Itt van május elseje, az ország lakosságának jelentős része azonban nem a Munka Ünnepe miatt tartja számon ezt a dátumot, hanem mert ekkor ér véget a fűtési szezon. Márpedig a magyar lakosság egy jelentős része akut energiaszegénységben él: azaz nem tudja megfizetni a működéséhez szükséges energiamennyiséget. Ez a hátrányos helyzetű településeken és a szegényebb rétegek körében létező és égető probléma: a háztartások egyre kevésbé tudják megfizetni a működésükhöz szükséges energiát, ez télen, a fűtési szezonban jelenti a legnagyobb problémát.

Mivel a lakosság egy jelentős része az árak miatt kénytelen-kelletlen lemond a gáz- vagy elektromos fűtésről, ezért visszatérnek a hagyományokhoz, amit jelen esetben a vegyes tüzelésű fűtőberendezések jelentenek. A Miskolci Egyetem 2013-2014-ban Észak-Magyarország és Észak-Alföld civil szervezetei körében folytatott kutatásából világosan kiderül, hogy a régió elszegényedése következtében változnak a fűtési szokások. A földgáz drágulásával egyre több család tér vissza a fatüzelésre, nem ritkán híján a múltbeli szaktudásnak. Jól kiszárított fa helyett nedves tüzelőt használnak, aminek rossz a hatásfoka és a kéményre rakodó kátrány miatt meghibásodásokhoz vezet, mely egy idő után a kémény cseréjét teszi szükségessé.

Ráadásul mivel a magyar lakóingatlanok legnagyobb része szigeteletlen, vagy nem megfelelő szigetelésű, még akkor is az utcát fűti a többség, amikor sikerül beizzítani a kazánt.

Szegény településeken nem ritka a műanyag és mindenféle hulladék elégetése sem, melynek súlyos környezeti- és egészségügyi hatásai vannak. Az emberek eladósodottsága miatt a fűtésnél sok esetben nem tud szempont lenni az energiahatékonyság, nincs mód az épületek szakszerű szigetelésére. A falvakban a házak egyre jobban elértéktelenednek, energiahatékonysági korszerűsítésekre pedig gyakorlatilag nem áll rendelkezésre támogatási lehetőség.

Még vegyestüzeléssel is az utcát fűtik a magyarok - Kép: SXC

Vidéken katasztrofális a szennyezettség

Ne gondoljuk, hogy a probléma a szegényebb régiókra korlátozódik. A szén és tűzifa lakossági égetése miatt toronymagasságú légszennyezési értékeket mértek a Levegő Munkacsoport kutatásában a Budapesthez közeli hegyvidékeken 2015 novemberében. A kutatásban a szakmai körökben PM10-ként emlegetett szálló por koncentrációját mérték,és sokkoló eredményeket kaptak. Az adatok ugyanis azt mutatták, hogy a szálló por (PM10) aránya annál magasabb, minél kisebb településen mértek: a Börzsöny hegységben fekvő Szokolyán, Vácott és Szentendrén kétszer olyan magas szálló por arányt mértek, mint Budapest központjában, a Múzeum körúton, de tisztának még a több mint 800 méter magas Nagy-Hideg hegyen sem volt nevezhető a levegő.

Márpedig ez komoly egészségügyi veszéllyel jár: a szálló por ugyanis bekerül a tüdőbe, és légúti betegségek kialakulásához vezet, míg a vegyes tüzelésből, a szén, vagy hulladék elégetéséből kiáramló szennyezés bizonyítottan rákkeltő. Nem is olcsó mulatság ez nekünk: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Európában a légszennyezés 1,6 ezermilliárd dollár, ebből csak Magyarországon 40 milliárd dollár, azaz fejenként évente több mint 1 millió forint kárt okoz. (A WHO szerint évente 4,3 millió ember hal meg csak a beltéri légszennyezettség miatt.)

A kormány szerint túl bonyolult lenne tenni valamit 

A megoldást az jelentené a helyzetre, ha sikerülne lecserélni a lakossági fűtésrendszereket és felújítani a több milliós családi ház állományt. Azonban hárommillió korszerűtlen, energiapazarló otthon felújítása halasztódik el beláthatatlan időre, ha Brüsszel jóváhagyja a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program kormány által indítványozott módosítását. A 2015 elején már az EU által is elfogadott tervekkel ellentétben nem támogatná a lakóépületek korszerűsítését uniós vissza nem térítendő forrásokkal a kormány, holott a közintézményi felújításokkal szemben a lakossági szektorban jóval kisebb költséggel sokkal több energiát lehet megspórolni. Az indoklás szerint ugyanis ez bonyolult lenne, továbbá az elmúlt évek alatt nem sikerült felállítani azt az intézményrendszert, amely megbízhatóan fogadni tudná az e célra fordítható uniós pénzeket. Az Energiaklub stratégiai hibának tartja ezt a kormányzati lépést.

