A bermudai székhelyű befektetési és elemző cég 2009 óta éves rendszerességgel vetette össze a különböző energiahordozók költségszintjét. A Lazard ezúttal is utánaszámolt, és az eredmény meglepő: a megújuló energia már állami támogatás nélkül is győztes az árversenyben.

Korábban is voltak már erre példák, de eddig csak egy-egy helyi vagy regionális projekt esetén:

• 2016 januárjában Indiában 64 dollárnyi befektetésből sikerült kihozni 1 megawattóra napenergiát.
• 2016 augusztusában Chilében 29,1 dollár lett 1 megawattóra napenergia költsége. Ez nagyjából fele a(z eddig) versenyképes szénenergiának.

A Bloomberg New Energy Finance 2016 végén úgy látta, hogy a feljövő piacokon több új napenergiás kapacitást létesítenek, mint új szélenergia-erőművet (előbbiből kb. 70 gigawattot, utóbbiból 59 gigawattot.) Elemzők hozzátették, törvényszerű volt, hogy a szolárenergia előbb-utóbb ilyen olcsóvá válik, de arra nem számítottak, hogy ilyen hamar. A Bloomberg kutató ágazata szerint a fosszilis energiák használata a következő tíz évben tetőzik, s ezt követően megindul a hanyatlása, egyre inkább vissza fog szorulni az energiamixben.

Kép: MTI

A fejlődő országok ma már több új megújuló energiás kapacitást létesítenek, mint a fejlett OECD-tagországok. 2015-ben 154,1 milliárdot ruháztak be ilyen célokra, míg a gazdag országok 153,7 milliárdot. (A fejlődő országok kétharmadában a kormány már kitűzött az energiapolitikájában megújuló energiás célokat.)

A Lazard ezeket az összegeket állapította meg, mint az erőműves (tehát ipari nagyságrendű) áramtermelés költségeit:

• Napenergia: 46–56 dollár/MWh
• Szélenergia: 32–62 dollár/MWh
• Földgáz: 48–78 dollár/MWh
• Széntüzeléses erőmű: 60–143 dollár/MWh

Jól mutatja az áresés erősségét, hogy csak 2014-ben 25 százalékkal csökkent a napenergia költsége, amióta pedig 2009-ben a Lazard elkezdte összehasonlítani a különböző energiafajták költségvonzatait, a nap- és szélenergiás áramtermelés ára 80, illetve 60 százalékkal csökkent 2015-re. Bár az elemzők hangsúlyozták, hogy ipari méretű áramtermelésről beszélnek, nem a lakosságiról (a családok saját kertjében vagy a házuk tetején), az ausztráliai reneweconomy.com.au hozzátette, Ausztráliában igenis versenyképes árú a lakossági napenergia-termelés is, mert a Lazard által említett összegnek körülbelül felébe kerül egy megawattórányi szolárenergia.

Az elemzésnek örvendetes voltát árnyalja az is, hogy a nap és a szél, mint energiaforrás nem egyenletes, és nem lehet rá állandó erőforrásként hagyatkozni. Hogy a megújulók ára immár előnyösebb, az kétségtelenül hatalmas mérföldkő, de megújulókból egyelőre nem lehet a nap minden órájában fix, változatlan mennyiségű villamos energiát produkálni. Azonban ez sem olyan nehézség, ami sokáig állna fenn. Amint elterjednek az új akkumulátorok, a felhős vagy szélcsendes órákra is tartalékolható lesz annyi áram, amire a lakossági és az üzleti fogyasztóknak szükségük van. Ehhez azonban az akkumulátorok gigantikus méretű elterjedése szükséges. Míg a megújuló ára csökkent, a széné változatlan maradt, az atomenergia költségvonata pedig nőtt.