Az 56 éves holland diplomata elsősorban energikus hozzáállásáról és csípős megjegyezéseiről volt híres, s nem feltétlenül konfliktusokat tompító, diplomatikus magatartásáról. Közel négy évig töltötte be a klímafelelős pozícióját az Egyesült Nemzetek Szervezeténél. Annyit tudni, a decemberi koppenhágai csúcs felemás eredménye frusztrálta: a konferencia nem hozott jogilag kötelező érvényű megállapodást, amely átvenné a kiotói egyezmény helyét (a koppenhágai egyezmény 2050-re maximum 2 Celsius fokos felmelegedést engedélyezett az ipari forradalom előtti hőmérséklethez képest). A nyilatkozat szövege ráadásul nem említette meg az ENSZ által tető alá hozott kiotói paktumot, amellyel elősegítette volna a befektetések nukleáris energiaforrásokról a megújuló energiák felé való terelését.
A nézőpontok közeledése megrekedt, a klímaegyezség ügye nem áll jól. "Legyünk őszinték: a világ távolabb került a megállapodástól, és nem közelebb", mondta Achim Steiner, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) ügyvezető igazgatója a Reutersnek. "Az a lendület, ami megvolt Koppenhágában, nem lesz már jelen Mexikóban", utalt a decemberben esedékes újabb klímacsúcsra.
Washingtoni huzavona
Nem segített a klímaváltozás ügyének, és a téma tekintélyének, hogy az ENSZ éghajlatváltozásról szóló 2007-es jelentésében szereplő apróbb hibák kiderültek. Ez megnehezítette az amerikai éghajlatvédelmi törvény megalkotását, s a klímaegyezség ellenzőinek malmára hajtotta a vizet az amerikai Szenátusban. Egyikük, Lisa Murkowski azon van, hogy megvétózzon bármilyen jövőbeli szabályozást, amellyel az amerikai Környezetvédelmi Hatóság (EPA) kívánja megregulázni az USA 6,4 milliárd tonnás üvegházgáz-emisszióját.
A törvénytervezet jelenleg a szenátusban vesztegel, miután a képviselőház (az ottani alsóház) már elfogadta. A szabályozás 2020-ra 17 százalékkal fogná vissza a üvegházgázok kibocsátását a 2005-ös szinthez képest. John Kerry még a tavasz folyamán szeretné elfogadtatni a törvényt, de ha rövid időn belül nem tud elegendő támogatóra lelni a szenátorok között, akik készek igennel szavazni a törvényre, akkor megnézheti magát. Az év közepén ugyanis már egyre kevésbé lesznek merészek a politikusok a közeledő képviselő-választások miatt: a november 2-án esedékes szenátusi választás fogja meghatározni, hogy a 2011-12-es évek folyamán a republikánusok vagy a demokraták lesznek-e többségben az Amerikai Kongresszusban.
Amíg Amerika nem áll a klímaharc élére saját jogszabálya megalkotásával, a nemzetközi összefogás lehetősége csekély marad. A kiotói egyezményt éppen az Egyesült Államok nem ratifikálta George W. Bush égisze alatt.
Kedvezőtlen hír, hogy Obama két hete 8,3 milliárd dolláros, államilag garantált hitelnyújtást jelentett be három nukleáris atomerőmű építésére (a következő három évtizedben), amellyel a megújuló energiák növelését szorgalmazó környezettudatos körök nem tetszését vívta ki. Megfigyelők szerint az amerikai elnök lépése a konzervatívokkal kötött alku része, cserébe azért, hogy megnyerje őket a klímatörvény számára. Ugyanezek az elemzők azt is hozzáteszik: Obama felesleges engedményt tett, mert a klímatörvény propagálói már így is vesztésre állnak.
Folyt. köv.: Bonn
"A tárgyalások ismét felgyorsulóban vannak", mondta Lyyke Friis, klíma- és energiaügyekért felelős dán miniszter-asszony. Ő vezeti majd a klímatárgyalások következő fordulóját Bonnban. Véleménye szerint már az a tény, hogy a 11 legnagyobb gázkibocsátó ország -köztük az USA, Kína, az EU, India és Brazília- hajlandók áprilisban előzetes egyeztetésre leülni a májusi bonni konferencia előtt, a konszenzusra való hajlandóságról tanúskodik.
