Még az Északi-sark is tele van szeméttel

Miért termelünk olyan sok szemetet? Több oka van. Túlfogyasztunk. Túl sok mindent csomagolunk plasztikba. Sok helyen nincsenek megfelelő hulladékújrafeldolgozó üzemek. Az újrahasznosítás során veszít a hulladék a minőségéből és értékéből.

Már az Északi-sark vízfelszín alatti jegében is találtak műanyaghulladékot. Pontosabban töredezett mikroplasztikot. Ez azt jelenti, hogy a Föld emberi civilizációtól távol eső területei sem mentesek már a plasztikszennyezéstől, sőt már a tenger mélyén is gyűlik a mikroplasztik.

Ha így folytatjuk 2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint ami a halállomány súlya. Ráadásul fogyasztásunk nem fog csökkenni: már nem 9 milliárdos lélekszámot jósolnak 2050-re, hanem 9,5 milliárd földlakót. Ez az ENSZ Nemzetközi Erőforrás Bizottságának (IRP) prognózisa. Eközben a BRIC-országok középosztálya gyarapodik, egyre többen akarnak -és tudnak- jómódban élni, s a rizs-alapú étrendről áttérnek a húsintenzív táplálkozásra, plasztikba csomagolt élelmiszereket, műszaki eszközöket vesznek, olyan mértékben, ahogy eddig sosem.

  • A hulladék 44 százaléka az OECD-országokban képződik.
  • A fogyasztásunk, a közlekedésünk, az anyagmegmunkálásunk és hulladéktermelésünk felelős a globális üvegházgázkibocsátás több mint 50 százalékáért.
  • Az ENSZ Nemzetközi Erőforrás Bizottsága (IRP) szerint 2050-re megduplázódhat erőforráskitermelésünk. Ennek oka a gyors népesedés és a fogyasztásunk növekedése.
  • Globálisan évente 1,3 milliárd tonna hulladékot termelünk.
Ez az évi 1,3 milliárd tonna jóval nagyobb mennyiség, mint amennyit fel tudunk dolgozni és újrahasznosítani. Az újrafeldolgozó technológiák nem elég kifinomultak. Csak a szemét 2 százaléka kerül úgy feldolgozásra, hogy az új anyag, amit képeznek belőle, ugyanolyan színvonalú és minőségű, mint a feldolgozás előtt begyűjtött matéria.

A rendszerszintű problémát fokozza, hogy árucikkeink a lineáris gazdaság folyamatához igazodik. Ennek illusztrálására használják azt a szlogent: "take, make, waste", vagyis nyerd ki, munkáld meg/gyártsd le, dobd ki.

Mit tehetünk? A davosi Világgazdasági Fórum (WEF) öt szempontot vizsgált meg.

Mikroplasztik
Kép:Flickr/Oregon State University

1. Másfajta fogyasztás és tárolás

Bea Johnson, a Zero Waste otthon című könyv szerzője szerint előbb-utóbb el fog terjedni az, hogy műanyagba csomagolt adagok helyett zsákokból, konténerekből, adagolós palackokból fogjuk venni a rizst, a lisztet, a tejet, saját palackjainkkal, dobozainkkal járunk majd vásárolni, s ezzel búcsút mondunk a plasztikhulladék nagy részének, melynek forrása az egyszer használatos műanyagcsomagolás. A huszadik század előtt amúgyis ez a fajta anyagbeszerzés jellemezte nemcsak a cégek működését, de a polgárok életvitelét.

2. Más kormányzati szabályozás

A jogszabályok is elősegítik a pazarlást és a hulladéktermelést. A legszembeötlőbb példa az élelmiszerek szavatosságának jelölése. Az előírások szerint az élelmiszergyártók azt az időpontot tüntetik fel a csomagoláson, ami után a termék már nem olyan minőségű, mint ami a cég sztenderdje.

De ez nem jelenti azt, hogy az az élelmiszer már nem ehető vagy nem lenne egészséges. Mi viszont ezt hisszük, és kidobjuk. A műanyagcsomagolással együtt.

Azt sem veszi figyelembe a szavatosság jelzett időpontja, hogy miként tárolják a terméket. A tojás például tovább eláll a hűtőszekrényben, mint nem hűtött beltérben. De ez más élelmiszerekre is igaz.

A jó hír, hogy a fogyasztókat -szándékolatlanul- félrevezető címkézés megszüntetésére szövetkezett több élelmiszeripari óriáscég 2017 szeptemberében, köztük a Tesco, a Kellogg, a Wal-mart, a Campbell Soup, a Nestlé, a Carrefour és a Unilever.

