Nyilván minden érdeklődőhöz eljutott már a napok óta zajló franciaországi zavargások híre. A kaotikus helyzet eszkalálódásáért mi se volna egyszerűbb, mint a 17 éves bevándorlói hátterű külvárosi fiatalt halálosan megsebző - azóta előzetes letartóztatásba helyezett - túlbuzgó francia rendőrjárőrt okolni. Csakhogy éppúgy, mint az eltörlési kultúrát képviselő szobordöntési mozgalmat felerősítő – egy színesbőrű elkövető életét kioltó - legutóbbi amerikai rendőri túlkapás is bizonyította: az ördög többnyire valóban a részletekben rejlik.
Anélkül, hogy a túlzott rendőri erőszak-alkalmazás legitimálásának hibájába esnénk mégiscsak fontos leszögeznünk: a kisebbségek integrációjának hiátusai nem kérhetőek számon a fegyveres testületeken. A közlekedési járőrök a francia esetben a rendet képviselik a bűnelkövetőkkel szemben, márpedig aki nem rendeli alá magát a közúti ellenőrzések során foganatosított járőri intézkedéseknek, az a személy a civilizált világ bármely országában bűnelkövetőnek minősül.
A Föld északi féltekén élő sokadik generációs bevándorló közösségek helyzete elsősorban gazdasági szegregáltságuk folytán vált tarthatatlanná napjainkra. Szüleik és nagyszüleik teljességgel szekularizált generációja már évtizedekkel korábban is sokkal inkább integráltabb viszonyok között élte mindennapjait, mint a napjaink fiatalsága. A főként a déli tagállamokra jellemző faji diszkriminációs gyakorlatot eltörlő jogszabályok Johnson elnök alatti elfogadása Amerikában, valamint az indusztriális korszak szárnyaló gazdaságának folyamatos élőmunka-igénye (legalábbis úgy tűnt) örökre megszüntette a faji konfliktusokat az Atlanti-óceán mindkét partján. A munkaerőpiac alsóbb szegmentumaiban tömegével elérhető gyáripari betanított munkakörök tömérdek munkaalkalmat biztosítottak az alulképzett színesbőrű rétegeknek a fejlett országok mindegyikében, így életszínvonaluk alsó-középosztályi jelleget kezdett ölteni, a gyermekek generációjánál pedig látványosan javult a képzettségi szint.