A fizikai arany vásárlása legalább három évre szóló befektetési döntés, de inkább a 15-20 év a tipikus megtakarítási idő.
Nem kell messze menni
A következő három évben kiderül, lesz-e konjunktúra a világgazdaságban. Ha igen, érdemes kiszállni az aranyból, mert akkor az eddigi tapasztalatok szerint esni fog az ára. Húsz év múlva azonban már hiánycikk lesz, így egy 12 ezer eurós mostani befektetés - ez mai áron körülbelül 350-400 gramm arany - akár nyugdíjként is megállja majd a helyét. Aki viszont gyors lépésekben spekulál, inkább aranycertifikátot vegyen. Ez nem más, mint bármelyik derivatív ügylet, de azzal a különbséggel, hogy e mögött nem értékpapírok állnak, hanem arany.
A 15. században Magyarország adta a világ akkori aranytermelésének egyhatodát. Bár kitermelőként már nem vagyunk jelen a piacon, befektetési aranyért nem kell külföldre utaznunk.
Az elmúlt két évben az aranybefektetések előtérbe kerülésével párhuzamosan a befektetési aranytömböt, illetve -érmét forgalmazó cégek száma is bővült, és ma már 60-70 olyan termék kapható a hazai piacon, amely megfelel a globális aranynak. Ennek két feltétele van: a termelő szerepeljen az LBMA (London Bullion Market Association) Gold Listen, és hogy a tömb vagy a lapka Good Delivery minősítéssel legyen ellátva. Ez év áprilisától a termelő jelenléte a listán nem feltétlenül jelenti azt, hogy az arany is megkapta a kiváló minősítést.
Árak és mennyiségek
Az árban szintén van különbség az egyes forgalmazók között. Van, aki drágábban ad el, de magasabb - akár a mindenkori világpiaci árat egy százalékkal meghaladó - visszavásárlási árat garantál, míg más olcsóbban kínálja a terméket, de nem vállal visszavásárlást. A legtöbb hazai forgalmazó kizárólag az általa értékesített terméket veszi vissza, szemben a nagyobb piacokon működő, tőkeerősebb cégekkel. Általában a világpiaci ár 106-125 százaléka között mozog a vételi árfolyam, vagyis egy egykilós tömböt akár 600-800 ezer forinttal olcsóbban vagy drágában is kínálnak.
Az árat a vásárolt mennyiség is befolyásolja. Száz gramm alatt nem éri meg befektetési lapot venni, mert ebben az esetben a kereskedők a világpiaci ár 140 százaléka körül kínálják az aranyat. Egyes szakértők szerint Magyarországon körülbelül 12,5 ezer euróért, azaz körülbelül 3,4 millió forintért lehet nyereség és likviditás szempontjából optimális mennyiségű aranyat venni. Ilyen összegű vásárlásnál már a kereskedők is jelentős kedvezményeket kínálnak az ügyfeleknek. A legjobb megoldás különböző, 100 és 1000 gramm közötti tömböket vásárolni, hogy szükség esetén ne az egész megtakarítást kelljen felmondani.
Tárolási megoldások
Az arany szakszerű tárolása is lényeges, hiszen a „négykilences" arany kényes. A lap akkor is veszít értékéből, ha sérül a külső csomagolása. Magyarországon nincs hivatalos betároló, Bécsben, Németországban vagy Svájcban viszont számos ilyen intézmény működik.
A tárolás költsége évente az aktuális piaci ár 0,6-1,5 százaléka között mozog. Ha viszont valaki nem akarja, hogy nyilvántartsák az aranykészletét, megfelelő csomagolásban otthon is elhelyezheti. Miután a befektetési arany eladása nem minősül pénzügyi szolgáltatásnak, a kisbefektető névtelen és észrevétlen maradhat.
INTERJÚ
Csillog, de meddig?
