Ahogy arról már korábban írtunk, a Szovjetunió felbomlása óta nem volt ennyi orosz nukleáris rakéta a régióban, mint most.
Itt található a világ felfedezetlen, de kitermelhető földgázkészletének közel egyharmada, olajkészletének 13 százaléka, továbbá nagy mennyiségű ritkaföldfém, melyek az elektromos autók motorjaihoz kellenek.
Változnak az ökológiai viszonyok a Föld legészakibb régiójában: olvadnak a jégtakarók, a gleccserek visszahúzódnak, és olvad a fagyott talaj, a permafrost is, melyből irdatlan mennyiségű megkötött metán tör ki (ami nagyjából huszonkétszer erősebb üvegházhatású gáz).
Új selyem út és harci zóna
Természetszerű, hogy a bejárhatóbb Északi-sark feletti dominanciáért megindult a versengés is. Az Északi-sark a világkereskedelem olyan kulcsfontosságú útvonalává válhat, mint ami eddig a Panama-csatornán vagy a Szuezi-csatornán keresztül vezetett. Ahogy egyre tovább tart a nyári hónapokban a sarkvidéki vizek jégmentessége, felszabadul a kereskedelmi áruszállítás számára a régió, a konténerszállító hajók új „szupersztrádájává” avatva az Északi-sarkot.
A Jeges-tengeren különböző nemzetiségű jégtörő hajók grasszálnak. A rivalizáló országok hagyományos hadgyakorlatokat tartanak itt, sőt a „hibrid hadviseléssel” is kísérleteznek, vagyis kibertámadásokat és a robotika legújabb vívmányait is tesztelik itt – távol a civil lakosság látókörétől. Nem véletlenül. A távolság és a titkolózás miatt a világsajtó és a közvélemény figyelmét elkerülték ezek a manőverek.
A másik trend az olajipari vállalatok térnyerése a régióban, melyek időnként kutatnak új készletek után, időnként – átmeneti nehézségek miatt – felhagynak ez irányú erőfeszítéseikkel.
A zöldek azzal támadják a sarkköri földgáz- és olajkitermelést, mint jövőbeli üzleti perspektívát, hogy ezzel hasonló természeti katasztrófáknak tesszük ki bolygónk legérintetlenebb területét, mint amilyet a Mexikói-öbölben okozott a BP 2010-ben.
Mesterséges szigetek, mint a terjeszkedés eszközei
A geomérnöki megoldások, a robotika és a mesterséges intelligencia is a sarkköri arzenál része lesz, hiszen a hidegben nem minden feladat oldható meg emberi vezérléssel és végrehajtással.
Felvetődött az ötlet, hogy önvezető jégtörő hajók és tengeralattjárók járnák az Északi-sarkot, a szintetikus biológia pedig abban segíthetne, hogy a hajókból szivárgó olajat vagy vizet is „biomarkerekkel” lássák el, így könnyen beazonosíthatnák forrásukat, s a környezetszennyezéshez azonnal hozzárendelhetnék az elkövetőt, aki szankcionálható. A robotizált hajókat egyébként hadviselésre, támadásra éppúgy használhatnák, mint emberek menekítésére.
Az 1982-ben aláírt ENSZ-egyezmény a tengeri jogról (UNCLOS) a tengeri fennhatóságot csak azokra a területekre adja meg a szomszédos országnak, amíg a kontinentális talapzata terjed. Ez a szabály játszható ki némi trükkel: ha egy szárazföldi ország új szigeteket épít.
Az sem kizárható, hogy az Északi-sarkon is új szigeteket kreálnak a helyi gazdasági tevékenység (például a kőolaj-kitermelés) kivitelezésére. Elvégre ez nemcsak Dubai úri passziója. Nemrég Kína hozott létre szigeteket a Dél-Kínai-tengeren.
Az egyezmény azonban nem terjed ki az új technológiákra. Hogy azokat milyen területen ki hivatott használni, és melyik ország milyen erőre, hatalomra tehet szert ezek által, azt már nem szabályozza. Hogy új szigetek építésével kiterjeszthető-e a fennhatóság a partoktól távoli tájakra is, mekkora területűnek kell lennie egy szigetnek, lehetnek a szigetek mozgathatók, mint vontatható úszó struktúrák – mindezt egy új megállapodásnak kell rendeznie. Ennek előkészítését pedig nagy könyöklés és csatázás fogja övezni a háttérben.
(WEF)
