Ha megnézzük a világban zajló folyamatokat, látható, hogy a mostani deglobalizáció okozta lassulást ugyanazzal az eszközzel próbálják orvosolni a kormányok, mint az elmúlt 25 évben. Ez a pénzkínálat növelését, a költségvetési hiány emelésén keresztül pedig az állami adósságállomány emelését jelenti. Donald Trump vámbejelentései is lényegében adók, amivel ezt a folyamatot lassítani szeretné, de szinte biztos, hogy változik a politika, ha az amerikai gazdasági aktivitás negatív irányba vált. A japán gazdaság eladósodottsága rekord magas, a GDP 235 százaléka, míg Kínában az önkormányzatok és a magánszemélyek úsznak nyakig a hitelekben. Európa pedig a mostani fegyverkezési és az infrastruktúra fejlesztési politikájával lendít az adósságplafonon.

Ezek az óriási adósságok – különösen, ha az implicit adósságot, vagyis a szociális és egyéb programokon keresztüli ígéretekkel növelt tartozást nézzük – lényegében visszafizethetetlenek. Egyet tud tenni egy állam – mesterségesen alacsony, vagy akár negatív reálkamatokat tart fenn, így lényegében elinflálja az adósságot. Mivel megtakarítóból mindig kevesebb van, mint fogyasztóból, ennek a politikának mindig lesz támogatottsága.

Természetesen a megtakarítók sem ostobák – látva ezt a politikát, igyekeznek csökkenteni részesedésüket az államadósság piacon, vagy magasabb kamatot követelnek. Az egyik menekülési útvonal a nemesfémek vagy más reáleszközök vásárlása, mivel ezek ára hosszútávon a tényleges inflációt követi. Emiatt hiszem, hogy a geopolitikai események ellenére folytatódik az arany ralli. Arról nem is beszélve, hogy meggyőződésem szerint a befektetők túlértékelik az orosz-ukrán háború lezárásának lehetőségeit. Ez a háború valószínűleg inkább egy befagyott konfliktus lesz, még akkor is, ha rövidtávon létrejöhet a tűzszünet. És sajnos sokáig fogja mérgezni az európai gazdasági légkört. (Erstemarket)