Az Antarktisz jegén, a lábuk alatt elterülő gleccserből vett mintán mutatta meg 1998 őszén Al Gore-nak egy tudós a két évtizeddel korábbi jégréteget: „Látja, itt fogadta el az USA kongresszusa a levegőtisztasági törvényt" - emlékezik Gore a Mérlegen a Föld című könyvében. Az akkori amerikai alelnök ott döbbent rá, hogy a két kontinenssel arrébb hozott törvényeknek milyen széles körű ökológiai hatásuk van. Megértette azt a planetáris, országhatárokat nem ismerő ökológiai összekötöttséget, amit intellektuálisan addig is tudott, de közvetlen empirikus élményből kevésbé.

Hiteles jelentés

Alighanem ilyesfajta ráhatás lehetett a célja Gore-nak, amikor idén tavasszal luxushajón déli-sarki utazásra vitt neves vállalatvezetőket, milliárdosokat és politikusokat egy zöld gondolkodást serkentő tréningre és eszmecserére. Ezt követően New Yorkban ismertette a Goldman Sachs Asset Management egykori vezérigazgatójával, David Blooddal közösen írt, négyoldalas pamfletjét a fenntartható kapitalizmusról. 2004-ben ők ketten együtt hozták létre a Generation Investment Management nevű ökobefektetési alapot is.

Ha a két szerzőn múlna, a tőzsdefelügyeletek bevezetnék az „integrált" jelentéstételt, melyben az üzleti eredmények mellett a cégek kötelezően számot adnának üzleti tevékenységük ökológiai, társadalmi és kormányzati hatásáról is. A jelentésbe belefoglalnák és azonosítanák a „zátonyra futott" vagyontárgyakat, amelyek értéke drámaian változna, ha hatalmas externáliáikat is számításba vennék, például beáraznák az emissziót és a vizet. Amíg erről az értékről nem veszünk tudomást, ezek a vagyontárgyak jelentős értéktorzulásokat okozhatnak nemcsak vállalatok, de egész szektorok hosszú távú megítélésében is. A kiáltvány szerint ez történt akkor is, amikor a másodpiaci jelzálogok jelentette veszélyt késedelmesen felismerve hirtelen újraárazták a jelzálog alapú vagyontárgyakat.

Az emisszió törvényi beárazása évek óta halogatott téma a klímapolitikában. Blood egyik érve a bevezetése mellett az, hogy a cégek belső kalkulációikban már amúgy is alkalmazzák a nagyobb beruházások megtervezésekor.

Másfajta díjazás

Az átlagos nyílt végű befektetési alapok ma héthavonta teljesen lecserélik portfóliójukat. 1990 táján ez az időtartam még hét év volt. A részvénypiacokon is hét hónap a részvénybirtoklás átlagos időtartama, míg korábban ezt is években mérték. Gore és üzlettársa - hogy ellensúlyozzák a rövid távú spekulációnak a globális piacokra gyakorolt befolyását - az ökoszisztémák iránt felelőtlen rövid távú befektetések helyett bevezetnék a lojalitásvezérelt részvények kibocsátását, amelyekre nagyobb osztalékot kapnának azok a befektetők, amelyek legalább három évig birtokolják a részvényt.

Gore-ék a menedzseri díjazások bónuszrendszerét is a többéves teljesítményre fűznék fel a gyakran piactorzító, káros ökológiai és társadalmi hatású programokat és beruházásokat favorizáló rövid távú eredmények helyett. Kulcsszerepet juttatnának a nyugdíjalapoknak - mivel azok pénzügyi kötelessége vagyontárgyaik hosszú távú teljesítményének maximálása -, hogy rákényszerítsék a multik felsővezetőit a hosszú távú gondolkodásra.

Az intézményes befektetők máig rövid távú eredményekért díjazzák az alapok menedzsereit, holott vagyontárgyaik alapjában véve hosszú távúak. Blood és Gore szerint ez az ellentét a pénzügyi kötelesség megsértése okán precedensértékű pereknek adhatna jogalapot, s ők nem is bánnák, ha ilyenek terelnék a törvényhozást egy másfajta jogi környezet létrehozására a pénzügyi szektor szabályozásában. Odáig azonban nem merészkednek - feltehetően saját agitáló erejük megóvása érdekében -, hogy saját maguk indítsanak ilyen pereket.

Nyereségesebb is?

A The Economist szerint a legfontosabb kérdés az, hogy vajon a lojalitás alapú részvényesi és menedzseri kompenzációs rendszer automatikusan zöldebb üzletvitelhez vezet-e. Ezt csak a gyakorlat igazolhatja vagy cáfolhatja majd, habár a fenntartható cégek nyereségességéről már szolgáltak adatokkal közgazdászok, George Serafeim és Robert G. Eccles pedig azt is kimutatták, hogy a fenntartható cégek jobb teljesítményt nyújtanak a nem fenntartható versenytársakhoz képest.

Gore csakis hosszú távon életképes és ígéretes cégekbe befektető Generation nevű alapja akár indikátora is lehetne a hűségrészvény-koncepció életképességének, de eredményeit csak a befektetőivel osztja meg, a nyilvánossággal nem. A pletykák szerint a kezdeti szép eredmények után itt is csökkentek a hozamok, Gore szerint azonban az alap teljesítménye alapvetően nem maradt el a várakozásaiktól.

Ha a 64 éves expolitikus „gazdaságot tisztító" tanainak csak feleannyi népművelő hatása lesz, mint az előadását rögzítő Kellemetlen igazság című Oscar-díjas dokumentumfilmnek, akkor már megérte belekezdeni a mondókájába. Az antarktiszi hajózás mindenesetre életteli blogháborút indított Gore, a túrán részt vevő Virgin-mogul, Richard Branson (a milliárdos kalandorról itt olvashat bővebben) és ideológiai opponenseik, a jobboldali, klímaváltozást tagadó aktivisták között.