Az arany szerepe és az aranybefektetésekkel kapcsolatos kérdések egyre többeket foglalkoztatnak. Soros György egy interjúban azt mondta: az arany ára lufi. Mások szerint azonban a nemesfém árának emelkedése tartós, és gazdasági tényekkel alátámasztható. Dr. Asztalos László György pénzügypolitikust az aranypiacról és az aranynak a pénzügyi rendszerben játszott szerepéről kérdeztük.
Mintha az arany lenne a világ lázmérője a Bretton Woods-i rendszer felszámolása óta. Ha a dolgok jól mennek - a gazdaságban konjunktúra van, a társadalom és az üzleti világ szereplői biztonságban érzik magukat - a sárga fém háttérbe szorul, az ára stagnál. Ha viszont többen feltételezik, hogy a világ rossz irányba halad, a befektetések áramlanak az egyre drágább aranyba. Most is éppen egy felívelő periódusban vagyunk, pedig jelenleg a keresletet körülbelül 30 százalékkal meghaladó mennyiségű aranyat bányásznak a világban. Dr. Asztalos László György egyetemi magántanár, a Tolerancia Pénzügyi Tanácsadó elnöke, az „AranyKompasz 2010" szerzője szerint az aranypiac sem misztikus, csupán - ahogyan az élet más területein - a BRIC országok, közülük is különösen Kína, India és Oroszország a meghatározó szereplők.
- Valóban túltermelés mutatkozik, hiszen ma évente 2500-2600 tonna aranyat bányásznak, és 2000 tonnát nyernek vissza. Ezzel szemben a kereslet 2600-3200 tonna körül mozog - mondja a szakember. - Máig összesen 160 ezer tonna aranyat bányásztak, a föld mélyén rejlő további tartalékokat pedig 40 ezer tonnára becsülik. Azaz húsz évig hasonló kitermelési költségek mellett rendelkezésre áll ez a mennyiség. A felszínre került fém húsz százaléka állami intézményeknél, az országok devizatartalékaként „foglalt". Egyes országok jegybankjaiban a felhalmozott megtakarítás ötven-hatvan százaléka aranyban áll, de ez a kiugró, a világátlag tíz százalék. A 2500 milliárd dollár devizatartalékkal rendelkező Kínában viszont csupán a tartalékok 1,6 százaléka van aranyban. Ha az ázsiai állam növeli aranykészletét, hét-nyolc évig biztosan felszívja a felesleget.
■ Az eddigi politikával ellentétben most miért duzzasztanák fel az aranytartalékokat?
- A kínai devizatartalék több mint háromötöde - becslések szerint 1600-1800 milliárd dollár - dollárban denominált. Miután az amerikai fizetőeszköz tragikusan gyengül - száztíz év alatt elveszítette értékének 96 százalékát -, több nemzet gondolkozik a helyettesítésén. Kína nemrég öt országgal transzferábilis jüanban kötött kétoldalú kereskedelmi megállapodást. A komoly fizetésimérleg-többlettel rendelkező országok közül többen - különösen azok, ahol a devizatartalékokban magas a dollárhányad - fordulnak a nemesfémek felé. Kilenc ilyen országot vizsgáltam. Ha mindegyik tíz százalékra feltölti az aranytartalékait, 17-20 évig felszívják a mai többletet. India után Kína a második legjelentősebb aranyvásárló, miközben a világ legnagyobb kitermelője. Kiemelt fontosságú náluk az aranytermelés, amit az újabb és újabb bányák nyitása is mutat. Egy éve lépett életbe az a hivatalos állami stratégia, amely azt célozza, hogy a lakosság többletjövedelmét arannyal kössék le. Nem véletlenül állnak az aranyautomaták az út szélén úgy, mint máshol a cigarettakiadók. A világ kiábrándult a dollárból, és a korábbi várakozásokkal ellentétben az euró nem tudta átvenni a tartalékvaluta szerepét. A felszínen ez látszik az aranyár-emelkedés döntő okának.