„A kormány a módosítás mellé benyújtott „szakmai” indoklásban fogalmazta meg, mi is az oka annak, hogy fontosabbnak látják a magyar otthonok rezsicsökkentő felújítására fordítható támogatási összeget inkább a középületekre költeni. Eszerint nem a lakossági igény vagy indokoltság hiánya, nem is a források szűkössége miatt javasolja a magyar kormány, hogy közel 90 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást vonjanak el az emberektől” – hívta fel a figyelmet a Magyar Energiahatékonysági Intézet.

Szükség lenne lakossági energiahatékonysági támogatásokra

Pedig, a lakóépületek fogyasztják el Magyarország teljes primer energiafelhasználásának (kb. 1000 petajoule) nagyjából egyharmadát. A közintézmények energiafogyasztása ennek mindössze töredéke, hiszen a majd három millió lakóépülethez képest csak pár ezer középület van. A lakóépületekben továbbá sokkal olcsóbban lehet energiát megtakarítani, mint a középületekben.

Míg a lakossági beruházások ösztönzésére, vissza nem térítendő támogatásokból elköltött minden 100 milliárd forint nagyjából 300-400 milliárdnyi beruházást hoz létre, addig a középületeknél ez a multiplikátor-hatás – a száz százalékos támogatási arány miatt - nem érvényesül. A kedvezményes hiteleket és vissza nem térítendő támogatásokat egyesítő lakossági támogatási rendszer, ami a kormány szerint „rendkívül bonyolult, ugyanakkor rugalmatlan”, pedig már Szlovákiában, Csehországban és Bulgáriában is létezik.

„Jelenleg nincs akkora forrás a magyar költségvetésben, mely mérhető lenne a KEHOP 90 milliárd forintjához. Azt pedig egyelőre senki nem tudja, kaphat-e Magyarország bármilyen fejlesztési forrást a következő, 2020 utáni uniós finanszírozási ciklusban - és ha igen, mire. A több millió korszerűtlen, energiapazarló otthon felújítása így megint beláthatatlan időre halasztódik el. A lakóépületek energetikai felújítása a nemzet érdeke, ez a tartós rezsicsökkentés alapja” – mondta Szalai Gabriella, a MEHI programigazgatója.

Miért nem elegendő a hitel alapú támogatás?

Az Energiaklub és Magyar Energiahatékonysági Intézet 2015 decemberi felmérése szerint a magyar lakosság 94 százaléka indokoltnak tartja, hogy legyen uniós pályázati támogatás a magyar otthonok energetikai korszerűsítésére. A háztartások mintegy kétharmada nem korszerűsítené otthonát, ha csak saját megtakarításaira és hitelekre támaszkodhatna. Az emberek 87 százalékának nincs megtakarítása, vagyis ők önerőből nem tudják korszerűsíteni ingatlanjukat, hiába térülne meg később a beruházás. A felújítani szándékozó háztartások mindössze 11 százaléka venne fel hitelt a beruházáshoz. A lakossági visszatérítendő támogatások kereslet- és beruházás-élénkítő hatása annál is inkább megkérdőjelezhető, mert az a meglevő lakástakarék konstrukcióknál kedvezőtlenebb feltételeket jelent – tehát nem nyújt plusz ösztönzést a felújítási piac fellendítéséhez.

„Érthető, ha az állam azt várja, hogy a háztartások is áldozzanak otthonuk felújítására. Ugyanakkor közérdek, hogy az állam is támogassa a hatalmas épületállomány korszerűsítését, hiszen ennek révén csökken Magyarország energia- és importfüggősége, javul a külkereskedelmi mérleg, és tízezrek juthatnak munkához, azokon a vidékeken is, ahol kevés a munkahely. Kellő politikai akarattal nyilván a magyar kormánynak sem okozna gondot a rendszert kialakítanit”- vélekedett dr. Bart István, az Energiaklub társelnöke.