Az előző kormányok nem sokat törődtek a gleccserek és folyók körüli víztározók és gátak kiépítésével, vagy a meglévők megerősítésével és felújításával. Pedig olyan országot irányítottak, melyet nyáron a monszun heves esőzései uralnak. Árvízjelző- és riasztó-rendszer kiépítésével sem fárasztották magukat.

Biztonsági kérdések

Az Indus-folyó most negyvenszer nagyobb, mint általában lenni szokott. És a monszun-szezon még nem ért véget. A károsultak megsegítésére fordított akciók nem elég hatékonyak, hiszen 15-20 millió ember bajának enyhítésére lenne szükség. A lakosság elégedetlensége mindig kiváló táptalajt ad a populizmusnak és terrorizmusnak - még ha ez esetben elázott táptalajt is. A rosszul szervezett mentést és segítségnyújtást látva a kevés vagyonukból kimosott, földönfutóvá vált emberek könnyen radikalizálódhatnak. (Néhány napja 59 áldozatot követelt egy robbantás Quettában. Lahoreban pedig egy muszlim vallási ceremónia közben robbantott egy öngyilkos merénylő.)

A nincstelenek persze nem kizárólag így reagálhatják le kínzó helyzetüket: lehetséges, hogy elkeseredésükben a társadalom széles rétegei vonulnak az utcára és megdöntik a hatalmon lévő kormányt. Csakhogy nem mindegy kinek a kezében összpontosul a hatalom: Pakisztán egyike a nukleáris fegyverekkel rendelkező országoknak.

Humanitárius versengés: muszlim és amerikai segítség

Washington több éve tartó segélyprogramja eddig 7,5 milliárd dollárt adott Pakisztánnak, amelynek nem titkolt folyománya jelenlétet biztosítani az amerikai csapatoknak a tálibok kifüstölésére. A programot John Kerry és Richard G. Lugar kongresszusi képviselők verték keresztül a törvényhozáson. Kerry nemrég ellátogatott az árvíz-sújtotta területekre, hogy személyesen győződjön meg a károkról és a mentési munkálatokról.

Júliusban tartott pakisztáni látogatásakor Hillary Clinton még olyan projekteket sorolt fel, mint a helyi erőművek korszerűsítése vagy a pakisztáni mango nemzetközi piacokra való bevezetése, mára teljesen átrendeződtek a prioritások.

Lapértesülések szerint a keményvonalas iszlám jótékonysági szervezetek 27,2 tonna segélyt szállítottak eddig a térségbe. Megindult tehát a verseny az elesettek szívének megnyeréséért. A New York Times rámutatott, hogy a felkelők muníciója is elúszott az árral. Vagyis nemcsak az ENSZ helyi élelmiszer-raktára lett a víz és enyészet martaléka, ahogy arról a CNN beszámolt.

Az ENSZ augusztus 11-én előirányozott 460 milliós alapja mellett jelentős segélyek folynak be Pakisztánba az ENSZ csatornáin kívül. A muszlimok szent ünnepe éppen telibe találta az árvizet: a Ramadán idején kötelességnek tekintik az adakozást és mások segítését. Az iszlám államok egyike sem járult hozzá az ENSZ alapjához, inkább közvetlenül segítik Pakisztánt. Törökország egymillió dollárral, Kuvait 5 millióval, Szaúd-Arábia 80 millióval.

Nem elég adakozók a donor-országok

Az adakozásra képes nyugati országok lelkesedésének hiánya az árvíz lassúságának is betudható, ami nem készteti olyan megrendítő érzésre a közvéleményt, mint egy hirtelen szökőár vagy földrengés.

Bizarr, de valós megfigyelés, amiről az angolszász sajtó ír: a fotogén szó helyett a "telegén" szót használják annak megmagyarázására, hogy a haiti földrengéshez és a romba dőlt épületek képsoraihoz képest a magas vízben lavírozó emberek látványa a tévéképernyőn nem váltja ki ugyanazt az érzelmi hatást a nézőkben. Mintha egyfajta népszerűségi versenyről lenne szó - a szűkös időkben hathatós képekkel kell elérni a világ gazdagabbik felének a szívét. A gazdasági helyzetre jellemző, hogy a francia kormány azt a magyarázatot fűzte az átutalt 1,3 millió dolláros készpénz-segélyhez, hogy a persely legmélyéről szedték ki.