■ Ha jól értem, az ázsiai országok kereslete, illetve kitermelési stratégiája alakítja a sárgafém világpiaci árát? Ezek szerint, ha ez a vásárlóerő eltűnik a piacról, az árfolyam lezuhan?
- Az aranypiac kicsi piac, idén negyvenszázalékos növekedés után is épphogy évente 150 milliárd dolláros. Ráadásul az arany nem stratégiai árucikk, mint az élelmiszer, az olaj vagy a réz, amely árának a mozgása hatással van a globális gazdaság egészére. A legnagyobb kitermelőknek - Kínának és Oroszországnak - érdeke, hogy magas legyen az ára. Nem véletlen, hogy ma, ha az IMF vagy valamelyik jegybank a piacra dob néhány unciát, ezek az országok azonnal felszívják. De abban sem érdekeltek a szereplők, hogy az aranyár nagyon megemelkedjék, így a piac folyamatosan korrigál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy belátható időn belül tartósan süllyedne az unciánkénti árfolyam.
■ Martin Siegel német üzletember, sikeres nemesfém-befektető egy interjúban azt mondta, hogy a világ gazdasági döntéshozói nyomják felfelé az arany árát azzal, hogy a fogyasztást ösztönzik. Szerinte két éven belül két számjegyű inflációra számíthatnak a nyugati országok.
- Ezt túlzónak tartom, de tény, hogy jelentős inflációs nyomás előtt állnak a fejlett államok annak ellenére, hogy a kormányok költségvetési megszorításai ma deflációs helyzetet teremtenek. Az ázsiai országokban zajló tendencia mellett van egy befektetői csoport is, amely az arany árát felnyomja. Ők a fejlett világban fennálló gazdasági modell életképtelenségét prognosztizálók. Sokan úgy ítélik meg - és én is ide tartozom -, hogy a világ nem tanult a válságból. Azok a felügyeleti és szabályozási lépések, amelyeket a bankrendszer átláthatósága érdekében hoztak, jó irányba mutatnak, de nem elegendőek. Felmerült a dollár amerigóra váltása, és többször megkérdőjeleződött az euró életképessége is. Az euroatlanti térségben a társadalom egy jelentős rétege az életszínvonal esésére számít, ők azok, akik elsősorban aranyba fektetik a pénzüket. Az amerikai és európai közép- és felsőosztály aranybefektetéseinek volumene az utóbbi évben negyven százalékkal nőtt. A harmadik árnövelő tényező a spekuláció, amely az aranycertifikátok adásvételében ölt testet.
■ A Világbank elnöke, Robert Zoellick új nemzetközi pénzügyi rendszert emleget, amelyben szerepe lenne az aranynak. Martin Siegel pedig határozottan azt mondja, hogy a világ pénzügyi zavarainak elkerülése érdekében az aranystandard visszaállítása a megoldás. Az aranystandard fenntartása viszont állami megszorításokat, exporttilalmat, adóemelést és magasabb kamatlábakat eredményezett a múltban. Lát esélyt ilyen irányú visszarendeződésre?
- A válság sokak számára világossá tette, hogy a fejlett világban követett gazdasági modell nem példaértékű. A mesterséges, hitelek által teremtett fogyasztói konjunktúra nem finanszírozható, és tönkreteszi a papírpénzrendszert. Az is kiderült, hogy felelőtlen politikusok, pénzügyminiszterek, jegybankelnökök, bankárok össze tudják dönteni a regnáló pénzügyi modellt. Ugyanakkor, ha az Egyesült Államok csak negyven százalékban visszatérne az aranyfedezetre, a gyenge dollárnak köszönhetően öt-hatezer dollárra ugrana az arany unciánkénti ára. Ez irreális. Azért sem lehet visszatérni az aranyalaphoz, mert az aranyalapú pénzteremtés rugalmatlan. Ezt a fegyelmet pedig ma senki nem akarja, ahogyan a költségvetési fegyelmet sem. Ez a demokrácia csapdája.
Megjelent a Piac és Profit magazinban
