Kivonult az állam a kultúra finanszírozásából, de vajon mi jön ezután?

Miközben az állam a piacilag eleve sikeres, vagy a jövőben piacképesnek tűnő kulturális tevékenységeket szeretné inkább támogatni, a maga mögött hagyott finanszírozási űrben nem lépett senki a helyére. Nem tolonganak a művészeti pártfogók, mecénások, pedig a szakminiszter pont egy éve ilyenkor mondta, legfőbb ideje, hogy az elmúlt harminc év nyertesei felelősséget vállaljanak saját kultúrájuk fenntartásáért. De mi van, ha nem teszik, vagy nem elegen? Kire, mire számíthat ma, aki belevágna egy saját kulturális projekt megvalósításába?

És ez lehet akár egy fotóalbum, játékfilm-premier, útikönyv, kártyajáték, vagy verseskötet is. 

A Brancson az utóbbi egy évben a TRUMPIFY ME kártyajáték, a Pictorial Collective - fotóalbum a Petőfi utcák népéről, a One More LIKE! közösségi játékfilm a "social sex" útvesztőjéről, a Bukta Imre: Műveljük kertjeinket katalógus, az album Gönci (Frühof) Sándor életművéről, a Szabad-ötletek jegyzéke egy POKET zsebkönyvben, József Attila kézírásával, fakszimile kiadásban, a CSENDES ÉJ mozifilm, a Templomséták a Balaton körül rendhagyó építészeti útikönyv, a Dobozváros – az Év Gyerekkönyve-díjas meseregényének új kiadása, a Szabadságra mentem – egy év múlva találkozunk könyv (egy alkalmazott lépései a pénzügyi szabadság felé), a Szerelmes Budapest-kötet, a VIII. Pannonhalma CAMPUS - Bee Friends CAMPUS kurzus, valamint a Tócsában dobbantok verseskötet kiadása érte el a kitűzött kampánycélt.

 

 



Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo