Az angol keresztes lovagok, amikor a Szentföld felszabadítására indultak, az értékeiket egy megbízható személynek adták át, aki távollétükben gondoskodott a családjukról, és megőrizte a vagyont. Ha nem tértek vissza a háborúból, akkor a megbízott vagyonkezelő a meghagyásuk alapján rendelkezett a vagyonnal a kedvezményezettek javára.
A bizalmi vagyonkezelés nyugaton széles körben ismert és elterjedt. Magyarországon viszont, ahol a piacgazdasági keretek jóval később alakultak ki, mostanában válik aktuális problémává a jelentős értékű cégvagyonok generációk közötti átadása. A céginformációs adatbázis szerint jelenleg közel négyezer olyan vállalkozás működik ma, amely tíz évnél régebben alakult, és ötven főnél többet foglalkoztat, s az ezeket létrehozó, a rendszerváltás idején fiatal vállalkozók mostanra az ötvenes-hatvanas éveikbe léptek. Joggal merül fel bennük a visszavonulás igénye, ám a másik oldalon az aggodalom is, hogy miképpen konzerválható a vagyon a későbbi generációk számára.
Megvéd a megbízhatatlan örökösöktől
Még a fejlett tőkepiacú országokban is számos példa akad arra, hogy a hozzá nem értő kezekbe került, jelentős vagyon rövid időn belül semmivé válik. Ne adj’ isten, egy váratlan halálesetnél a vagyon kezelésére még nem teljesen felkészült vagy megfelelő élettapasztalattal nem rendelkező, esetleg az alapító számára elfogadhatatlan életmódot folytató örökösök elherdálják azt idő előtt. Elég, ha arra gondolunk, hogy egy jól működő társaságot vagy cégstruktúrát olyan örökösök kapnak, akiknek teljesen eltérő elképzeléseik vannak a vagyon sorsáról. Ez előbb-utóbb a társaságok működésének lehetetlenné válásához és az örökség elértéktelenedéséhez vezet. Ez nemzetgazdasági szempontból is aggályos, hisz egy ilyen helyzetben cégek mehetnek tönkre, munkahelyek szűnhetnek meg.
A 2014. március 15-én hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) bizalmi vagyonkezelésre vonatkozó rendelkezései ezt a helyzetet kívánják rendezni az angolszász jogrendből átvett „trust” jogintézményének hazai bevezetésével. A módszer hatékonyan kezeli a piacgazdaságban felmerülő összetettebb befektetések és vagyontárgyátadások kérdését is.
Az új Ptk. alapján a jogviszonynak három szereplője van: a vagyonrendelő, a bizalmi vagyonkezelő és a kedvezményezett. A vagyonrendelő a vagyon tulajdonosa, aki meghatározott feltételekkel átadja vagyonának tulajdonjogát a bizalmi vagyonkezelőnek. A vagyonrendelő dönt a bizalmi vagyonkezelővel kötött szerződésben arról, hogy ki legyen a kedvezményezett, de megjelölheti a kedvezményezetteknek egy meghatározott csoportját is. Lehet a vagyonrendelő is a kedvezményezett, azonban a vagyonkezelő ki van zárva ebből a körből. Megteheti a vagyonrendelő azt is, hogy nem nevez meg kedvezményezettet, és feljogosíthatja a vagyonkezelőt, hogy rendelkezzen a kedvezményezett személyéről.
A bizalmi vagyonkezelésről szóló törvény záró rendelkezéseiben módosították az új intézmény bevezetésével érintett törvényeket. Ily módon módosul az szja-, az áfa- és az illetéktörvény, a csődtörvény – a felszámoló kijelölése automatikussá válik –, a hagyatéki eljárási törvény, valamint az ingatlan-nyilvántartási törvény is. Ha ugyanis valaki bizalmi vagyonkezelőre bízza az ingatlanát, azt fel kell tüntetni a nyilvántartásban is.
Igaz, még hiányzik néhány rendelet, összességében semmi akadálya, hogy március közepétől elinduljon a bizalmi vagyonkezelés Magyarországon. Az ördög persze mindig a részletekben rejlik.
