Az ENSZ Világegészségügyi Szervezetének (WHO) jelentése szerint a fejlődő országokban 100 000-nél több lakossal bíró városokban növekszik igazán rémisztő sebességgel a légszennyezettség. E városok területének 98 %-a olyan levegőminőséget kínál, amit embernek nem szabadna belélegeznie. A tüdőnk számára leginkább ártalmas szennyező anyagok a 2,5 mikron átmérőjű, vagy annál kisebb részecskék, amik elsősorban a korommal, füsttel, és porral szállnak a levegőben, s könnyen lerakódnak a légutakban és a tüdőnkben, asztmát és légúti megbetegedéseket okozva. (A földi paradicsomként számon tartott ázsiai szigetvilágban is alig lehet élni a légszennyezéstől.)
Ahol több mint 35,5 mikrogramnyi (µg) PM 2,5 részecskék vannak a levegőben köbméterenként, ott már súlyos egészségügyi problémák okoz a levegő belélegzése. Legalábbis így szól az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) mércéje. A WHO ennél háromszor alacsonyabb szintnél állapította meg az egészségre ártalmas szintet. A legártalmasabb levegőjű városok ennek tizenegy és hússzorosával haladják meg a veszélyes szintet.
A kaotikus városfejlesztés lesz a vesztük
Az ENSZ-hez tartozó UN-Habitat elemzése szerint a fejlődő országokban gyorsul az urbanizáció, egyre nagyobb néprétegek vándorolnak a metropoliszokba megélhetést keresve, miután felhagynak a klímaváltozás miatt ellehetlenülő vidéki kistermelői léttel. A városok növekedése egyre kezelhetetlenebb, s a szegénynegyedek növekedése a természeti katasztrófák veszélyeinek is kiteszi a lakóit. A Haiti földrengés során is azért lett annyi áldozat 2010-ben, mert a szegénység miatt évek, sőt évtizedek óta tartó erdőirtás miatt nem maradt természetes növényi takaró a dombos vidékeken, s ennek hiányában nem volt semmi, ami megakadályozza a földrengésnél a terjedelmes földcsuszamlásokat, melyek egész városnegyedeket temettek maguk alá.
Csak 2000 óta 50 %-kal nőtt a városok és elővárosok lakossága, s ma már az emberiség 55 %-a, vagyis a 7,3 milliárd emberből mintegy 3,65 milliárd ember városokban él. A prognózisok szerint 2050-re 70 %-re nő a városlakók aránya a Földön. Egyes afrikai városokban például az önkormányzatok egy lakosra jutó költségvetése mindössze 6 dollár. Ilyen körülmények között a szakszerű közműhálózat-fejlesztés és várostervezés is csak hiú remény. Ha árvíz vagy földrengés pusztítja el az összetákolt kunyhók millióiból álló szegénynegyedeket, a halálesetek száma jóval nagyobb, mint egy gondosabb tervezett, építészeti szabályokat betartó városnegyednél.
- 1. Zabol, Irán 217 µg/m3 (20-szorosa a WHO által megengedett szintnek)
- 2. Gwalior, India 176 µg/m3
- 3. Allahabad, India 170 µg/m3
- 4. Rijád, Szaúd-Arábia - 156 µg/m3
- 5. Al Jubail, Szaúd-Arábia 152 µg/m3
- 6. Patna, India 149 µg/m3
- 7. Raipur, India 144 µg/m3
- 8. Bamenda, Cameroon - 132 µg/m3
- 9. Baoding, Kína 128 µg/m3 (megosztott helyezés)
- 9. Xingtai, Kína 128 µg/m3 (megosztott helyezés)
- 11. Delhi, India 122 µg/m3 12. Ludhiana, India 122 µg/m3
- 12. Sicsiacsuang (Shijiazhuang) Kína 121 µg/m3 (megosztott helyezés)
- 12. Dammam, Szaúd-Arábia 121 µg/m3 (megosztott helyezés)
- 13. Kanpur, India 115 µg/m3 (11-szerese a WHO által megengedett szintnek)