Nem növeli a segítségnyújtó szándékot, hogy Pakisztán a tálibok hazájaként ismeretes és korrupt intézményrendszere sem örvend valami nagy népszerűségnek külföldön.

Az Obama-adminisztráció segélyei már 150 millió dollárra rúgnak. A sorban második Ausztrália. A szigetország 26,6 millió dollárral járult hozzá Pakisztán megsegítéséhez. Az Egyesült Királyság 40 millió dollárnyi segélyt küldött (de az ENSZ-t kikerülve), a német kormány 20 milliónyit. Az Európai Unió megduplázni készül -már átnyújtott- 51 millió dolláros adományát.

Az elmúlt két hétben folyósított összegekről részleteket nem tudni, így csak találgatni lehet, hogy a legújabb hír, miszerint 1 milliárdot is meghaladta a segélyek összege, valójában mit is takar. Nehezen hozzáférhető az ENSZ rendszerén kívül érkező adományok adatai is, de becslések szerint ennek összege 200 millió dollárt is meghaladja. 

A magánforrásból eredő felajánlások messze alulmúlták a korábbi katasztrófáknál tapasztalt bőkezűséget. Az Internatonal Rescue Committee 1,8 millió dollárt hozott össze és 0,7 milliót vár Bill Gates és felesége humanitárius alapítványától.

Érthető módon, az iszlám régióban a magánemberek is adakozóbbak hittestvéreik felé: Szaúd-Arábiában az Abdullah király által indított gyűjtőakciónak már az első napján 20 millió dollár folyt be!

Sanyarú kilátások

A pakisztáni közutakat ért kárt 76 millió dollárra becsülték. A gazdasági élet helyreállását nehezíteni fogja a gyapotmezők 20 százalékának megsemmisülése. Az ország exportjának 60 százalékát a gyapot adja.

A fékezetlenül áradó, szennyezett víz legnagyobb veszélye, hogy tömeges kolerajárványt okoz: máris 1 millió ember szenved a vízzel szervezetbe kerülő betegségtől vagy légúti megbetegedésektől és 65 000-en kaptak maláriát.

Az élelmiszerárak már felmentek a helyi piacokon és áruházakban. Az ország nemcsak a krízisben szorul rizs, tej és más alapélelmiszerek behozatalára. Mivel a belföldi állatállományból 200 000 jószág megfulladt és az árvíz 6,8 millió hektár termőföldet kerített víz alá, az importkényszer jövőre is fennállhat! Mivel elérkezett az ültetés, a veteményezés ideje, ám a víz alatt álló földeken nem lehet gazdálkodni, ezért jövőre  minden bizonnyal visszaesik a pakisztáni mezőgazdasági termés és élelemhiánytól kell tartani. A termőföldből kimosta a tápanyagokat a víz, ezért 3-4 évig nem lehet rá számítani, hogy az ország mezőgazdasága visszatér a régi kerékvágásba.

Árral szemben

Az iszlamabádi kormány nemzetközi hitelekből finanszírozhatja hiányait, ami a harmadik világ jól ismert szimptómájához vezethet: kamatozva bővülő adósságállományhoz. Angliában például több szervezet fogalmazott meg nyílt levelet a nemzetközi közösségnek, azt javasolva, hogy engedjék el Pakisztán jelenlegi tartozásait. Az ilyesfajta "debt relief"-et többször érvényesítették már a nyomorgó afrikai országoknál.

A természeti katasztrófák olykor jó alkalmak arra, hogy évtizedes ellenségeskedéseket söpörjenek el: a 170 000 emberéletet követelő 2004-es távol-keleti szökőár után a Szabad Aceh Mozgalom és az indonéz kormány egyaránt hajlandó volt a közeledésre, és 2005 augusztusában béke-megállapodást kötött. De e tragédiák katarzist generáló ereje rendszerint akkor működik, ha helyi konfliktusokról van szó. A nemzetközi kiterjedésű terrorizmus már más tészta.