Az Otthon Centrum a 20 ezer főnél népesebb városokat, azok életminőség szempontjából lényeges mutatóit tekintette át: az egészségügyi ellátásra, az oktatási és munkahelyi lehetőségekre vonatkozó statisztikai adatokat. Az ezek alapján számított „életminőség-indikátor” értékét az ingatlanárakkal összevetve rangsorolták Budapest kerületeit és a 20 ezer főnél népesebb városokat. Az egyes tényezőket a KSH által gyűjtött adatok – így a foglalkoztatottak aránya, az ingázás, a háziorvosok ezer főre vetített aránya, vagy a településre beköltözők száma – alapján vizsgálták: az egyes városokat mindig az adott mutató maximum értékéhez viszonyítva.

Az első tíz helyezett között hat fővárosi kerület, valamint Eger, Veszprém, Tata és Szekszárd találhatók. Ezekben a kerületekben és városokban 65 százalék feletti volt a számított mutatók átlagértéke (a legmagasabb érték, 84 százalék az V. kerületre jellemző). A sorrendben tavaly óta annyi változott, hogy néhány fővárosi kerület helyett vidéki város került előbbre. Ennek az is részben az oka, hogy idén nem szerepelt a felsőfokú végzettségűek aránya a mutatók között, mivel az automatikusan a nagyobb városokban (főként a főváros kerületeiben) volt magasabb.

Az idei lista alapján az agglomeráció és a vidéki megyeszékhelyek a középmezőnyben helyezkednek el. Ebben szerepet játszik, hogy a foglalkoztatottság, az egészségügyi ellátás és az oktatás mutatói általában a város méretének növekedésével arányosan kedvezőbb, míg a kisebb települések és a főváros belvárosi kerületei a munkába járás időtartamában rendelkeznek kedvezőbb mutatókkal.

A legélhetőbb budapesti kerületek

Az első tíz helyen többségén a főváros kerületei szerepelnek az I. és az V. kerülettel az élen. Az élmezőnyben a pesti belváros többi kerülete található még (VI., VII., IX.), valamint a budai kerületek közül a XII. kerület. A lakosságszámra vetítve itt van a legtöbb háziorvos, a legtöbb középiskolás és nagyon kedvező a foglalkoztatási helyzet. A legtöbben fél óránál kevesebbet utaznak a munkahelyükre.

A számított rangsor végén a fővárosi külső kerületeket találjuk, amelyek a vizsgált mutatók tekintetében átlagosnak bizonyulnak, és különösen az ingázás miatt kerülnek kedvezőtlenebb helyzetbe. Érdekes módon ezek a külső kerületek – a XV., XIX. és a budai XXII. kerület kivételével – nem olyan erős költözési célpontok, mint a közelükben található agglomerációs települések. Úgy tűnik, hogy aki zöldövezetbe vágyik, inkább távolabbra költözik, például Szigetszentmiklós vagy Gyál sokkal népszerűbb belföldi vándorlási célpont, mint Csepel vagy Pestszentlőrinc.

Itt jó élni vidéken

Vidéken Veszprém (68 százalék), Eger (70 százalék) és a főváros közeli Tata (66 százalék) bizonyult a legélhetőbbnek. Egerbe viszonylag sokan költöztek be az elmúlt években, Veszprémbe szintén és itt a foglalkoztatás is kedvezően alakult. Mindhárom városra jellemző, hogy nem kell sokat ingázni a munkahelyekre, amit e városok mérete, és a közelükben elérhető munkahelyek biztosítanak.

A nagyobb régióközpontok, mint Debrecen, Szeged vagy Pécs a középmezőnyben szerepelnek, mert bár megfelelő az intézményi ellátottság, de az ott lakóknak a munkába járás időtartama – a városok méretéből fakadóan – több időt igényel. A megyei jogú városok többsége 53-60 százalékkal eredmény mellett a középmezőnyben helyezkedik el.

Az agglomerációban Budaörs és Gödöllő értékei a legjobbak 57-58 százalékkal. A két város a településre vándorlók számában emelkedett ki a többi város és kerület közül. Mindez nem meglepő, hiszen az elmúlt években, a legnagyobb migrációs nyereséget Pest megye fővároshoz közeli települései érték el.