Nemcsak az éhezés globális baj, hanem a krónikus vitamin- és tápanyaghiány is, ami a harmadik világ gyerekeinél fejlődési rendellenességeket okoz. Ez talán még fontosabb aspektusa a problémának, hiszen egy munkaképes és egészséges felnőttkor lehetőségét rabolja el a kiskorúaktól. Ugyan a csótányok többsége nem termel tejet, egyik fajtájuk, a Diploptera punctate az egyetlen, amely kibocsát magából valamiféle tejnek nevezhető nedvet, mely fehérjekristályt tartalmaz, hogy ezzel táplálja az utódait.
Az már önmagában érdekfeszítő jelenség, hogy egy rovar tejet termel, de ez még csak a tudomány rajongóinak nagy szám. A dolog praktikus, gazdasági alkalmazása már szélesebb körben számíthat figyelemre: a csótány tej ugyanis tápanyagdúsabb, mint a tehéntej, méghozzá több mint négyszer több proteint tartalmaz. De még a szarvasmarha tejénél zsírosabb bivalytejnél is tápanyagdúsabb a csótánytej.
Persze nagy mennyiségben aligha lehet előállítani csótánytejet, ezért az indiai Institute of Stem Cell Biology and Regenerative Medicine kutatói elemezték az említett fehérjekristály előállításáért felelős gént, hogy reprodukálni tudják a folyamatot laboratóriumi körülmények között, vagyis mesterségesen előállítani a kristályt nagy mennyiségben, a gén és élesztőgomba segítségével.
Szuperétel
A csótánytej kristálya azért ilyen superélelem, mert van benne fehérje, zsír és cukor is. Ráadásul „időzített” élelem, vagyis amikor a szervezet elkezdi feldolgozni, akkor még több fehérjét bocsát ki magából, vagyis emésztés közben még táplálóbb hatású, még kalóriadúsabbá válik a testünk számára.
Ez okból persze nem a nyugati világ kalóriabevitelben nem szűkölködő polgárainak lenne fontos egy ilyen tej, hanem a szegény országok lakóinak, akiknek mindennapi problémájuk a létszükségletnek számító ásványi anyagok beszerzése. Az elképzelés az, hogy kis dózisokban lenne gyártható és adagolható étrend-kiegészítőként, így nagy mennyiségű kalóriát és ásványi anyagokat adna a szervezetnek.
