„A legtöbb hátrány a mezőgazdaságot és az erdészeteket éri az állatok okozta károk és a termés csökkenése, valamint az eltakarításuk, kiirtásuk és a megelőzés költségei miatt. De dollármilliárdokat kell költeni olyan fertőzések megelőzésére és kezelésére is, mint a dengueláz, a nyugat-nílusi vírus és a csikungunya, amelyeket az egyre újabb országokat elözönlő rovarok okoznak” – véli Corey Bradshaw és Hubert Wilkins, az Adelaide-i Egyetem környezetvédelmi intézetének klímaváltozással foglalkozó testületének tagjai. A legtöbb költséget generáló rovarok között van a formózai földalatti termesz (Coptotermes formosanus), amely Kelet-Ázsiából terjedt el a világon, és naponta 400 gramm fa elfogyasztására is képes, és az eurázsiai eredetű gyapjaslepje (Lymantria dispar), az egyik legpusztítóbb kártevő a keményfák számára.   A tudósok szerint ezek a költségek csak a „többnyire láthatatlan és még fel nem mért jéghegy csúcsát” jelentik, mert a világ számos régiójában, például Afrika és Dél-Amerika több területén még fel kell mérni a károkat. A minimális mintavétel torzításainak kijavításával az éves költségek világszerte elérhetik a 270 milliárd dollárt. „Végső soron az átlagpolgár fizeti meg a költségek nagy részét, de általánosan csökkenthetők a legnagyobb károk azzal, hogy többet fordítunk a mielőbbi felismerésre és a korai felszámolást célzó intézkedésekre” – mondta Bradshaw. A költségek valószínűleg növekedni fognak a szakértők szerint. Két fő jelenség, a globális felmelegedés és a nemzetközi kereskedelem az, ami a legtöbb kárt okozó idegenhonos fajok elterjedését gyorsítja. Az éber tervezés, a figyelemfelkeltő kampányok és a közösségi részvétel viszont enyhíthetik a társadalmat sújtó dollármilliárdos éves költségeket – fejtette ki Franck Courchamp, a CNRS kutatója.