Az átrendeződés itthoni megtorpanásának egyik magyarázata lehet, hogy ezekben az években viszonylag olcsón voltak elérhetőek a fosszilis energiahordozók. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint például 2015-ről 2021-re határozottan csökkent a lakosság fűtési energiamixében a megújulók aránya. Míg 2015-ben az ”elfűtött” 182.590 terajoule-ból 72.883 (39,9 százalék) származott megújuló forrásból, addig 2021-ben a 195.634-ből csak 55.467 (28,4 százalék). Ennek megfelelően megugrott a földgáz részesedése 48,9 százalékról 60,4 százalékra.
Főleg gázzal
Már ez az adat is utal arra, hogy a hazai háztartási energiamix jövőbeli alakulása szempontjából a gázfűtéses lakások fogyasztása lehet az egyik döntő tényező. A KSH 2021-es adatai szerint – ha a távfűtéses lakásoktól eltekintünk – az otthonok 61,2 százalékában fűtenek gázzal, 32,1 százalékában fafélékkel, 5,1 százalékukban villannyal, míg 1,1 százalékukban szénnel. Az úgynevezett alternatív fűtési módok – nap, talajhő, szél – alkalmazása országosan nem éri el az 1 százalékot. Ezek egyelőre csak három régióban érzékelhetőek a statisztika számára: Közép-Magyarországon (1 százalék), Közép-Dunántúlon (1,4 százalék) és Nyugat-Dunántúlon (1,3 százalék).
Ilyen hazai adottságokkal egyelőre sokkal inkább a takarékosabb felhasználástól, mint a gyors és tömeges fűtőanyagcserétől lehet remélni a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának visszaszorítását. Ehhez eléggé nagy tartalékaink vannak az épületek fűtésének-hűtésének jellemzően gyenge hatékonyságában. Ezt mutatják az új, illetve piacra kerülő használt lakóépületekről immár kötelezően elkészítendő energetikai tanúsítványok is.