3. Jobb infrastruktúra

Sok országban nincsenek megfelelő hulladékújrafeldolgozó infrastruktúrák, sőt a városi kommunális hulladék elszállítása sem megoldott. De számos távol-keleti országban, ahol ugyan dolgoznak a kukásautók, az összegyűjtött hulladékot a folyókba vagy a tengerbe öntik.

Szétválogatják a hulladékot (Fotó: recologysf.com)

Az óceánokba kerülő plasztikhulladék több mint fele Kínából, Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Thaiföldről és Vietnamból ered. Ezekben az országokban kell elsőként újrafeldolgozó üzemeket építeni nagy számban.

Az állami és magánszektor szövetsége lehet a megoldás a szükséges fejlesztések és innovációk előmozdítására, véli a Világbank. Amikor vízvezetékeket kellett építeni Afrikában, ez a konstrukció jött be a leginkább: az állami finanszírozás csökkentette a magánbefektetők kockázatát, a magánbefektetők megtérülési kívánalmi pedig javították a beruházások hatékonyságát, s megelőzték a költségtúllépéseket.

4. Jobb technológia

Az újrafeldolgozó technológia sem olyan jó, mint amilyennek lennie kellene. A műanyaghulladékból csak 2 százalék kerül újrafeldolgozásra olyan szinten, hogy új formájában nem veszít a minőségéből, s nagyjából olyanolyan kvalitású marad, mint a feldolgozás előtti matéria volt.

Ez az alacsony arány főként annak köszönhető, hogy nem könnyen válogathatók szét vegyi összetétel alapján a különféle anyagok, s az adalékanyagoktól való megtisztításuk is komplikált.

Itt tehát technológiai áttörésre van szükség, hogy olyan ipari méretekben is használható technológiákat vethessünk be, amik hatékonyan kezelik e problémákat.

5. Rossz üzleti modell

Búcsút kell mondanunk olyan üzleti modelleknek, mint a "fast fashion", vagyis hogy dömpingáron lehet ruhákat venni a nyugati világban, melyeket a harmadik világban állítottak elő olcsón.

fotó: Mango

Mi persze haszonélvezői vagyunk a "diszkontdivat" (H&M, Zara stb.) alacsony árszintjének, de a ruhák alapanyagainak előállítása és festése túl nagy ökológiai lábnyommal jár, és ez nincs beárazva a termékbe. A márkák azzal zöldíthetik tevékenységüket, ha nem mérgező, környezetkímélő festékeket használnak, ha üzemeik ipari szennyvizét megtisztítják, s a kidobott ruhákat visszagyűjtik, hogy bizonyos szálakat, rostokat újrafelhasználjanak belőlük, javítva az újrafeldolgozási arányt a divatiparban.

A fogyasztók pedig nagyobb számba szokhatnának rá a használt ruhák vásárlásához (Cream, Háda stb.). A prémiumkategóriás szegmensben is vannak újfajta próbálkozások: a Rent the Runway például neves divatházak termékeit adja bérbe egyes napokra, a töredékéért annak, mint amennyibe a ruha kerülne, ha "örökre" megvennénk.

Arról persze nem szól a fáma, hogy a ruhák mosása -minden egyes ügyfélváltáskor- vajon nem okoz-e túl nagy ökolábnyomot. Nem is annyira a mosószer, mint az öblítőszer számít erősen károsnak a környezetre nézve.

(WEF)

Véleményvezér

Lázár János hatalmas öngólja, a betiltott vonatinfó helyére egyre újabb verziók születnek

Lázár János hatalmas öngólja, a betiltott vonatinfó helyére egyre újabb verziók születnek 

A betiltás a digitális világban immár mulatság tárgya.
Semmi nem fog Magyar Péteren

Semmi nem fog Magyar Péteren 

Ezúttal komoly kihívóra lelt Orbán Viktor.
Ha valaki féláron szeretne friss gyümölcsöt csak Bécsbe kell kiugrania

Ha valaki féláron szeretne friss gyümölcsöt csak Bécsbe kell kiugrania 

Hol van már Magyarország egykori olcsósága.
A fideszes oligarcháknak már annyi pénzük van, hogy lebegő luxusvillára is jut Tihanyban

A fideszes oligarcháknak már annyi pénzük van, hogy lebegő luxusvillára is jut Tihanyban 

A luxizás magyar császára nagyot villantott.
Gázra lépett a MÁV, pontosság és tisztaság helyett propaganda

Gázra lépett a MÁV, pontosság és tisztaság helyett propaganda 

A MÁV biztosítja a késést, a sző valódi és átvitt értelmében egyaránt.
Újabb furfangot eszelt ki a kormány a szabad sajtó betiltására Hadházy Ákos szerint

Újabb furfangot eszelt ki a kormány a szabad sajtó betiltására Hadházy Ákos szerint 

Csökken a normativitása a magyar társadalomnak.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo