Hitelt felvenni általában nem öröm. Persze az esetek nagy részében kézzelfogható célja van, azaz gyarapszunk is, amellett hogy évekre szóló terhet veszünk a nyakunkba. Ha nagyvonalúan eltekintünk a szükséghelyzetektől, amikor a megélhetést, a teljes csőd elkerülését kell hitelfelvétellel finanszírozni, akkor kijelenthetjük: a hitel fejlődést hoz. Általában egy hosszabb idő óta dédelgetett - néha konkrétan meg sem fogalmazott - terv, vágy megvalósulását: új autót, új lakást, utazást, vállalkozás indítását, fejlesztést.
Ki vegyen fel hitelt?
Hogyan tudunk megvenni egy lakást, ami 15 millió forintba kerül? Nézzünk két szélsőséges esetet. Havonta 75 ezer forint szabad (a megélhetési és szokásos kiadásokon felüli) jövedelemmel rendelkezünk. Ha jól számoljuk, és persze nem emelkednek közben az árak, mindössze 200 hónapig (16,6 évig) kell ezt az összeget félretenni befőttesüvegben vagy kamatoztatni bankbetétben. A kamatokkal akár még nyerhetünk is egy-két évet. A 16 év múltán, elégedetten önmegtartóztatásunkkal, elővehetjük a régi hirdetést a lakásról, és hívhatjuk: mi lennénk a vevők. Valószínűleg már túl késő, vagy ha ennyi idő után a lakás még mindig eladó, mégpedig ugyanazon az áron, akkor jobb, ha menekülünk.
Jelenleg havonta 75 ezer forintból éppen törleszteni lehet egy svájci frank alapú, 20 éves futamidejű, 15 millió forintos jelzáloghitelt. Ha összegyűjtünk 3 millió forintot 40 hónap alatt, havi 75 ezer forintonként, elég 12 millió forint hitelt felvenni, és 160 hónappal hamarabb költözhetünk. Ha egy másik - például szülők tulajdonában lévő - ingatlant be tudunk vonni fedezetként, azonnal felvehető a teljes összeg, azaz 200 hónap helyett máris lakástulajdonosok lehetünk. Nem csábító?
Régi igazság: hitelt nem felvenni, hanem visszafizetni nehéz. A példánknál maradva, e bemutatott tranzakcióban az gondolkodjon, akinek havi 100 ezer forint hiteltörlesztésre fordítása nem borítja fel a költségvetését. Igen, 100 ezer forint. A legtöbb törlesztési nehézséget éppen az okozza, ha kifeszített keretből gazdálkodunk, és bármilyen hátrányos (kamat- vagy árfolyam-) változás esetén már nem tudjuk biztosan fizetni a megemelkedett részleteket. Ennyi tartaléknak mindenképpen meg kell lennie, hogy valóban öröm legyen a hitel és ne tragédia. S ha 15 millió forintot fel tudunk venni devizaalapú hitelként, miért ne tennénk, legalább időlegesen, de valószínűleg a teljes futamidő alatt kedvezőbb részleteket fizetve forintalapú társainál.
Kombináljuk, vagy ne?
A Cégcsoport teljes körű és független pénzügyi szolgáltatási spektrumot kínál ügyfelei számára (befektetések, hitelek, biztosítások és ingatlanforgalmazás).
A stratégiáját arra alapozza, hogy eljuttassa az ügyfelek otthonába a hosszú távú, tudatos pénzügyi gondoskodás gondolatát. Feladatának és küldetésének tekinti Magyarországon a pénzügyi kultúra meghonosítását, fejlesztését.
Pénzügyi tanácsadó rovatával a Piac & Profit olvasóinak szeretne segíteni pénzügyeik minél sikeresebb menedzselésében.
Alapvetően akkor kombináljuk a hitelt bármilyen befektetési termékkel, ha annak garantált vagy hosszú távon várható hozama meghaladhatja a hiteltőke kamatköltségét, hiszen így hosszú távon többet hoz a befektetés, mint a fizetendő kamat, így a tőketörlesztés egy részét ebből fedezhetjük.
Az egyik legkorszerűbb kombináció a jelzáloghitelek és a unit-linked típusú biztosítások kombinálása. Az értékpapíralapok hosszú távú hozama nagy eséllyel (de nem garantáltan!) jelentősen meghaladja a hitelkamatokat, így a futamidő végére jelentős többlethozam alakulhat ki. A vállalt kockázat megegyezik azzal, mintha értékpapír-alapú befektetéseket eszközölnénk, a hitellel való kombinálás nem növeli (és nem is csökkenti) a hosszú távú unit-linked befektetés hozamkockázatát.
