Amikor az állam- és kormányfők beígérték az emissziócsökkentéseket (2030-ra), az még a klímapolitika könnyebbik része volt. Aláírni az egyezményt szintén, mert azt az államfők vagy kormánytagok tették ( Amerika esetében például John Kerry külügyminiszter). De elfogadtatni a törvényhozással kinek-kinek a saját háza táján, olykor klímaszkeptikus törvényhozói testülettel szembenézve (mint amilyen a republikánus többség által uralt washingtoni kongresszus), már a nehezebb része a klímaharcnak.
Azzal, hogy az Európai Parlament október 4-én elfogadta a párizsi klímaegyezményt, megszerezték a jogerőre lépéshez szükséges többséget. Az egyezmény úgy adta meg a hatálybalépés feltételét, hogy legalább 55 államnak kell ratifikálnia, amelyek a globális emissziónak legalább 55 százalékát adják. Ha ez megtörtént – és az unió támogatásával így lett –, akkor 30 nap múlva hatályba lép az egyezmény.
Az EU-ban Németország, Franciaország, Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Portugália és Málta országgyűlései fogadták el az egyezményt, melyek összesen a globális légszennyezés 4 százalékáért felelősek. A világelső légszennyező ország Kína, utána jön az USA és India. Kína és az Egyesült Államok termelik az éves globális emisszió 38 százalékát. Az EP-képviselők szavazásáig a világ 62 országa ratifikálta az egyezményt, melyek a légszennyezés 52 százalékáért felelnek. Köztük van India, mely néhány nappal az európai szavazás előtt mondta ki az igent.
Obama elnök „történelmi napnak” nevezte az EP-szavazást. Az egyezményt legutóbb elfogadókkal, az EU-val, Bolíviával és Kanadával együtt a ratifikálók által képviselt összemisszió ezzel elérte az 56,87 százalékot. A ratifikáló országok száma pedig 73-ra ugrott.
Van egy kitétele azonban a 195 állam által aláírt párizsi globális klímaegyezménynek, mely megkérdőjelezi a megállapodás erejét: az emissziócsökkentési vállalások be nem tartása nem jár retorziókkal és büntetésekkel („non-adversarial & non-punitive”). Magyarán az egyezmény betartatásának nincsen hathatós jogi eszközrendszere. Tehát csak remélhetjük, hogy a világ kormányai erkölcsi kötelességüknek tartják majd a klímavédelmet.
Fotó: Flickr
A megállapodás évi 100 milliárd dollárnyi finanszírozást biztosít, melyet a gazdag donorországok adnak össze a klímaváltozás áldozatává vált szegény országok megsegítésére, hogy azok abból védelmi infrastruktúrákat építhessenek ki a szélsőséges időjárás ellen, továbbá gazdaságuk e pénzek révén átállhasson a kevésbé karbonintenzív működésre.
A klímaegyezmény 28-as cikkelye értelmében ha az aláíró tagországok ki akarnak lépni a megállapodás hatálya alól, arra 4 évet kell várniuk. Ezt pont azért vették be a szövegbe, hogy megakadályozzák egy klímaszkeptikus amerikai elnök visszatáncolását, vagyis e kitétel kifejezetten Trumpra van célozva, aki korábban azt nyilatkozta a Reutersnek adott interjújában: ha megválasztják, újratárgyalná az USA vállalásait a globális klímaegyezményben.
Arról azonban nem ír a világsajtó, hogy ha Trump az elnök, a 2020-as amerikai elnökválasztáskor jelezheti-e országa kilépési szándékát épp mielőtt lejár a mandátuma? Vagy már akár 2017-ben is jelezheti, csak éppen 2020-ban lép érvénybe Amerika kivonulása az egyezményből? Ha a választás néhány nappal hamarabb történik meg 2020-ban, mint hogy lejár a 2016 november 4-től számított 4 év, akkor leköszönő elnökként (november, december és január folyamán, mielőtt beiktatják az új elnököt januárban ) tehet-e még bármit Trump az egyezmény felrúgásáért?
Forrás: Reuters
