Magas kibocsátás annak is köszönhető, hogy az elégetett szén 64 százaléka gyenge minőségű lignit volt, miközben az atomenergia részesedése csak 6,1 százalék. Atomerőmű bezárások nélkül egész másként festene az Unió legnagyobb kibocsájtójának a mérlege. A szénerőművek összesen 19 GW átlagos kapacitással működtek, ezzel 365 tonna szén-dioxidot kibocsátva percenként. A már bezárt erőművek 16,2 GW-t tudtak volna biztosítani.

Vagyis a német szénerőművek karbonkibocsátásának 85 százalékát tudnák kiváltani. Hazai kontextusba helyezve: az életben hagyott reaktorok a teljes magyar energiaszektor kibocsátásának nagyából tizenkilencszeresével tudták volna enyhíteni a klímaterhelést.

A németek 2011-es vállalása arra a feltevésre épült, hogy az Északi Áramlat 1-2 két vezetékpárján, valamint a Testvériség földgázvezetéken elegendő, olcsó orosz földgáz érkezik Németországba.

A földgázerőművek alkalmasak arra, hogy a megújuló energiatermelési technológia érett fázisba érkezéséig, valamint az energiatárolás problémájának megoldásáig alternatívát nyújtsanak a nélkülözhetetlen villamos energia biztosításához. Azonban az energiaválság és az orosz-ukrán háború visszarántotta a németeket a valóságba. Az elszálló energiaárakra Európa történetének legnagyobb költségvetésű rezsicsökkentési programjával válaszolt a kormányzat, kiváltva ezzel más országok ellenszenvét, akik már így is nyögik a német zöldenergia terhét.