Világszerte vészesen csökken a méhpopuláció nagysága, 2014 nyarán például a méhcsaládok 40 százaléka pusztult el az Egyesült Államokban, amiért a szakemberek a rovarirtó szerek használatát, a rovart megtámadó betegségeket és élőhelyük zsugorodását okolják. Ez veszélybe sodorja a beporzásra váró termést - hangoztatta Paulo de Souza, a CSIRO tudományos vezetője. "A világ egyes részein egy egészséges méhcsalád óramű pontossággal dolgozik egyik nap, ám a következő napon minden egyes méh elpusztul és nincs elképzelésünk arról, hogy miért" - mondta de Souza professzor a BBC-nek.
"Ez ma már oly gyakori, hogy a szindrómát kolóniaösszeomlás-rendellenességnek hívjuk, ám egy egyedül dolgozó kutató képtelen megoldani ezt a rejtélyt" - tette hozzá. A professzor hozzátette azt is, hogy "a szenzorokkal ellátott háziméhek ugyan nem lesznek képesek a szokásos mennyiségű virágport begyűjteni, de a módszerrel sokat fogunk megtudni róluk". (A gond az Egyesült Államokban is érezhető, ahol már különleges egység védi a méheket.)
A chipekben lévő elem vibrációval termel energiát, a kicsiny chip rögzíti, mennyi időt tölt távol a kaptártól és mekkora távolságokat repül a háziméh. A kaptárakban helyezték el a fél bankkártya nagyságú vevőberendezést, amelyek rögzítik a kapott adatokat. A szenzorok rögzítik a rovarirtószerek hatását a méhekre, a lég- és vízszennyezettséget, de feljegyzik azt is, mit fogyasztott a rovar és milyen időjárás uralkodik a térségében.
A nemzetközi kutatási programban részt vevő ausztrál kutatók egy felnőtt hátára vett hátizsákhoz hasonlítják a nyomkövető szenzorokat, amelyek súlya egyharmada annak, amit egy méh elbír. Az átlagos hátizsákkal ellentétben azonban ez a teher a háziméh életének végéig a hátán marad. A technológiát Tasmániában fejlesztette ki az elmúlt két évben az ausztráliai tudományos és ipari kutatási szervezet, a CSIRO, amely részt vesz a méhek egészségi állapotát feltérképező nemzetközi kutatási programban.