Ha sikerül is a nemzetállamok emisszió-csökkentési vállalásait elérni és betartatni 2020-ra, az csak az első lépcső, mindössze arra elegendő, hogy stabilizálják a légkör szennyezését. A 2050-re szükséges 50 százalékos csökkentés újabb kihívásokat jelent, mert hatalmasak az érdekellentétek a fejlett és a fejlődő országok között.
Ezek az érdekellentétek is hátráltatják a tárgyalásokat, nemcsak a "klímaszkeptikusok" felszólalásai. Jü Csing-taj, Kína klímatárgyalási különmegbízottja kijelentette: Kína továbbra is ragaszkodik a gazdasági növekedéshez való jogához, és elutasít mindenfajta nemzetközi szerződést, amely kötelező érvényű kibocsátási célértékeket határozna meg országa számára.
A "fejlődők" közé sorolandók a szegény országok is, melyek megint csak más érdekekkel közelítenek: számukra létfontosságú a segélyalapból való mielőbbi részesülés. A következő hónapokban a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett államok segélyért fordulhatnak ahhoz a 30 millió dolláros alaphoz, amelyet a 2010-2012-es időszakra szóló koppenhágai megállapodás hozott létre. A segélyek kiosztásának szabályait azonban nem tisztázza kellőképp a nyilatkozat.
A fejlődő országok Koppenhágában kivonulással fenyegetőztek. Valószínűleg ezért szorgalmazza most De Boer, hogy pozíciójára a fejlődő országokból válasszanak utódot. A kinevezés az ENSZ főtitkár Ban Ki-moon hatáskörébe tartozik. Ban klímaváltozási tanácsadó testületét a magyar Pásztor János vezeti. "Nincs recept arra, honnan kell jönnie a (klímaügyi) titkárnak, fejlődő vagy fejlett országból", mondta Pásztor a Reutersnek, ily módon mosva kezeit. De Boer két elődje holland és máltai diplomata volt.
Az ENSZ-től De Boer a KPMG tanácsadó céghez szerződik, valamint a Yale University-n fog tanítani, és két holland felsőoktatási intézményben. A leköszönő klímafelelős szerint a tárgyalások jelenlegi periódusában mindennemű késlekedés negatív kihatással van azokra az országra, ahol a szélsőséges időjárás már most nagy károkat okoz.
Kudarc esetén...
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezetője, Achim Steiner azonban máshova tekint, nem a kormányszintű egyeztetésekre: "Mindig úgy láttam, hogy az éghajlatváltozás megoldásának a magánszektorból kell erednie, olyan paraméterek között, amelyet a kormány állít fel", mondta Steiner.
A klímatárgyalások vélhetően mindent eldöntő nagy fordulója decemberben lesz: a mexikói Cancunban rendezik meg a csúcstalálkozót. Ha ott nem születik meg a várva-várt egyezség, s a tárgyalások elhalnak, nem lesz rá jogi garancia, hogy a kiotói elvek érvényben maradnak. Ez esetben a világ nemzetei két ösvényre léphetnek: az egyik, meghosszabbítani a kiotói egyezmény érvényességét a 2013-at követő időszakra. Ennek hiányában azonban elvész a globális szerződés és atomizálódik a rendszer: a felelősségteljes nemzetek unilaterális, országok közötti szerződések sorait köt(het)ik egymással az emisszió-csökkentés biztosítására.
A legrosszabb esetben az EU marad a klímavédelem éllovasa, mely az 1990-es emisszió-szintet 2020-ra 20 százalékkal csökkenti. Csakhogy a légkör globális elem: ha egyes országok kedvükre szennyezhetik a levegőt, vagyis úgyszólván meglógnak a kibocsátás-mérséklés szabályai elől, a többi ország igyekezete nem jár eredménnyel.
