Hangsúlyozta, mivel Magyarországon a felszín alatti és parti szűrésű vízből nyerik az ivóvíz 95 százalékát, a jövő generációk ivóvízkészletének biztosítása érdekében kötelesség vigyázni a felszíni vizeknél lassabban „pótlódó” felszín alatti vizekre.
Áder János azt mondta, annak érdekében, „hogy ne járjunk úgy”, ahogy a spanyolok, vagy az indiaiak az országuk egyes részein, hogy addig használták a felszín alatti vízkészeletet, amíg egyszer csak elfogyott, „régóta házal” a kutak legalizálásáért.
Úgy fogalmazott: ne büntessük meg a gazdákat azért, hogy korábban illegális kutat fúrtak, de tudjunk arról, hogy hány kutuk van, szereljünk rá állami költségen különböző szenzorokat, amik mérik a vízfelhasználást, és lássuk, hogy a pótlás és a vízfelhasználás egyensúlyban van-e. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke azt mondta: „ha nem így csinálunk, akkor szerintem 10-15 év múlva nagyon súlyos problémákkal szembesülnek a gazdák és a lakossági vízellátást végző szolgáltatók is. Úgy gondolom, ez a döntés még hiányzik és várat magára, mert mindenki az azonnali öntözés és az aszály elhárításának kérdésével foglalkozik.”
Bíró Tibor szavai szerint minden kutat legalizálni, adatbázisban nyilvántartani, a vízmennyiséget pedig mérni kellene, a vízkészletekkel összefüggő beavatkozásokat csak így lehet megtervezni.
