„Különösen a születésszám alakul a vártnál sokkal rosszabbul a családpolitikai erőfeszítések ellenére is.. A fiatalabb, különösen az Y és a Z generációk maguk lesznek kénytelenek (még) nagyobb mértékben gondoskodni saját időskorukról. A kellemetlen igazság az, hogy hosszabb ideig kell majd dolgozniuk, valamint többet és céltudatosabban kell megtakarítaniuk.”
Szorgos egy helyben topogás
A vizsgált nyugdíjrendszerek súlyozatlan teljes pontszáma 3,6, ami éppen csak kielégítő. Az utolsó, 2020-as jelentésünkhöz képest ez csupán gyenge javulást jelent. Ez egyfelől aligha meglepő: a koronavírus, a háború és az energiaválság nyomán a legtöbb országban tovább szűkült a költségvetési tér. Másfelől viszont nagyon kiábrándító a helyzet: a nyugdíjreformok szükségességét ugyan nem vitatják, de a szavakat ritkán követik tényleges tettek – „a nyugdíjak nagy építkezésén” nem halad a munka. Valójában csak néhány ország – például Franciaország és Kína – volt képes a reformjai révén jelentősen javítani a pontszámán.
Franciaország esete jól mutatja, hogy ezek a reformok politikai dilemmát jelentenek, hiszen a feje tetejére állítják a megszokott gazdaságpolitikát: ahelyett, hogy a mai osztogatásért cserében jövőbeni terheket róna ki, előrehozza a terheket a jelenbe, hogy elkerülje a majdani megszorításokat. A néhány, jelenleg jól teljesítő nyugdíjrendszer – kiváltképp Dánia, Hollandia és Svédország, amelyek összpontszáma jóval 3 alatt van (lásd a táblázatot) – közös jellemzője, hogy igen korán kijelölték a fenntarthatóság felé vezető utat. Már amikor a demográfiai bomba még csak halkan ketyegett. A példát éppen ezért számos fejlődő ország követheti, amelyeknek hasonlóképpen még van arra lehetőségük, hogy stabilizálják a nyugdíjrendszerüket. Sok más országban azonban fájdalmas reformok nélkül aligha lesz ez megvalósítható.
