Az EP-ben benyújtott javaslatok azonban nem ebbe az irányba mutatnak, hanem minden téren – a gazdasági, környezetvédelmi és gyártástechnológiai racionalitással ellentétesen – az újrahasználatot erőltetik. Ez a megközelítés a műanyagnak kedvez, mivel ellenállóbb anyag – csakhogy nehéz újrafeldolgozni, és életciklusa végén hosszú évekig veszély jelent az egészségre és az élővilágra, hiszen több száz évig nem bomlik le.
A hullámpapírt természetéből fakadóan nehéz újrahasználni, viszont anyaga szinte teljes mértékben visszaforgatható a termelésbe, de még ha ez valamiért nem is történik meg, a természetben is gyorsan lebomlik. A hullámpapír-ipar már ma is 90 százalékban újrahasznosítja alapanyagát.
12 millió tonna extra műanyag Európába, 16 milliárd liter víz a csatornába
A MAHUSZ és az Európai Hullámpapírgyártók Szövetsége (FEFCO) közös álláspontja szerint a tervezet jelenlegi célszámai – például a hullámpapírra előírt kötelező újrahasználati célok – életszerűtlenek, és egyes piaci szegmensekben, így a kiskereskedelmi és szállítási csomagolásnál, valamint az e-kereskedelemben a műanyag tálcák, rekeszek, ládák, dobozok használatát helyeznék előtérbe az üzleti szereplőknél. Röviden: a szabályozás a piacokat a műanyag használatára ösztönözné, amely plasztikáradathoz vezetne Európában.
Az Európai Hullámpapírgyártók Szövetsége (FEFCO) számításai szerint 2040-ig 12 millió tonnával, azaz másfélszeresére nőne a forgalomban lévő műanyag csomagolások mennyisége Európában, tisztításukhoz pedig évi 16 milliárd liter vízre lenne szükség. Mindez szembe menne az Európai Zöld Megállapodással, az EU saját Körforgásos Gazdaság akciótervével, valamint az egyszer használatos műanyagok visszaszorításával kapcsolatos irányelvvel. Azaz szinte minden, az elmúlt években elfogadott európai környezetvédelmi vívmányt lerombolna az új modell.
