Aztán ’92-ben Los Angeles utcái váratlanul lángokba borultak egy rendőri túlkapás okán. Az idősebb Bush elnök vezette adminisztráció központi karhatalom bevetésével is csak napok alatt lett úrrá a helyzeten. A műholdas csatornák által élőben közvetített nagyvárosi fosztogatás-hullám rávilágított az amerikai olvasztótégely ideológiájának hamis jellegére. A gyáripari holdingok ugyanis időközben Délkelet-Ázsiába telepítették a szalagmunkára szakosodott tagvállalataik döntő részét, így a fiatal fekete közösségek számára a munkaerőpiac már nem kínált olyan lehetőségeket, mint felmenőik számára. Európa e deklasszálódási trend részeként egy évtizeddel később borult lángokba. A francia külvárosok arab fiatalsága 2005-ben lázadt fel kilátástalan társadalmi helyzete okán. A maihoz hasonló gyújtogatássorozat akkortájt gyorsan átterjedt Belgium és a németországi Rajna-vidék bevándorló-negyedeire is.
A közgazdaságtan negatív externália-hatásként nevesíti e jelenséget, melynek plasztikus megtestesülésével állunk szemben a minapi francia események követésekor is. Az egykori gyarmatokról a bérszínvonal alacsonyan tartása okán, valamint a technológiai innováció költségeinek leszorítása céljából kényszerrel áttelepített (lásd USA), vagy tömegével önként áttelepülő (lásd Franciaország, Belgium) fizikai munkaköröket ellátó színesbőrű közösségek a nagyvállalatok profitelvárásai mentén évtizedekig hasznos tagjai voltak a nyugati fejlett nemzetgazdaságoknak. Azonban a technológiai fejlődés az ezredfordulóra nem igényelte többé részvételüket a gazdasági körforgásban. A kulturálisan gyökértelen, munkanélküli, segélyen tengődő – demográfiailag felettébb virulens – fiatal arab vagy fekete bőrű külvárosi tömegek számára két – egymást gyakorta metsző - út áll rendelkezésre azóta is az érvényesülésre: a bűnszervezetek világa és a mecsetiskolák környéki fundamentalista szubkultúrák miliője.
