"Képzeljünk el egy világbíróságot, amely felülbírálhatja bármely kormány bármely döntését -még a nemzeti bíróságok döntéseit is- azzal a céllal, hogy megvédje a magántulajdont, illetve a külföldi állampolgárságú befektetők és a nagyvállalatok érdekeit. Nincsenek bírók, csak ügyvédek, akik döntőbíróként működnek, és korlátlan mértékű kártérítést szabhatnak ki az államok ellen anélkül, hogy eljárásjogi garanciák lennének érvényben." Orwelli rémálom? Disztópia?
Nos, ezt hoznák be az unióba a szabadkereskedelmi megállapodások propagálói. S a fenti jellemzés eme egyezmények szakértőjétől, Gus van Hartentől származik, a kanadai York University jogászprofesszorától, aki egy pesti konferencián fejtette ki aggályait.
Trójai faló?
Egy szabadkereskedelmi egyezménynek az a lényege, hogy a felek között lebontja a vámokat, vagyis jobb elbánást biztosít az érintett partnernek a többi országokkal szemben. Azok termékeit továbbra is vámok sújtják.
2017. szeptember 21-én -Magyarországra vonatkozóan is- életbe lépett az Átfogó Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (CETA), melynek legproblémásabb pontja az a befektetésvédelmi mechanizmus, mely tulajdonképpen olyan korlátlan világbíróságot hozna létre (legalábbis a hatóerejét illetően), ami példa nélkül álló. Mindezt azért, hogy jogokkal ruházza fel a világgazdaság leggazdagabb szereplőit, a transznacionális nagyvállalatokat és a csilliárdos magánszemélyeket, mint befektetőket, miközben felelősségeket nem ró ki rájuk. Vagyis aránytalan módon hozza kedvező helyzetbe őket - a nemzetállamok rovására.
A CETA beruházásvédelmi fejezete értelmében a vállalatok és a befektők "közvetlenül perelhetik az államokat kártérítésért, ami elrettentő erővel bírhat", hangsúlyozta Sulyok Katalin, az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának titkárságvezetője azon a konferencián, melyet a Magyar Természetvédők Szövetsége rendezett. A kormányokat elbátortalanítaná egy ilyen mechanizmus attól, hogy szigorú környezetvédelmi előírásokat hozzanak és érvényesítsék azokat.
A(z ideiglenes) jó hír az, hogy e fejezet alkalmazását egyelőre elhalasztották.
Brüsszel is behódolt: skizofrénia
Isten hozta a globalizáció korában, ahol még az Európai Bizottság is benyal a nemzetek felett álló nagyvállalatoknak és nagybefektetőknek, nyilván attól tartva, hogy ha túl szigorúak a környezetvédelmi törvényeik, s a "nagy pénznek" nincs platformja a kártérítés követelésére, akkor a tőke máshová megy - például olyan afrikai vagy ázsiai országokba, ahol laza a környezetvédelmi szabályozás. Márpedig az európai kormányok nem szeretnék, ha ilyen nagyvállalati kivonulásoktól csökkenne országuk GPD-je, hiszen akkor elpártolnak tőlük a szavazók.
Brüsszel hiába pozicionálja magát úgy, mint az öreg kontinens érdekeit védő fellegvár, e tekintetben behódolt a nemzetek felett álló érdekcsoportoknak.
Hiába nyomulnak a multik CSR-ben, hiába írják alá a kormányok a párizsi klímaegyezményt, a fékezetlen termelés és a környezeti fenntarthatóság között feloldhatatlannnak tűnő feszültség tulajdonképpen még mindig ott van a politikai fősodorban.
Már a párizsi klímaegyezmény egyeztetéseinél is előviláglott, hogy a fejlődő országok még tovább akarnak (lég)szennyezni, arra a történelmi okra hivatkozva, hogy a nyugati világ szennyezett 200 éven át, ezért álljanak ők le elsőként, most a fejlődők jönnek.
Van Harten, a befektetésjog kanadai tudora -aki 20 éve tanulmányozza e szakterületet- a pesti tanácskozáson elmondta, kidolgozott egy olyan kitételt, mely ki vonta volna a kormányokat a befektetésvédelmi mechanizmus alól, hogy az olajvállalatok ne perelhessék agyba-főbe az országokat, ha projektjeik nem kapnak engedélyt a környezetvédelmi előírások miatt. Maga is meglepődött, hogy javaslata eljutott Párizsba. De az Európai Bizottság közbelépett.
