Az Eurostat 2004 óta gyűjti, hogy a tagállamok fogyasztásában mekkora szerep jut a megújuló energiaforrásoknak. Azóta ez az arány a kezdeti érték közel kétszeresére nőtt. Azaz az adatszolgáltatásban legfrissebben hozzáférhető időszakban, 2021-ben a tagországok fűtési-hűtési célú energiafelhasználásának 22,9 százaléka származott nap-, szél-, vízenergia hasznosításából, földhőből, illetve biomasszából.
Az egyes országok eredményei – a sajátos természeti adottságaiknak és erőforrásoknak is megfelelően – igencsak eltérőek. Az uniós rekorder Svédország 68,6 százalékos részaránnyal, bár náluk már 2009-ben is 59,2 százalék volt a megújulók részesedése. Ezzel szemben például Észtország ez idő alatt 42 százalékról indulva érte el a mai 61,3 százalékát. A legnagyobbat Málta lépte: 2 százalékról jutott 31,4 százalékra tizenkét év alatt. Ugyanakkor vannak országok, ahol nem különösebben markáns a megújulók előretörése. A jelzett időszakban Belgium 6,1-ről 9,2 százalékra jutott, Hollandia 3,4-ről 7,7-re, Írország pedig 4,2-ről 5,2-re.
Az országok közötti, esetenként számottevő különbségek ellenére az Unióban összességében évről-évre nőtt a hűtésre és fűtésre fordított megújuló energiaforrások aránya. A 2009-es 16,8 százalékról a 2021-es 22,9 százalékra. Ennek az időszaknak az elején Magyarország még az uniós átlag felett tartott (17 százalék), ám 2017-től már alatta marad (2021-ben 17,9 százalék). Ám ennél is beszédesebb, hogy a két végpont között a magyar adatok egy haranggörbét rajzoltak ki, s 2013-ban tartottunk már 23,7 százalékos megújuló-aránynál is.