– Néhány végrehajtási rendelet még várat magára. Például az a kormányrendelet, amely szabályozni fogja a vagyonkezelők biztosítékadási kötelezettségét, valamint a vagyonkezelőket felügyelő Magyar Nemzeti Banknak még rendeletben meg kell határoznia a nyilvántartásba vételi díj mértékét – mondja Fischer Ádám, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője. Az elfogadott törvény értelmében a Magyar Nemzeti Bank adhatja ki az üzletszerű vagyonkezelői tevékenység végzéséhez szükséges engedélyeket, és a nyilvántartásokat is a jegybank vezeti.
Többekben megfogalmazódott már, hogy az új intézmény számos visszaélésre ad lehetőséget. Például arra is, hogy valaki nagyon rövid időn belül eltüntesse a teljes vagyonát, mivel a bizalmi vagyonkezelés esetén az úgynevezett vagyonrendelő megbíz egy céget vagy egy magánszemélyt a vagyona kezelésével bizonyos időtartamra, és ezzel egyidejűleg a vagyont átruházza rá.
– Elméletileg minden hasonló visszaélésnél felmerülhet a fedezetelvonás gyanúja. Ilyenkor az új Ptk.-nak a fedezetelvonó szerződésekre vonatkozó szabályai határozzák meg, hogy mikor és hogyan lehet fellépni a szerződés ellen. Ez a lehetőség többek között azokra az esetekre is fennáll, amikor valaki úgy véli, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződés csupán azért jött létre, hogy valaki eltüntesse a vagyonát – teszi hozzá Fischer.
Jobb, mint az öröklés
A hosszú távú célok elérése érdekében a bizalmi vagyonkezelési szerződés részletes előírásaival sokkal összetettebben és rugalmasabban lehet rendelkezni a vagyon sorsáról, mint ahogy azt egy végrendelettel tehetnék. Elsődleges szerepe tehát, hogy egyben tartsa a megszerzett vagyont, és a rugalmatlan örökösödési szabályok mellőzésével garantálja, hogy a felkészületlen örökösök ne éljék fel azt néhány év alatt. Kiküszöböli a manapság komoly problémákat okozó özvegyijog-előírást vagy a köteles részre vonatkozó szabályokat.
A szerződésben a vagyonrendelő feltételeket is támaszthat a kedvezményezett irányába, vagyis akár több generációra vonatkozóan, pontosan meghatározhatja, hogy ki és milyen feltételek mellett lesz jogosult a vagyonra vagy annak egy részére, illetve juttatásra a vagyon által generált jövedelemből. A vagyonrendelők gondolhatnak családtagjaik értékeire vagy a vállalkozásuk hosszú távú működésének a fenntartására, de egyszerűen arra is, hogy visszavonulásuk után biztosítva legyen a vagyonuk megfelelő kezelése és persze a saját megélhetésük is. Ha a vállalkozását adja át a vagyonrendelő bizalmi vagyonkezelésbe, dönthet úgy is, hogy a munkavállalókat vagy azok egy csoportját teszi meg kedvezményezettnek.
A nemzetközi gyakorlatban számos vállalkozó alkalmazza a bizalmi vagyonkezelést a kockázatok elkerülése érdekében a befektetési portfólió megosztására, de gyakran találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor kifejezetten egészségügyi vagy oktatási célok szolgálatába állítják a vagyont. Mivel az új Ptk.-ban az ügyvezetői felelősség is szigorúbbá vált a korábbi előírásokhoz képest, elképzelhető, hogy a magyar ügyvezetők a saját értékeiket kívánják majd biztonságba helyezni arra az esetre, ha a magánvagyonukkal kellene felelniük. A megoldás értelemszerűen csak akkor alkalmazható, ha a vagyonátadás előbb megtörténik, mint ahogy az ügyvezetői felelősség bekövetkezne.
Dr. Magyar Csaba jogi igazgató Crystal Worldwide Kft.