Ha a szabadkereskedelmi egyezmények tárgyalására kerül sor, még a klímaegyezményt ideológiailag elvileg teljes mellszélességgel felvállaló Brüsszel is arra utasítja a tárgyalókat, hogy "ne beszéljenek szabadkereskedelemről a fenntarthatóság kontextusában." Ezzel az instrukcióval lőtte le Brüsszel van Harten javaslatát. Az EU számára is a szabadkereskedelem a prioritás.
A befektetésvédelmi mechanizmus csak a kisszámú kiváltságosoknak kedvez "és nem az emberek többségének", szögezte le a professzor.
Az egyezmény konzultációjára rekordszámú, 145 000 vélemény érkezett be, mondta Fidrich Róbert, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője. "Kilencven százalék nem kér a befektetőt védő vitarendezési mechanizmusból". Belgium úgy döntött, kikéri az Európai Bíróság véleményét - amíg ez nem születik meg, "nem szabad ratifikálni", tette hozzá Fidrich.
Emberi jogok vagy befektetői jogok
A szabadkereskedelmi egyezményeket alapvetően azért találták ki, hogy megrendszabályozzák a kapitalizmusba áttérő országokat, de végül az lett belőle, hogy minden országra érvényesek ezek a megállapodások, a fejlődőkre és fejlettekre egyaránt.
1991 és 1995 között a kormányok sorra írtak alá olyan szabadkereskedelmi megállapodásokat, melyeknél a beépített retórziós lehetőségeket "nem tanulmányozták át tüzetesen", véli van Harten. Vagyis anélkül, hogy sejtették volna, "jogi csapdákba" sétáltak be.
Fidrich szerint világszerte közel 3000 egyezmény védi az óriáscégek érdekeit. Az emberi jogokat viszont egy sem. Van Harten is hangsúlyozta, hogy a fizikai kínzást elszenvedőknek például nagyon kevés védelmet kínál a jog. Ha csak be nem tudja bizonyítani a megkínzott, hogy külföldi befektetők is egyben, akinek vannak vagyontárgyai az adott országban. Akkor rögtön megnyílnak előtte a jogorvoslat lehetőségei.
A beruházásvédelem előnyeit leginkább az évi egymilliárd dolláros árbevételnél nagyobb cégek élvezhetik, továbbá a legalább 100 millió dollárnál nagyobb vagyonnal rendelkező magánszemélyek. Az összes kártérítési összegből 20-29 százalékot ők kaptak meg 2015-ig.
A kártérítési perek 1999-ben kezdődtek, akkor még számuk negyven körül volt, 2013-ra már nagyjából háromszázötvenre nőtt. Eddig összesen 10 milliárd dollárnyi kárt követeltek a kormányoktól magánszemélyek és társaságok.
Olyan visszásságok is előfordulnak, hogy egy belföldi befektető az offshore anyacégén keresztül perli a saját hazaját, mert így cége külföldi beruházónak minősül, s kisajtolhatja a kedvezőtlen elbírálás miatti kártérítést (ha egy projektje meghiúsult, mert nem felelt meg a környezetvédelmi előírásoknak).
A Gabriel Resources például 4 milliárd dollárra perelte Romániát, amiért nem kapott működési engedélyt a verespataki arany- és ezüstbányájára, mely ciántechnológiás bányászattal működne. (2000. január 30-án cianid- és nehézfémartalmúl szennyvíz zúdult innen a Lápos-folyóba, abból pedig a Szamosba és a Tiszába. A Tisza magyarországi szakaszán 1241 tonna hal pusztult el.) Bukarestnek 2019 elejéig kell válaszolnia a keresetre, állítja a mining.com.
Kanadából a Keystone kőolajvezeték meghiúsulása miatt perelték az USA-t. Úgy tűnik, Trump alatt mégis megvalósul a projekt.
Kétes mechanizmus
A befektetésvédelem javasolt módja, mely "fejezet ideiglenesen nem kerül alkalmazásra" több kifogásolható eszközt alkalmaz.
