a bürokrácia, az államapparátus, de valójában arról van szó, hogy a nagy részük olyan szakember, akik a polgárokat szolgálják a közoktatásban és az egészségügyben. Nem arctalan hivatalnokok, akiket az egyszeri ember sosem lát, de a fizetésüket ő adja.
Azt is meglepőnek találta Ballmer, hogy a non-profit szervezetek melyekkel jótékonysági akciók során együttműködik (valószínűleg a felesége révén) 50-90%-ban az állam támogatásaiból élnek.
Fennakadt azon is, hogy amikor az adóalapból levonható a jelzálogkamat vagy a munkáltató által adott egészségügyi juttatás, az valójában a felső tízezernek kedvez: a gazdagoknak szóló állami támogatás.
A legmeghökkentőbb azonban valószínűleg az, hogy nem lehet összeszámolni, hány kézifegyver van a polgárok tulajdonában az USA-ban. A fegyvertulajdonosok érdekvédelmi szervezetei úgy lobbiztak, a kormányzatnak ne legyen megengedve, hogy ezeket az adatokat begyűjthesse. Arról van adat, hogy hány kézifegyvert gyártottak, hogy hány fegyverviselési engedély adtak ki engedélyt, hogy egyes rendőrségi kutatások miket találtak, de a valós szám ismeretlen.
Ballmer azt reméli, hogy a honlap csak a kezdete nemcsak egy felvilágosodási folyamatnak, hanem hogy magánszemélyek és cégek is felhasználják majd az adattömeget és elemzéseket, jelentéseket gyártanak belőlük.
Magyarországon is jól jönne ilyen fokú transzparencia - aggregált, szortírozott formában. Nem akar valamelyik milliárdos egy ilyen honlapot és szisztematikus adatgyűjtést finanszírozni?
Forrás: The New York Times
