Tény és való, hogy valami nem stimmelt az elmúlt években a klímajelentésekben: a 2000-es évek, sorra lényegesen melegebbek voltak, mint a feljegyzések kezdete óta eltelt 150 évben. Köztük a tavalyi minden idők legmelegebb éve lett (bár ki tudja mi vár ránk idén). ennek ellenére a földközelben és a tengerekben mért hőmérsékletek stagnálást mutattak, a mérési adatok szerint az értékek nem növekedtek. A jelenség magyarázatára több mint 40 elmélet született, a tengerek hűtőhatásától, a csökkent naptevékenységen át, a biomassza szerepéig. Mint kiderült, valószínűleg szükségtelen volt a nagy paláver: az adatok ugyanis részben hibásak, részben pedig rosszul értelmezték őket, a felmelegedés pedig egyáltalán nem állt le, sőt gyorsult – tették közzé az Egyesült Államok űrkutatási ügynöksége a NASA és az amerikai meteorológiai intézet (NOAA) kutatói a Science magazinban megjelent írásukban.
A mérési adatokat a kutatóknak egészen 1998-ig visszamenőleg korrigálniuk kellett, mivel főként a tengerek hőmérsékletének és egyes szárazföldi mérési pontok adatainak értelmezése során sorozatos hibákat követtek el, részben az eltérő mérési metódusok miatt.
A favödör és a műanyag vájling esete
Különösen a tengerek hőmérsékletének megállapításánál merültek fel pontatlanságok. Hiába a csúcstechnológiás mérőműszerek, a vizet egy favödörbe merték ki évtizedeken keresztül a fedélzetre és úgy ellenőrizték a hőmérsékletét. A modernizáció szellemében a favödröket műanyag tálakra cserélték, és bevezették a közvetlenül a hajótestről lelógatott hőmérők forradalmi újítását is. (A tartályok eltérő anyaga miatt jelentkezett eltérés a mérési adatokban.) Csakhogy, mint a kutatók most kiderítették, lényegesen tovább tartott a favödrök lecserélése, mint azt eddig feltételezték, így a mérési adatokat ennek megfelelően kellett átszámolni. Ráadásul a tengerszint alatti méréseknél használt bólyák is pontatlan adatokat küldtek, az áramlások miatt sokszor hidegebb vízhőmérsékletet jeleztek. A szárazföldi mérőállomásokon felvett adatokat is pontosítani, kellett, különösen a világtól távol eső magányos mérőállomások adataiban találtak anomáliákat.
A NASA és a NOAA korrigált adataiból viszont az látszik, hogy a globális átlaghőmérséklet NEM stagnált az elmúlt másfél évtizedben, hanem éppen ellenkezőleg, évtizedes átlagban 0,116 Celsius fokkal nőtt – valamivel gyorsabban, mint 1950 és 1999 között. A kutatók ráadásul figyelmeztetnek, hogy mivel nem rendelkezünk átfogó adatokról a sarki régiókról, ahol a felmelegedés erősebben jelentkezik, a hőmérséklet növekedése még ennél is gyorsabb lehet. becslésük szerint így az ENSZ klímaszervezetének (IPCC) utolsó jelentésénél nagyobb (0,9 Celsius), akár az 1,5 Celsius fokot meghaladó mértékben is nőhetett a Föld hőmérséklete a huszadik század kezdete óta.