Íme a szennyes lista:
- Ha egy új vegyszer emberi egészségre és környezetre gyakorolt negatív hatása gyanítható, de nem igazolhatóan káros, az elővigyázatossági alapelv értelmében az EU kizárhatja a piacról. Amerikában viszont a "nem bűnös, amíg bűnösségét nem bizonyítják" alapelve érvényesül. Vagyis nem vonják ki a forgalomból, míg évek munkájával konkluzív tudományos kutatások nem születnek a káros mivoltát bizonyítandó. Csakhogy addig folyamatosan szennyez, károsít az adott termék.
- Választott bíróságok. A döntésre jelenleg a 2 perben álló fél választ döntőbírót. Aki lehet cégeknek dolgozó ügyvéd is.
- A döntőbírók rendszerint a befektetési jog specialistái, a környezetvédelmi okok megmagyarázása kevésbé hat rájuk.
- Az egész eljárás titkos.
- Nincs fellebbviteli fórum.
- A döntőbírókat az ügyek számától és a kártérítések mértékétől függően díjazzák, tehát érdekük a nagy kártérítési összegek megítélése.
- Az alperest gyakran nem is hallgatják meg (pl. bennszülöttek, kiknek földjére igényt tart egy-egy cég).
- Magas jogi költségek (alperes és felperes összköltsége ügyenként 8 millió dollár).
- Az alperes országoktól eddig 10 milliárd dollárt követeltek.
- Vállalatoknak 6 milliárd dollárnyi kártérítést ítéltek meg.
Ilyen dolgokon feneklettek meg az amerikai-EU-s szabadkereskedelmi tárgyalások is (TTIP, Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség), ezért lép most csak a Kanada-EU egyezmény, a CETA életbe.
Lédig szerint az USA "belátható időn belül nem szorgalmazza" a tárgyalások felújítását, vagyis jó pár évig nem képez prioritást Trumpnál. Ennek azonban ellentmondott Fidrich, aki úgy értesült, az ügy felmelegítése várható rövid időn belül.
Jelenleg a magyar jogrendben a külföldi beruházónak lehetősége van rá, hogy a "magyar bíróságnál is megkísérelhesse a kárigény érvényesítését", mondta a Gelencsér Dániel, a Kúria főtanácsadója, aki a Kúria bíróinak magánvéleményét közvetítette, amikor azt állította, ők is "komoly hiányosságnak érzik", hogy a szabadkereskedelmi megállapodás "semmilyen kötelezettséget nem fogalmaz meg a beruházókkal szemben," kizárólag jogokat ad nekik.
A Kúrinál is azt látnák üdvözölendőknek, ha nem választott bírók, hanem állandó bírók döntenének a kártérítési ügyekben, és ha maximális átláthatóság jellemezné az eljárást.
A magyar kormány meg fogja akadályozni
A külföldi befektetők túlzottan nagy jogosultsága persze nagyon fekszik a külföldi szereplőkből ellenségképet kovácsoló, s ezt hazai szavazatokra váltó (pl. sorosozó) nacionalista kormányoknak. Magyarország kormánya készen is áll fellépni a befektetésvédelmi mechanizmus ellen, artikulálta a hivatalos álláspontot Lédig.
Meg kell hagyni, ez kétségtelenül nemes dolog lenne. Nemcsak ökológiai szempontból. Kétszeresen is bevédi magát az a kormány, mely megtagadja, hogy az übergazdagok beruházásaik kútba esése miatt pereket indíthassanak.
Van Harten szerint annak a kormánynak, mely ellen korlátlanul nyújthatnak be kereseteket a külföldi befektetők, tulajdonképpen sérül a szuverenitása, mert "elveszti a kontrolt a költségvetési döntései felett". Kalkulálhatatlanná válnának a megítélt kártérítésekből eredő költségtételek, amiket ugyebár az állami költségvetésből kell kiköhögni.
Ugyanakkor az Orbán-kormány mozgástere a bekeményítésre némileg korlátozott, mert "a kereskedelempolitika uniós kompetencia, a tagállamoknak kisebb hatásköre van befolyásolni a kereskedelempolitikát", tette hozzá Lédig. De az EU a tagállamok nézeteit képviselné (elvileg), tehát ha néhány tagország összefogna és ellenezné a beruházásvédelmi mechanizmust, akkor van esély rá, hogy azt nemcsak ideilgenesen vessék el, hanem véglegesen is.
- 10 ügy zárult le.
- Hatban az állam győzött.
- Egyben egyezség született.
- Háromban a beruházó javára döntöttek.