Soha ne vegyünk fel jelzáloghitelt azért, hogy a teljes összeget ilyen befektetési formákba fektessük, és ne fektessünk be csak azért, mert hitelt szeretnénk. Ez a termék kifejezetten azoknak ajánlható, akik jelzáloghitelt szeretnének felvenni, de a korszerű értékpapír-alapú, 15-20 éves időtávú befektetések is érdeklik, azok minden előnyével és kockázatával együtt. Számukra azonban ez a legjobb megoldás.
Használjuk az ügynököt!
Ha kenyeret szeretnék enni, nem kezdek búzát őrölni (már az aratásnál elakadnék), van, aki ehhez sokkal jobban ért nálam. Ha nem bízom abban, hogy a szomszéd pék kenyere a legfinomabb, inkább válogatni is szeretnék a különböző kenyérfélék között, olyan boltba megyek, ahol van választék.
Miért biztos, hogy a finanszírozási kérdésekhez mindenki ért? Miért ne bíznám olyanra, akinek ez a hivatása? Miért biztos, hogy a legközelebbi (vagy a leghangosabb) bank ajánlata a legjobb egy adott szituáció megoldására?
A finanszírozási tanácsadók feladata éppen olyan, mint a kenyérválasztás. Több pénzintézetet képviselve, megadják a választás szabadságát, és ők sütnek, azaz ők végzik a folyamat döntő részét. De egyben abban is segítenek, hogy egyáltalán szabad-e, érdemes-e a pillanatnyi helyzetben hitelt felvenni. Tévedés, hogy a tanácsadónak mindegy, csak legyen meg a hitel. Ha hosszú távon a piacon szeretne maradni, figyelnie kell a minőségre is, hiszen partnerei, a bankok ez alapján ítélik meg munkáját, és tartják fenn a kapcsolatot, díjazzák tevékenységét. Ugyancsak fontos feladat a futamidő alatti kapcsolattartás, a felmerülő kérdések és (pozitív vagy negatív) változások kezelése is.
Nyilván meg kell válogatni, kire bízzuk pénzügyeinket. Inkább ez irányba érdemes tájékozódni, és nem a pénzintézetek ajánlatait böngészni, vagy körbejárni a fiókokat. Rövidebb ideig tart, és egy képzett tanácsadó olyan lehetőségeket is feltárhat, amire talán nem is gondolna egy általános információkkal rendelkező hiteligénylő.
Abszolút támogatandó az a folyamat, amely a finanszírozási tanácsadói piac eddiginél sokkal jelentősebb (szigorúbb) szabályozását, a tevékenységnek és a szereplők ellenőrzésének keretekbe foglalását célozza. Ez megkönnyítené az ügyfelek választását is.
Jelzáloghitel-válság
Megkerülni nem lehet, nem hallani róla nehezebb, mint találkozni a jelenséggel, az arról szóló hírekkel. Mert válság van, annak negatív következményeivel együtt. Magyarországon maga a válság nem, csak annak hatásai (forrásköltségek, részvényárfolyamok) érezhetőek.
Amíg a jelzáloghitel-válság kiindulópontjain két hatás együttes jelenléte okozta a problémák tömeges előfordulását, addig nálunk az egyik tényező alapvetően hiányzik. A válság ilyen méretű kitöréséhez egyaránt szükség volt a kockázatosabb ügyfélkör túlhitelezésére és az adott ingatlanpiac túlértékeltségére (hiszen emiatt értéktelenedtek el a jelzálogjogok, amit persze tovább gerjesztett az egyre több eladásra-végrehajtásra váró ingatlan piacra kerülése).
A magyar pénzintézetek hitelezési politikája eddig sem volt felelőtlen, az adott körülmények között pedig elvárható az eddiginél is gondosabb hitelezési tevékenység. A válsággal kapcsolatos legfontosabb kérdés az: megmarad-e hitelválságként? Mert akkor a szűkülő források miatti kisebb kamatemeléseken kívül rosszabb nem érhet minket. Vagy szélesebb gazdasági recesszióhoz vezet, aminek negatív hatásait jóval nehezebben éljük majd meg.
Tehát ki vehet és ki vegyen fel hitelt?
Túlmisztifikálás helyett a megfelelő csatornák és rendszerek megkeresése az üdvözítő megoldás.
